Hiszel a termesztett felettiben? Vagy az istenekben?
Sky Hower 17 éves farkas, akit vörös szemmel áldott meg a sors, ebből adódóan remek vezér, és egy alfa.
Szülei elvesztése után nagynénjéhez indul Beacon Hills-be, ahol még több természetfelettive...
Az álmom ugyanaz volt, egészen addig amíg oda nem értem az ablakhoz. 3 nőt láttam odabent. Az egyikük Ophelia volt. Az ablakhoz húzódtam, de úgy, hogy ők ne lássanak. -És ez működni fog? -Igen csak az ő ereje kell hozzá. -És azt hogyan akarod megszerezni. Túl erős. Ha egy rossz gondolatod is támad róla felgyújt. -Akkor a gyermeke ereje kell- mondta Ophelia -Gyermek?- nézett rá értetlenül a két nő -Igen, ha jól tudom gyermeke fog születni. -De Ophelia, ha elveszed a gyermek erejét az bele is halhat- fogta meg a vállát -Inkább ő haljon meg! Nem vagyok képes elviselni anyám halálát! Ráadásul, ha elveszem az erejét, akkor én is parancsolhatok az alvilágnak!- kiabálta a vörös hajú boszorkány egy őrült mosollyal az arcán. Megakadt bennem az levegő. Ha elveszi az erőm, akkor meghalok? Nem. Ezt nem engedhetem. Nem merek belegondolni, hogy mi lesz, ha ő uralja az alvilágot. -Ki vagy?- hallottam magam mögül azt a határozott hangot. Megfordultam és ránéztem. Szemei ugyan olyan kéken világítottak, mint a tűz. Éreztem ahogy a szemeim felveszik ugyanazt a színt. A férfi arca kezdett megvilágosodni előttem, de hirtelen feltűrte fekete pulóvere ujját mindkét karján.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A lélegzetem is elakadt. Néhány napja ugyanez történt velem, bár nem az egész karomon, hanem csak a kézfejemen. Az ajtó felé fordult és egyszerűen az ajtófélfának támaszkodott. Az tűz villámgyorsasággal terjedt tovább a ház további részeire. -Nem bántjátok a családomat- morogta Hallottam bentről a sok sikítást és be akartam menni, de megint éreztem, ahogy szétrobban a fejem. A földre estem és már sikítani tudtam volna a fájdalomtól. A nyakláncom világítása vetett véget a fájdalomnak. Mire észbe kaptam már az ágyamon ültem. A nyakláncomat szorongattam. 3:45. Mi lesz még itt? Dőltem vissza az ágyba és elaludtam. Reggel nem keltem se túl korán, se túlkésőn. Egészen pontosan 8:13-kor keltem. Kiszálltam az ágyamból és a fürdő elé vettem az irányt. Letusoltam és hajat mostam, majd felöltöztem. A tükörbe néztem, mire ismét felvillant a szemem kéken világítva, de csak egy másodpercre. Már kezdem megszokni, bár egy kicsit még mindig furcsa érzés. Lementem a konyhába, ahol Anna várt egy megterített asztallal. -Hogy aludtál? -Viszonylag jól- ültem le -Meg tudtál fordulni?- nézett rám érdeklődve -Meg- fújtam ki a levegőt -És láttad az arcát? -Mondhatjuk......Lekötötte a figyelmem a két világító keze. -Mint neked az egyik nap? -Igen, csak neki a könyökéig és ahogy hozzáért a házhoz az lángra lobbant. -Érdekes -Nekem mondod? Köszönöm a reggelit- álltam fel az asztaltól és a mosogatóhoz léptem, hogy elmossak magam után -Egészségedre- állt fel ő is. -A szobámban leszek- töröltem meg a kezem -Rendben- adott egy biztató mosolyt, azzal felmentem A biztonság kedvéért nyitva hagytam az ajtót