Hollander oneshots

Tom Holland x reader - Winter love

(T/N) = Te neved

-TOOOOOOOOOM!!! -üvöltöttem felfelé kaptatva a lépcsőn. Persze ennek következtében Harry kishíján megdobott egy ügyesen célzott papuccsal. Lehet, hogy zavarták az én éjjeli konkrétan fangirl-kirohanásaim, de ezt már igazán megszokhatta volna. 

Mindenesetre én engedelmesen suttogva szólongattam tovább Tomot, aki eddigre minimum annyira felébredt mint az összes többiek, akiket felvertem rikoltozásommal. Harrizonon kívül, akit még a kanapéban nyomott el az álom úgy fél órája, már mind fent voltak, ez is volt a célom.

-Mi az? -dörzsölgette a szemét Tom álmosan és meggyötörten.

-12 másodperc múlva kint van a Cherry trailer! -vigyorogtam megszállottan csillogó szemmel. Szegénynek kellett pár pillanat, míg cselekedni is tudott volna mondatomra. Akkor aztán úgy rohant le a lépcsőn, hogy a sebtében felvett köntöse csak úgy lobogott utána. 

-HARRY!! -kezdett most ő üvöltözni Harrizon füle bánatára, mostmár ő is kezdett hunyorogni. 

-Én nézem a telefonomon. -morogta álmosan Harry, becsukva ajtaját is, nyomatékosítva, hogy nem szeretné ránk pazarolni értékes alvási idejét. Kezelésbe vettem a tévét.

-Whaaaaaaaa 4 másodperc! -ugrándoztam, aztán Haz odahúzott a kanapéra, minek következtében majdnem ráültem. Már csak vinnyogni tudtam, de a többiek érdekében ezeket is próbáltam visszafogni. Elindult.

×

Te. Jó. Isten. Ennyi a reakciónk úgy összesítve. Bár mire Sam lebattyogott a pezsgővel, lemaradt a feléről. Tom elégedetten vigyorogva nézett körbe reakciónkért. 

-Wowowoooow!! -ugrottam oda Tomhoz megölelni. -Nagyon jó voltál!!! -éreztem a hasizmait ahogy átölelt, az illata olyan nyugodt volt... 

-Srácok esIK A HÓ! -üvöltözött Paddy lefelé a lépcsőről. Egyszerre négy szempár szegeződött a nappali ablakára, ahol már a nap ébredező fényével terítette be az eget, és a nagy pelyhekben hulló havat. Tom és Haz cinkosan néztek össze. Hárman háromfelé szaladtunk a kabátunkért, azé az előny, aki előbb kiér. Tessa sikeresen lelassította Tomékat amíg felvettem a kesztyűmet. 

Már sprinteltem is kifelé, végül Harrizon óvott meg attól, hogy első lépésemmel elcsússzak a jeges kocsibeállón. Majd miután kedvesen kiröhögött, kiválasztotta a legjobb helyet magának hószempontilag. Összehúzott szemmel vigyorogtam rá, mint egy cowboy, ki a ravaszon tartja az ujját. Az persze meg sem fordult a fejemben, hogy ugyebár a zuhogó hóesés miatt ebből szart se fog látni.

Mire Tom ki fáradt jönni hozzánk, mi Harrizonnal inkább hasonlítottunk két lihegő hókupacra mintsem emberekre, egyenlőre kiegyeztünk egy döntetlen hócsatában. Mindegy, majd reggel úgyis megverem. Tehát, miután Tom és Sam csatlakozott hozzánk kint, a fiúk összegyülekeztek. Én a rejtekhelyemen maradtam feltöltődni és életet lehelni teljesen szétfagyott fülcimpáimba és orromba. 

-Mi tartott eddig, halljátok szétfagy az arcom -panaszkodott Haz Toméknak hunyorogva, mert jószerivel semmit nem látott már szempilláitól, amikre érzés alapján fél kiló havat fújt rá a szél.

-Semmi, csak Tom izél. -legyintett Sam visszatessékelve Tessát a lakásba.

-(T/N), igaz? 

-Tom felkapta a fejét. Ajkát beharapva nézett körül sziluetted után kutatva a szemével.

-Sam kérem az 50 fontomat! Megmondtam! Haaaa!

-Ti fogadtatok?! Mégis mikor? -háborodott fel Tom.

-Umm úgy egy hónapja asszem, igen. Haver, egyértelmű.-vigyorgott Haz.

-Szóval Tom most szeretné neki elmondani, ez a terv.

