Kirobbanó szerelem [Bakugou Katsuki x oc] ÁTÍRÁS ALATT

Gyakorlati óra

Az órák csiga lassúsággal teltek. Az utolsó előtti órán ülünk éppen, ami angol. Én unatkozom, a többiek pedig jegyzetelnek. Nekem azért nem kell, mert az általos iskolát Angliában végeztem, ezért folyékonyan beszélek angolul. Láttam, hogy mindenkinek nehezen megy, még a mellettem lévő süninek is meg gyűlik a baja vele. A tanár feltett egy bonyolult kérdést, amire ha helyesen válaszolunk, kapunk egy jó jegyet. 

Mivel senki sem tudta a választ, így sóhajtottam egyet, majd le írtam a helyes választ, és a süni elé dobtam észrevétlenül, mire az értetlenül rám nézett, majd megnézte, hogy mi van rajta. Már készültem, hogy le üvölti a fejemet, amiért segíteni mertem neki, de nem tette. Rám emelte a tekintetés, majd fél oldalasan elmosolyodott. Fel tette a kezét, mire Present Mic fel szólította, és mondta a természetesen helyes választ. 

A tanár szája tátva maradt, majd tapsolni kezdett, és be írta neki a jegyét. Bakugou rám nézett, mire én játékosan megforgattam a szemeimet, és el fordítottam a fejem. Nem sokkal később kicsengettek. Mindenki felállt, és ki sétált a teremből. Én is álltam volna fel, de a Sünike megragadta a csuklóm, így vissza estem a székemre. Kérdően rá néztem.

-Igen? -kérdeztem

-Ömm.. I.. izé. Köszönöm.. Liba..-mondta kicsit kipirulva, majd el fordította a fejét, és elengedett. Nem tudtam nem elmosolyodni ezen

-Nincs mit. Máskor is. -mutattam ✌ jelet, miközben szélesen elvigyorodtam, majd mosolyogva,  követve a többiek példáját, én is kisétáltam a teremből, egyedül hagyva az össze zavarodott Robbanó cukorkát. 

Sétálgattam a folyosón, majd egyszer csak egy mellkasnak ütköztem. Fel néztem, és egy szőke hajkoronát véltem felfedezni kék szemekkel. A bátyám osztálytársát, Monoma Neito-t. Ellenben, én őt már régebb óta ismerem, mert egyszer véletlen össze futottam vele az utcán, és azóta barátok vagyunk. Persze a bátyám nem tud róla.

-Nocsak, nocsak, nocsak... Csak nem Shinsu Kimiko-hoz van szerencsém? -mosolygott olyan Monomásan.

-Hali Neito. Rég láttalak. Hogy vaaagy~? -vigyorogtam rá

-Tudod törpe, egész jól vagyok. Főleg, hogy évfolyam társak lettünk, így minden nap láthatod a tökéletes arcom. 

-Aha, aha, hogyne. -forgattam meg a szemeimet

-Naaa~ olyan gonosz vagy. Úgy csinálsz, mintha nem is örülnél neki. -vigyorgott még szélesebben