117 - Az életmentők

1. Rész. Nehéz napok

Peter napja nem indult túl fényesen. A fia már kamaszodott, és egyre nehezebben tudta kezelni a viselkedését. Oliver a konyhában készített magának egy bögre kakaót, amikor az apja megállt a pult másik végén. A serdülő fiatal dacosan nézett rá. Gwen néma csendben ült az asztalnál, és az ikerlányokat látta el.

-Oliver. Én csak a legjobbat akarom neked. Tudom, hogy az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól. Hidd el, én csak a javadat akarom.-törte meg a csendet Peter szomorúan. Utált a fiával veszekedni.

-Veszem észre. Miért olyan nagy gond, ha én is szanitéc akarok lenni? Mindig te mondtad, már kiskorom óta, hogy olyan munkát válasszak, amit én szeretnék. Te vagy a példaképem, és motiválsz mindennap.-magyarázta Oliver.

Oliver végül felkapta a táskáját, és elindult az iskola felé. Gwen soha nem szerette, ha nevelt fia, és a férje veszekedtek egymással. Igyekezett jó nevelőanyja lenni a kamasznak, de gyakran állt mellé. Az ikrek, Mia és Jana végeztek a reggelivel, őket az anyjuk vitte az óvodába. Peter pedig a bázis felé vette az útját. Útközben végig a fiával lefolytatott veszekedésen gondolkozott. 10 perc múlva megérkezett a bázisra. Karin és Gina már átöltözve ültek a társalgóban. A szanitéc köszönés nélkül rontott be az öltözőbe. A két nő csak egymásra nézett.

-Veled meg mi történt?.-kérdezte Aigner pilótanő.

-Oliver bejelentette szanitéc akar lenni. Az érettségi után Berlinbe megy. Olyan makacs.-mondta Peter.

-Ebben szerintem rád hasonlít. Ha szanitéc akar lenni, akkor támogasd, és ne ellenezd. Oliver remek srác, ugyanakkor igen belevaló. Ilyen lendületes fiatalokra van szükségünk.-szólt közbe Thaler doktornő.

A diszpécser véget vetett a nyugalomnak.

-Központ a Medicopter 117-nek. A ramzaui kőfejtőben robbanás történt. A sérültek száma tisztázatlan.

-Itt a Medicopter 117. Máris indulunk.-fogadta a hívást Karin.

Gina sorra felkapcsolta a műszereket. A szanitéc elővette a térképet, majd a pilótanő felemelte a kar segítségével a gépet. Tettek egy nagy kört a bázis felett, és elindultak a megadott helyszínre. A hely nem volt ismeretlen a számukra. Néhány évvel korábban, az egykori kollégájuk Thomas Wächter életét vesztette ott. A csapat néhány perccel később odaért. Gina landolt, majd Karin és Peter a pácienshez siettek.

***

Krüger évek óta üldözte az orosz maffiát az LKA-val. Nem tette túl magát a férje elvesztésén, emiatt az ügy miatt még a lányát is elküldte az országból a biztonsága érdekében. Közre fogták az épületet. Mindenhol szirénázó rendőrautók voltak.

-Nézze Frau Krüger. A férje útban volt, és meghalt. Úgy sem találnak bizonyítékot.-kárörvendett Limov.

-Minden készen áll. A moszkvai kollégák már úton vannak. Nyolc évet vett el az én életemből, és a lányom életéből. -mondta Krüger.

-Mindenki meghal egy nap. És a férje húzta a rövidebbet.-nevetett fel az orosz.

Krüger már rákészült a lövésre, de Paul a pisztolyra tette a kezét. A nő sírni kezdett. Hosszú évek után ismét zokogni kezdett. Limovot beültették a rendőrautóba, és elvitték a helyszínről. Gwen is megérkezett néhány perccel később. Krüger a legjobb barátnője volt, így azonnal odarohant hozzá.

-Ezzel még nincs vége, ugye tudod?.-szólalt meg Fraser doktornő.

-Persze. Meg kell találnom Thomas-t, és a lányomat is haza kell hoznom Amerikából. Nyolc éve Thomas legjobb barátja vigyázott rá.-válaszolt Kim.

-Megmozgatok mindent. Beszélek néhány emberrel a férjed ügyében, de te most a lányodra koncentrálj. Limov ugyan börtönbe került, de még sok helyre elér a keze. A lányod biztonsága a legfontosabb.-folytatta Gwen.

Krüger az akció után kiment a temetőbe. Letett egy kis csokor virágot a néhai férje sírjára. Sok kérdés járt a fejében. Lehet, hogy Thomas tényleg életben van. Minden lehetőségre felkellett készülnie. Évek óta magányosan él. A karrierben számos siker, és elismerés, de a magánélet évek óta romokban.

Lizbeth 12 év után az édesanyjával nézett szembe. A nő elhagyta a családot, amikor ő még csak 11 éves volt. Soha nem tudta elfeledni.

-Lizzie. Én nagyon sajnálom, amit tettem veled.-szólalt meg Katrin. 

-Nem akarom hallani. Elhagytál engem és apát egy másik pasas miatt. Ne kérd, hogy anyaként nézzek rád.-zárta is le a beszélgetést Wagner pilótanő.

A pilótanő autóba ült, és a bázisra ment. Szeretett ott lenni. Ahogy haladt az úton egyre több és több emlék ugrott be. A fülében csengett a szülei vitája. 20 perc múlva megérkezett, de közben az A csapat is visszatért a bevetésből. Gina lekapcsolta a műszereket, majd mindhárman kiszálltak. Peter bevitte a csomagokat a társalgóba. Karin leült az asztalhoz, és hozzálátott a jelentés megírásához. Lizzie a helikopter csúszótalpán ücsörgött, amikor Gina csatlakozott hozzá.

-Minden rendben? Olyan szórakozott vagy.-állapította meg Gina.

-Semmi komoly.-mondta Lizzie.

-Több vagyok, mint egy régi mentor. Mondd el.-erősködött tovább Gina.

-Az anyám felbukkant ismét. 12 évig nem érdekelte mi van velem. Most meg a semmiből előjön.-kezdett bele Lizbeth.

-Vannak sebek amik egy életre megmaradnak. A múlton nem tudsz változtatni. Az apád remek munkát végzett veled. Olyan ember vagy, aki képes megküzdeni a céljaiért.-folytatta Gina mosolyogva, és megölelte a kolléganőjét.

Gwen és Peter az irodában beszélgettek kettesben. A férfi még mindig aggódott a fia miatt.

-Szerinted mit tegyek?.-tette fel a kérdést Peter.

-Már mondtam. Támogasd őt ebben. Ő a fiad, és szüksége van rád. Oliver pont olyan mint te vagy. Segíts neki.-válaszolt Gwen.

-De nem szeretném, ha úgy járna, mint én. Orvos akartam lenni, de végül nem jött össze. Neki egyetemre kellene járnia.-folytatta Berger szanitéc.

-A fiadból egy nap szanitéc lesz. Ő már döntött ebben. És jó úton halad.-mondta Gwen.