6.rész Adél szemszögéből

51 2 0
                                    

"Hogy ki az a Bence?"

Ő egy fiú akivel régebben jártam csak  az a baj hogy ezt ő nem teljesen viszonozta és dobott engem.És hogy ezt miért mondtam el Félixnek?Hát igazából az a baj hogy túlságosan megnyíltam  neki és akartam hogy tudjon róla.Na mindegy is nem érdekel Bence.Na az a lényeg hogy nagyon féltem hogy ettől a hirtelen igazság rohamomtól meg ijed tőlem Félix vagy véletlen félre érti vagy hasonlók.De hála Istennek nem így történt és ezek után búcsúzáskor egy nagyon de nagyon hosszú ölelést kaptam tőle.És mélyen beszívtam az illatát felnéztem csodásan szép tengerkék szemeibe ő csak mosolygott majd elbúcsúztunk.Majdnem minden héten találkoztunk.ÉS eljött az őszi szünet is és én úgy gondoltam hogy eljöhetne hozzánk Félix egyik hétvégén.Ez pont jól jött ki mivel anyuval megbeszéltük hogy akkor azt a hétvégét itt tölti nálunk ezért én úgy is készültem minden félét bevásároltam mivel gyakorlaton én kapok fizetést amit mindig anyu számlájára kapok és nem nagyon szoktam tőle pénzt kérni ezért adott pénzt hogy akkor vásároljak be amit szeretnék.Már amúgy 1 hónapja együtt vagyunk úgy hogy juhu nem ünnepeltük meg mert úgy gondoltuk mind a ketten hogy felesleges 1 hónap még nem olyan nagy idő.Na de eljött a várva várt nap hogy itt legyen délre jött mert ebédre hívta anyu(Igen ezt munkahelyen beszélték meg).Mikor csengetett kimentem elé ő két szál vörös rózsával állt előttem.Én a nyakába ugrottam persze vigyázva a gyönyörű virágokra ő egy puszit nyomott az arcomra majd a számra egy szenvedélyes csókot majd átnyújtotta az egyik szál rózsát.Anyu az egész jelenetet végignézte de csak mosolygott.Majd Félix odament anyuhoz és átnyújtotta neki is a rózsát majd megölelte.Nagy örömömre nagyon jó a viszonyuk és nincs semmi gond.Az ebéd nagyon jó hangulatban telt tudni kell hogy Félix egy nagyon nagy humorral rendelkező fiú.És aki csak ismeri az tudja hogy ha ő ott van akkor nincs olyan ember aki ne röhögne.Én ezt szeretem benne a legjobban hogy mindig minden helyzetben meg tud nevettetni akár milyen rossz napom is volt aznap ő jön és felvidít már csak a jelenléte is mosolyt csal az arcomra.És anyu is ezért örül annyira hogy mi ketten egymásra találtunk mert mióta apu meghalt én anyu előtt mindig tartottam magam tehát nem sírtam előtte de nem is voltam annyira mosolygós mint most vagyok.Hála Félixnek. 

Mi lett volna ha...?(Befejezett)Where stories live. Discover now