Word of my heart || YunGi ✓

seventh

Végre eljött a szombat. Délre mentem dolgozni, így aludhattam kilencig, Yunho-t ölelve. A teste melegét érezve elfeledtem az összes gondomat, csak ő létezett számomra.

Amikor elérkezettnek láttam az időt a felkelésre, kikaszálódtam az ágyból, és felöltöztem. A reggelit szokásosan kihagyva indultam el fél tizenkettőkor a boltba.

Yeosang már ott volt pár perce, amikor én megérkeztem. Átvettem a dolgozóruhám, aztán végre jöhetett a munka. Már az elején fáradt voltam, ha arra gondoltam, egészen hatig kell nyomnom a melót.

A harmadik munkaórámban volt egy kis szünetem, amiben rögtön ledőltem a raktárban. Ez is csak öt-tíz perc volt, de elég arra, hogy elmerüljek a gondataimban, amik végig Yunho körül forogtak.

Végül visszatértem a munkához, és újra nekiveselkedtem a vevők kiszolgálásához. Ismeretlen emberek sora várt a termékekre, soha nem volt még ilyen forgalom.

Mikor végre csökkent a boltban tolongók száma, levettem a polcról pár üveg piát. Vodka, egy rekesz sör, egy üveg bor. Szerintem ennyi elég. A biztonság kedvéért még levettem egy wisky-t is, aztán a cuccom mellé tettem, az italoknak megfelelő pénzmennyiséget tettem a kasszába. Mit ne mondjak, a pénztárcám bánta.

Mikor végre eljött a hat óra, és a váltás emberek is megérkeztek, Yunho is belépett a boltba.

- Helló! - integetett nekem, majd legnagyobb meglepetésemre szorosan átölelt. Én is a hátára simítottam, majd átadtam neki a piákat, amikor elváltunk egymástól.

- Yeosang, jössz? - kérdeztem a munkatársamat, és miután bólintott, neki is adtam pár üveget. Úgy beszéltük, hogy Yeo velünk jön, és segít az előkészületekben. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Jongho ennek a hírnek rendkívül örült.

A koleszba beérve gyorsan felcapllattunk a harmadikra, és bementünk San-ék lakrészébe. Ott már nagyban takarítottak a többiek, és elpakolták az értékesebb dolgaikat. Elővették a papírpoharakat, és a megmaradt söröket - dobozost és üvegest egyaránt.

Mi is beálltunk segíteni, így már egy óra múlva szabad tér volt a tömeg fogadására. Pár hangszórót is áthoztunk, és összecsatoltuk, hogy nagyobb legyen a hangzás.

Ezután mindenki ment a saját szobájába készülni és átöltözni. Yunho és én egymástól kértünk tanácsot.

- Ezt vegyem, vagy ezt? - mutatott fel két inget. Egy feketét, és egy pirosat.

- Egyiket sem. Vegyél kéket. - gondolkodtam hangosan. Erre kivette az említett színű ruhadarabot, és bevonult a fürdőbe.

Én egy farmert és egy piros inget vettem fel, Yunho egy fekete gatyát és kék felsőt. Pár percig gyönyörködtem a látványban, majd gyorsan elkaptam a tekintetem, nehogy túl feltűnő legyek.

Este fél kilencig tébláboltunk a szobánkban, majd elsőként léptünk be San-ékhoz. Lepacsiztunk mindenkivel, aztán csak sörrel a kezünkben vártuk, hogy érkezzenek.

Ez hamarosan meg is történt; sok embertől lett hangos a szoba, pia szaga keveredett a cigivel, az intelmünk ellenére, miszerint ne itt bagózzanak.

Egyre melegebb lett, így nyitottunk pár ablakot. Reméltük, hogy a tanárok nem jönnek fel. Mindenki vedelt, és a táncparkettnek használt nappaliban rángatták magukat. Én is táncoltam pár alsóbbévessel, de annyira nem lovalltam bele magam az egészbe.