és elővettem a rajzfüzetemet. Valamiért csak egy dolgot tudtam rajzolni:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Vajon miért? Félretettem a füzetemet és az ablakhoz sétáltam. Orphnaiosz-t néztem, ahogy legelészik. Rengeteget köszönhetek neki, ha nem lenne nem is tudom, hogy mi lenne most velem. Az utóbbi napokban határozottan fejlődtek a képességeim. Ha úgy akarom bármi meggyullad ott és ahol én akarom, de ha baj lenne, akkor is egy pillanat alatt eloltom a tüzet. Derek természetesen minden gyakorlásomat végigkísérte és éjszakánként belopakodott, ha úgy érezte, hogy valami nincs rendben velem, amik általában a rémálmok után voltak. Hirtelen erős fejfájás tört rám és a kezeimre néztem. Ugyanúgy égtek, mint az álmomban apának. Eszembe jutottak a képek ahogy csak úgy egyszerűen a falhoz ért és az egész hát kigyulladt. Pánikba estem. Nem akartam, hogy ez történjen a mi házunkkal is. A lábammal gyorsan Belöktem az ajtót, ami egy nagy csapódással bezáródott és gyorsan elfordítottam a kulcsot a bal kezemmel, ami akkor még nem égett, de amint elengedtem a kulcsot már nem volt ugyanolyan. Éreztem ahogy a szemem lassan megváltozik, de a fájdalom nem szűnt meg a fejemben. Próbáltam a ki-be légzős módszert, de nem használt. -Sky- kopogtatott Anna- Mi folyik ott? -Menj el- nyöszörögtem- Kérlek... Hallottam távozó lépteit, de a helyzetem nem változott. Pár perc múlva több léptet hallottam. -Sky- kopogtatott Lydia- Kérlek nyisd ki az ajtót -Nem!- vágtam rá -Ha nem nyitod ki, akkor én török be- mondta egy kissé idegesen és aggódva Derek -Nem tehetem.....ahogy te sem- nyöszörögtem és a falnak támasztva a hátam elkezdtem lecsúszni a földre. A földre érkezve felhúztam a lábam és a kezeimmel a fejemet fogtam. -Odébb- hallottam egy másik férfihangot -Ki maga?- förmedt rá Derek, de ő nem törődött vele csak simán betörte az ajtómat. Éreztem ahogy közeledik hozzám, majd közvetlenül előttem leguggol. -Sky- szólt hozzám nyugodtan és magabiztosan. A hangja hallatán megnyugodtam egy kicsit, és eszembe jutott, hogy honnan volt olyan ismerős. -Miért történik ez velem?- nyöszörögtem, de kezeimmel még mindig az arcomat takartam. -Mert fejlődsz. Apáddal is ez történt. Neki is pont- emelte el a kezemet- ilyenek voltak a szemei- nézett bele kéken világító szemeimbe. A többiek mozdulatlan arccal bámultak, de volt bennük nem kevés megdöbbentség is - Szétrobban a fejed? -Ühüm- bólogattam óvatosan -Mindjárt nem fog- fogta meg ismét a kezeim, mire azok gőzt árasztottak ki. Olyan volt, mint a szaunában. Az inge ujjából előjött egy kis víz, mire kezdtem teljesen megnyugodni. A ragyogás se perc alatt azonnal abbamaradt, majd elengedte a kezeimet- Jobb? -Igen......Köszönöm- nézegettem a kezeim -Szívesen- mosolygott szerényen -Maga..?- nézett ránk Stiles -Posszeidon......