Twist and Shout

Első fejezet

(Csak érett olvasóknak!)

1965, Április

-

Cas a magasba emelte az italát, ahogy keresztülnavigált a tömegen. Olyan volt mintha a szoba csak könyökökbõl állt volna amint az emberek átverekedték magukat rajta vagy belé ütköztek, a fenyegetés, hogy le fogja magát sörrel önteni valós veszély volt. Átverekedte magát Anna Milton mellett, hosszú vörös haj és még hosszabb lábak, és õ rámosolygott, megállt egy pillanatra miközben a ház belseje felé tartott.

- Gyilkos buli igaz?- mondta a tompa beszélgetés és zene mellett, ami az ebédlõbõl szûrõdött. Cas bólintott, egy kicsit vigyorgott, a kézfejével visszatolta a szemüvegét a helyére. Anna kuncugott és megérintette Cas fehér ingének a gallérját és megpuszilta az arcát.

- Olyan jó látni, hogy nem a könyvtárban vagy. A vizsgák kész kínzás!- Anna nevetett és Cas megvont a vállát, már lentebb húzva az italát, mivel már ment mozog annyit.

- Ne is mondd.

- Szerinted jól sikerült neked?- mondta Anna közelebb lépve, Cas érezte a parfümét és a púdert a nyakán. Elütött a fehér bõrén, mint egy gyengéd film a buli javától és a sok testtõl ami a kis diákházba tömörült. Készetetést érzett, hogy letörölje a foltot ami nem oszlott el egyenletesen, valami távoli vágy miatt, hogy rendeb hozza.

- Mindent megtettem amit meg tudtam tenni. Te?- válaszolta Cas, látta, hogy Anna forgatja a szemét és az egyik vállát lzán tartotta.

- Én is, azthiszem.- hirtelen elmosolyodott, kicsit meglökve Cast.- Ne légy olyan szerény! Mind tudjuk, hogy ász voltál!

Castiel érezte ahogy elpirul és vörös lesz a füle, de továbbra sem fogadta el bókot.

- Nos, elég ennyit beszélni az iskoláról. Örülök, hogy jól érzed magas.- Anna egy vörös hajtincset simított a füle mögé.- Rengeteg lány van itt, ugye tudod?- megint meglökte Cast egy kicsit és Cas elnevette magát idegesen.

- Igen- mondta körbenézve. Igaza volt Annának. Rengeteg lány volt itt.

- Gyere ide- Anna közelebb lépett és kiegyenesítette Cas gallérját és megigazította a nyakkendõjét egy kicsit, végigsimítva aztán a vállán.- És ne felejts el mosolyogni! Lehet, hogy ma este szerencséd lesz!

- Kétlem.- köhögte Castiel, és Anna leejtette a kezeit a teste mellé.Hosszasan ránézett és mosolygott.

- Nem tudom- énekelte Anna- Ne már, ez neked simán menni fog!

Castiel grimaszolt miközben ivott egy kortyot a sörébõl nevetve. Miután lenyelte a kortyot éppen nyitotta volna ki a száját, hogy még mondjon valamit, mikor egy különös moraj ütötte meg a fülét a ház elejébõl. Néhány ember megfordult, hogy nézelõdjön, néhányan izeg-mozogtak.

A motort üvöltött, és Castiel a boltívtõl az elõcsarnokig egy sárga fénnyalábot látott ahogy bevilágít az elülsõ ablakon.

- Rendõrök?- kérdezte valaki, egy lány, a hangja ideges volt. Az egyik barátja elnémította és mindenki csendben volt, így az ebédlõbõl kiszûrõdõ zene hangosabbnak tûnt mint valaha. Egy csapat srác az ablakhoz ment, és bár Cas alig tudott átlátni rajtuk, meresztette a nyakát miközben õk az ablak köré gyûltek, kezeiket az ablakra tapasztva.

- Ki az ördög hívta meg õt?- mondta egyikük, elhúzódva az ablaktól, megfordult, hogy ránézzen a buli résztvevõire. Cas grimaszolt, és a motor leállt a fényekkel együtt.- Egyenesen a gyepre parkolt!

Cas szemei kimeredtek és leesett az álla. A gyepre parkolt? Szóval akkor az volt az a fény amit látott.Érezte, hogy felgyorsul a pulzusa, bárki is volt ez, volt bátorsága a gyepre parkolni az éjszaka közepén, mikor nem is látták szívesen.