117 - Az életmentők

Prológus

Rengetegen álltak a tér közepén és figyelték az attrakciót, amit a mai napra szerveztek. Mindenki kíváncsi volt a légimentők és a rendőrség munkájára, epekedve várták a kezdést. Egy kisebb pódiumot figyeltek, alig várták, hogy végre valaki belekezdjen. Végül két nő lépett fel a színpadra, maguk is meglepődtek, hogy ma ennyien itt vannak. Hetek óta szervezték ezt a napot, mindennek tökéletesnek kellett lennie, hisz nem mindennap csinálnak nagy közönség előtt gyakorlattal egybekötött bemutatót. Kim Krüger körbe pillantott majd Gwen-re nézett, aki egy aprót bólintott. A mikrofont a szájához emelte és belekezdett az elejébe.

- Tisztelt hölgyek és urak, először is köszönjük hogy ma ennyien eljöttek. A mi munkánk sokak számára még mindig ismeretlen, hisz ritkán látni, ahogy dolgozunk. Nehéz munkánk van ezt bevallom, sokszor kockáztatjuk az életünket azért, hogy mások túléljék. Rengeteg történetet tudnék mesélni, de akkor itt állnák a végtelenségig. A légimentő bázisunk múltja hosszú időre nyúlik vissza. Rengetegen megjárták már a bázisunkat, ki rövidebb ki pedig hosszabb ideig szolgált nálunk, de egy biztos. Aki itt dolgozott mindent bele tett azért, hogy a maximumot nyújtsuk egy ellátás során. Rengeteg jó barátot vesztettünk el, de helyettük jöttek mások, akik kitöltötték az űrt. Mi nem csak munkatársak vagyunk hanem egy családdá kovácsolódtunk össze. Ha baj van mi jövünk és segítünk, nincs számunkra lehetetlen. Mi ismerjük a történetünk nézzétek meg ti is - fejezte be Gwen és a távolba pillantott.

A piros sárga BK117-es helikopter feltűnt a távolból és egyenesen a hatalmas placc felé repült. Mindenki arra fordította tekintetét kivéve két embert. Ők a tömeget figyelték, az egyik aprót biccentett a társának, aki pár méterrel arrébb állt tőle. Felmutatta a kezét és kezdődhetett az akció. A fegyvert, amit eddig egy ruha darabbal takart el, most már tisztán látni lehetett. A ravaszra tette az ujját és meghúzta azt....

Egy percig senki sem fogta fel a történteket, de aztán kapcsoltak, a rendőrség emberei fegyvert rántva az elkövetőket próbálta felkutatni, de mind hiába. Az akciót túl jól tervezték meg, mindenre volt egy tervük. A riadt tömeget használták fel arra, hogy elmeneküljenek. Közben a helikopterből figyelték az eseményeket, azonnal tudták hogy baj van, amint jelzik nekik hogy szabad az út azonnal landolnak. A két orvos össze nézett, a legrosszabb forgatókönyv játszódott le az agyukba.

- Figyeljetek, ez nem gyakorlat. Tömeg balesetre kell számítani azaz elő kell venni a triázs protokollt. Vérnyomás, pulzus és légzés, ha a betegnek nincs akkor fekete cetli halott. Ha keringés megállása van ugyancsak fekete, tudjátok a szabályt elsőként a menthetőkkel kell foglalkozni. Piros azonnali ellátás, sárga sürgős, zöld pedig könnyebb. Az előbbi kettő színnél állapot stabilizálás majd szállítás, az utóbbival később is tudunk foglalkozni. Gina szólj a központba kell még legalább három helikopter, orvosok és mentősök - foglalta össze Karin az elkövetkező feladatokat.

- Már szóltunk a Központnak, amint tiszta a terep küldik az egységeket - válaszolt Lizbeth.

- Ma történelmet írunk - motyogta Matt, ezt a jel mondatot vagy ezerszer elismételte az évek során, számára olyan volt mint valami kabala.

- Pontosan, mint mindig - mondta Peter.

Gwen végül jelezett a csapatának, szerencsére mindig készültségben álltak, felkészültek voltak minden fajta eseményre. A helikopter landolt a mezőn és a többiek azonnal elhagyták a gépet.

- Gwen jól vagy? - kérdezte Peter, aggódott a felesége miatt.

- Igen, Krüger mellettem állt és a pódium mögé rántott, amikor mindez megtörtént. Rengeteg sérültünk van, a rendőrség pedig megkezdte az elkövetők felkutatását. Osztódjunk szét, Karin Peter irány a jobb oldal, Matt Tom pedig balra. Lizbeth és én pedig középen kezdünk. Gina maradj a gépnél, szükség lehet rá. Ismertessem az ezzel kapcsolatos akció tervet? - nézett a társaira.