- mondta ki Lydia, de látszólag még mindig feszült volt. -Örülök, hogy ismertek állt fel és felsegített. -Mi- kezdte Scott -Tudom, hogy kik vagytok- fordult a társaság felé, mire ők megdöbbenten néztek rá- Egy Isten vagyok gyerekek. Én mindenről tudok.....vagyis majdnem- fordult felém- Sajnálom, de amióta a kapu bezárult én sem tudtam vele beszélni- ettől a hírtől elszomorodtam- De biztos vagyok benne, hogy te megtalálod a módját, hogy a kapu kinyitódjon- fogta meg a vállam. -Nagyon remélem- sóhajtottam -Ha mindenről tud akkor gondolom Ophelia-ról is- lépett egyet előre Peter- Mire kell neki Sky? -Alapvetően, ha egy Istennek és egy halandónak gyermeke születik, akkor a gyermek félisten, de valamiért Sky teljes mértékben örökölte az apja mivoltát. Így ő is Isten- nézett a többiekre, mire ők csak lefagytak, de nem csak ők, hanem én is. Én? Isten? Na jó ez sok egy kicsit- Továbbá Sky örökölte a fivérem szemeit is, amint az láthattátok. Ezek az alvilág uralkodói szemei. Ophelia édesanyja egy veszélyes boszorkány volt ördögi tervekkel. -Miféle tervekkel?- kérdezte Lydia -Át akarta venni az alvilág fölött az irányítást, tehát megölni Hádész-t. Szerencsére a hír hozzánk is eljutott, így megöltük és elzártuk a testét, hogy a többi boszorkány még csak véletlenül se tudja kiszabadítani. Viszont Hádész egy kis vérét használtuk ahhoz, hogy elzárhassuk, így csak az ő vérével lehet kinyitni a terem ajtaját, vagy......- nézett rám -Az enyémmel- nyeltem nagyot -Mindez 30 évvel ezelőtt történt, vagyis ami ott van az már csak csont, így nem tudják feltámasztani, de Ophelia megtalálta édesanyja könyvét, amiben benne van, hogy a szertartást miként lehet elvégezni- fordult felém- A szertartás folyamán minden erőd az övé lesz, ami növeli az esélyeit, hogy le tudja győzni apádat. A szertartást csakis teliholdkor tudja elvégeznie nemeton-nál, viszont teliholdkor neked is a nemeton-nál kell lenned, ahhoz, hogy az átváltozásod folyamata befejeződjön. Egészen pontosan 10 percet. A kék hold kezdetétől a végéig. -Nem várhatjuk meg a következő kék holdat?- vetette fel ötletét Allison -Csak hogy nem lesz következő kék hold- fordult felé- A kék hold csak akkor jelenik meg, ha az alvilág tüzének használója eléri a 17 éves kort, és attól számítva 1 hónap. Következő nem lesz. A kis csapat csak csendben hallgatta, amit mondott, én pedig kezdtem egy kissé feszülten érezni magamat. Derek lassan elindult felém és átölelt. Szíve dobogását hallgatva megnyugodtam. -Ezért jöttem el- nézett rám- Megígértem apádnak, hogy megvédelek és én sohasem szegem meg az ígéretem. -Köszönöm- mosolyogtam rá hálásan, mire ő is elmosolyodott. Hirtelen tekintete megakadt a rajzfüzetemen. Felvette és elkezdte nézegetni amit ma rajzoltam -Ezt te rajzoltad? -Igen. Ma....Bár mást valamiért nem tudtam. Miért? -Hádész is ilyen volt a kék hold napján, csak ő mást rajzolt, akit úgy ismerhettek, hogy Kerberosz -Ez hogy érti?- nézett rá érdeklődve Scott -Kerberosz Hádész társa, aki azon a napon született, amikor Hádész átalakulása befejeződött. Tehát a kék hold után. -Tehát...akkor....- akadozott a hangom -Ő itt a tiéd lesz- adta a kezembe mosolyogva a füzetemet- Nem ártana neki egy név -Majd gondolkodom rajta- mosolyogtam -Most pedig pihenj, majd szólok ha itt az idő -Rendben- mosolyogtam rá, azzal mindenki elindult kifelé. De én nem akartam, hogy ő elmenjen...
