Being on journey / Útitárs

19.- És TE mit akarsz?

(frissítve*)

Sara szemszöge:

Nem kaptam választ nyílt kérdésemre. A sárkány nem volt hajlandó egyenesen válaszolni. Türelmetlen természetem, bosszantó mód ahogy elemezte pár perce, felszínre tört és csípőretett kézzel, bosszús tekintettel meredtem rá. Ketten játsszák a találós mesék párbaját! Kiszedem belőle a magam kérdéseit.

- Wergo! - fordultam váratlanul a farkas felé - Azt mondtad az imént, a legenda tévesen maradt fenn, ami a kommunikációt taglalja a tiszta lények és az elrendelt párok közt. Egy ilyen fontos, történelmi jelentőséggel bíró információt hogyan lehet elferdíteni az évszázadok során? A történelemhamisítás a régi korok ismerőinek hobbija lett talán? - fél szemmel felnéztem utolsó szavaimmal a sárkányra. Nem lepleztem vádaskodó tekintetem, csupán hangomat tartottam ártatlan hangszínen, mint aki őszintén kíváncsi a válaszra.

Wergo megdöbbenve mégis kíváncsian figyelt, várva, hogy mire akarok kilyukadni. A hatás nem maradt el. A sárkány végre egyenest reagált a feltételezésemre. Pöffentése elárulta, megsértettem büszkeségét, mégis belement a játszmába. Mást nem is akartam.

- Nagy szavak egy pár napot élt embertől, ki alig látta világát - testén ragyogás futott végig, mint fémen megcsillanó napfény és hátán összehajtott szárnyain szikrázva pattant a falakra, majd tűnt el.

- Bár ezt mondod, de ugyan mit tudhatsz róla te magad? - tudta, hogy ember vagyok - Vagy tán mindig is ennek a barlangnak a mélyén bujkáltál? Hosszú életed során, mi hasznát vetted ennek a tömérdek erőnek?

Kezdtem erősen feszegetni a határokat. A sárkány fel-fel lobbanó szemei tükrözték, mikor tapintottam érzékeny témára.

- Úgy véled csöppnyi értelmeddel felfoghatod csupán töredékét is annak, amit láttam? - a gúny tisztán látszódott orrnyergének redőiből.

- Talán képtelen lennél rá, hogy egy ilyen "egyszerű" lénynek, mint én elmagyarázd? - a hab a tortán.

Folyamatosan izzó írisze és sajátos kisugárzása elárulta... ráharapott. Orrából füst gomolygott és félő volt, hogy torkának tüzét ránk fogja ereszteni, hogy egy pillanat alatt semmivé hamvasszon. De ha jól számítottam, nem fogja megtenni. Nem tehette meg. Ha meg akart volna ölni, már rég holtak lennénk. De nem volt tervében. Akart valamit. És most, hogy büszkeségét ilyen mértékben letámadtam, csupán vereségét ismerné el vele. Nem tenné meg. Nem teheti. Láttam a szemeiben. Ugyanazt a méltán büszke tekintetet fedeztem fel bennük, mint amit Wergo-n láttam megcsillanni messze kisebb méretekben. Ez nem engedte. Méltó válasz nélkül nem fog hagyni.

De a sárkány viselkedése hirtelen megváltozott. Fejét felemelte, arcának redőit kisimította és hangos nevetésbe fordult, amibe a falak beleremegtek.

Mi történt?

- Haaa... ! Rég volt már, hogy valaki kihívást mert elém állítani. Még régebben, hogy az illető ekkora, parócska teremtmény legyen.

Lenyugodott? Rájött! Hogyan fog most reagálni?

- Vakmerő, de cseles taktika, amit magadénak tudhatsz. Ám legyen. Eleget szórakoztattam társaságotokkal véget nem érő időmet. Ejtsünk szót hát, amiért jöttetek.

- Amiért idehívtál minket! - helyesbítettem.

- Valóban - morrant az óriás - Feltűnésed a Birodalmak világában bár látszólag rejtve maradt, megkezdte rendbontó hatását. Az egyensúlyt lassan és fokozatosan megbolygatta.