Lehettem volna a mindened. A társad, a szerelmed, a társszerelmed, a hátországod, az érzelmi stabilitásod, a mindennapi szexed, az ágyad, az asztalod, a választásod, a férfias döntésed. Lehettem volna én a hosszú hajszálak a mosdóban, a rózsaszín fo...
- Kilenc órakor már csöngettek, miszerint levelem jött. Tudtam, hogy te nem küldenél, általában megoldod SMS vagy e-mail formájában, ezért sem feltételeztem azt, hogy tőled van. Miután kibontottam, akkor láttam, hogy Davidtől kaptam. A meghívó mellett egy kézzel írott levél is érkezett.
Testem még jobban ledermedt és le kellett ülnöm a székre, hiszen lábaim remegni kezdtek. Nagyokat pislogtam, miközben a bal tenyeremet a homlokomra vezettem, majd végig a fejemen.
- Most pedig, ha megbocsátasz drágám mennem kell, hiszen a munka nem végződik el magától. Ne felejtsd, hogy csodálatos vagy és mindent megoldasz! Puszillak, szívem, majd még beszélünk!
Egy nagy sóhajtás kíséretében raktam le a telefonomat az asztalra, majd megfogva a bögrét ittam bele a már kissé lehűlt kávéba. Tekintetemet a végtelenségig elnyúló óceánra vezettem, majd keserűen elmosolyodtam. Az óceánról a David felé táplált érzéseim jutottak eszembe, hiszen annyira csodálatosnak és végtelennek látszott. Azonban észrevettem egy kisebb szigetet, ami hirtelen tárult a szemeim elé. Ahogyan egyre jobban kémlelni kezdtem, annál nagyobbra és nagyobbra nőtt az íriszeim előtt. Feltételezni mertem, hogy való igaz az, hogy nem jártam még azon a kis szigeten, de ha a lábaimat betenném, akkor kitárulna előttem a világa. Akaratlanul is Conrad jelent meg a fejemben, ahogyan dús ajkai pajkosan elmosolyodtak, a barna haját majd' elvitte a szél, miközben kinyújtotta előttem jobb kezét, hogy belekapaszkodhassak és bemutassa a titokzatos, ezelőtt nem látott szigetet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- ¡Dios, Charlotte, cariño! (Istenem, Charlotte, drágám!) De jó, hogy eljöttél! Azt hittük, hogy nem fogsz - köszöntött kedves mosollyal apa, amit viszonoztam. - És milyen csinos vagy! Úgy látszik nagyon is örökölted anyád szépségét.
- Azért te sem panaszkodhatsz - vigyorogtam rá, hiszen apa valóban sosem volt csúnya férfi. - Egyébként ezt hova rakhatom? - mutattam fel a szürke dísz szatyrot, benne David ajándékával.
- Tedd csak oda az asztalra! - mutatott a sarokban lévő asztalra, amk telis-tele volt ajándékokkal és a meglepődöttségtől egy hang ki nem jött a torkomon. Bambán bólintottam, majd átszeltem a pár ember között és letettem a szatyrot. Szemeimet végig vezettem a sok ajándék között. Nem tudtam, hogy mit is kéne gondolnom ezzel kapcsolatban.
Megfordultam, majd kiszúrtam anyát az egyik asztalnál, ahogyan Marie-vel beszélget. Hozzájuk ballagtam, majd kihúztam egy tetszőleges széket és leültem rá. Anya köszöntött és kedvesen rám mosolygott, ahogyan David édesanyja is. Pár percet beszélgettünk, majd később kivontak a beszélgetésből.
- Hát szia, csodabogár! - vágódott le mellém Conrad, jellegzetes illata pedig egyből megcsapta az orromat, ennek következtében szívem dübörögni kezdett. Ugyanazt az öltönyt viselte, mint annál a vacsoránál, ahol könnyeket potyogtatva mentem ki a teraszra.