-Nem Sam, ez a te terved. Én nem fogom-

×

Na jó mostmár elegem van a fagyoskodásból. Utolsó megmaradt hógolyómmal telibe találtam Sam tarkóját, ez volt a játék kezdete. Hamarosan Tom és Sam szövetséget kötöttek, szóval nekem Harrizon lett a csapattársam. Jobb csapatom nála még nem volt, gyorsan megadásra készerítettük Samet, már csak Tom rejtekhelyét kell megtalálni. Két irányból közelítettünk a sus bokor felé, én voltam az elterelés, hogy Harrizon leönthesse őt a vödör hóval amit a kertből gyűjtöttünk. Én teljesen fegyvertelenül mentem, lassan.

-Tom... békével jöttem. -emeltem fel a karjaimat megadólag. És bingó, egy Tom feje bukkant fel a levelek között. -Harrizon nem tudja, hogy itt vagyok. -suttogtam. -Csak... most felejtsük el a hócsatát. Én... én nagyon jól érzem veled magam, és... -Harrizon már majdnem odaért utolsó ellenségünk háta mögé a hóval. Tom izgatottan és bizakodóan figyelte minden egyes szavamat. Én nem színészkedtem, tényleg eljátszottam a gondolattal, milyen lenne hozzábújni egy kanapén, vagy megcsókolni... de elkalandoztam. 

-Szóval arra gondoltam, hogy esetleg... esetleg elmehetnénk együtt vacsorázni... mert én-

És ennyi. Harrizon egy kicsit lefagyott, nem tudta komolyan beszélek-e. De aztán már zúdult is a hó a mit sem sejtő Tom fejére, tényleg éreztük, ez gonosz volt. Szegény elkezdte lesöpörni a fejéről a havat... Aztán a bokor mögűl előkerültek a tartalék hógolyói. Az első párat Haz kapta a vállába és a vádlijába, kénytelen volt megadnia magát. Ketten maradtunk.

Futottam ahogy csak bírtam, a ház háta mögött volt a fegyverraktárunk Hazzel. Feltankoltam annyi hógolyóval amenyit meg tudtam tartani a két kezemben. Elértem a kinti asztalig, lepakoltam. Tom sehol. Azért magamnál tartottam egy pár hógolyót, beültem velük az asztal alá. Bár a seggem is lefagyott, megérte. Tom elegáns cipőit pillantottam meg pár perc múlva. Te jó isten, még a lábfeje is olyan szép... Az utolsó pillanatban megragadtam az asztalon hagyott havat, és dobálni kezdtem azt Tom irányába. Ő egy fémfedéllel védekezett, visszaverte minden támadásomat. 

-Héé ez nem ér!! -mutogattam rá.

-Ha a vödör ért, akkor ez is. -kezdett el hógolyókat előszedni a zsebéből. 

-Jójójó megadom magam! Te nyertél, csak már megfagyok. -igyekeztem nem ránézni. 

-(T/N). -úgy látszott ő nem szeretne engedni fürkésző tekintetéből. -Csak... én...

-Igen, Tom? -szedtem össze minden erőmet.

-Csak... tudnom kell...

-De mit? 

-Légszíves mondd el, igazat mondtál-e. -nyelt egyet a földet kémlelve. 

-Én... én... azt hiszem igen -suttogtam. A fejemben a hang folyton azt hajtogatta, awkward awkward awkward de most nem tudtam vele mit kezdeni. Csak lesütöttem a szememet. Már a hideget sem éreztem, minden megszűnt létezni körülöttem. Körülöttünk. Tomot éreztem, ahogy gyengéden átölel, nem volt szükség szavakra. Valamiért a sírás fojtogatott, a szívem megőrült, a kezem nyugtalanul remegett. Mi van velem?

Miután Tom kivont az ölelésből, tekintete cikázott szipogó arcomon. Most komoly volt, teljesen komoly, velem és mindenkivel. 

-Én... -nézett lefelé még mindig rettenetesen közel állva hozzám. Majd visszaemelte tekintetét rám, hideg kezei közé fogta az arcomat. Kérdőn nézett rám, én aprót bólintottam. Mindennél jobban szerettem volna. Ajkaink egymásra tapadtak, addig nem fejeztük be az első csókot amíg már teljesen átfagytunk mind a ketten. Kéz a kézben léptünk be a házba, csaknem sírva. Harrizon a mosolya mögött konkrétan fangörcsölt, az ikrek meg csak akkor jöttek rá, mi történik körülöttük, mikor már mindenki számára egyértelművé vált az... A Cherry premierjén.