9| Oszkárt illető színjáték

23.2K 1K 93
                                    

Kilencedik fejezet
 Oszkárt illető színjáték
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃ 

Még mindig álmosan és fáradtan szállok ki a kocsiból és megyek a csomagtartóhoz. Jake pillanatokon belül mellettem terem, és segít nekem kivenni a bőröndöm.

Szemeimet össze kell hunyorítanom, amikor felnézek rá. A nap perzselően égeti a bőröm.

– Hát, akkor – kezdek bele. Idegesen végig nyalok a számon, Jake megvakarja a tarkóját. Láthatóan ő is kínosnak érzi a szituációt.

– Jó volt az este – mondja nevetve. Egyetértek vele, teljesen máshogyan képzeltem el, azonban meglepődésemre elég kellemesre sikeredett.

– Ja, akkor én megyek. Ma még tanulnom kell – erősen megmarkolom a bőröndöm, és megfordulok. Jake ekkor hangosan megköszörüli a torkát.

– Blair? – szól utánam. Annyira tudtam, hogy eljön ez a pillanat is. Ettől rettegtem.

– Igen? – nem fordulok meg, Jake pár másodpercig csendben van.

– Mi lesz velünk? – hangja most már nem annyira kétségbeesett, mint még pár napja. Nyelek egy nehezet.

– Nem tudom, gondolkoznom kell rajta – válaszolom neki.

Teljesen össze vagyok zavarodva, az érzéseim fel vannak borulva. Semmivel se vagyok immáron tisztában.

A szívem mélyén tudom, hogy Jake egy jó férfi, viszont nem tudom kiverni azt a képet a fejemből, ahogyan Mrs. Robinsonnal a kanapénkon hever.

– Rendben, majd még beszélünk? – kérdésére csak bólintok, és kinyitom a diák ház bejárati ajtaját.

Szokatlanul nehezemre esik felmenni a lépcsőn Rachel lakásához, de ez biztosan azért van, mert nehéz a bőröndöm, és nem azért mert a szívem Jakehez húz.

Miután felértem a lakáshoz, lomhán kihalászom a kulcsaim táskámból, majd végül kinyitom az ajtót.

Egy üres és csendes lakás fogad.

Rachel valamit mesélt nekem, hogy Noahval elmennek valamerre, lehet barátnőm az éjszakát Noahnal töltötte. Ezzel nincsen is bajom, sőt örülök is neki, hogy egy picit egyedül lehetek.

Semmi kedvem és energiám Rachelnek kiöntenem a lelkemet. Nekem most egy forró zuhanyra és egy nyugodt napra van szükségem.

Már hetek óta nem szántam időt magamra. Annyira el vagyok foglalva minden mással, hogy észre se veszem, hogy elhanyagolom magam. És ez szokatlan, mivel én soha nem voltam ilyen.

Nevezz egoistának, nem érdekel. Ez ugyanaz, mint a mondás: nem tudsz egy fulladozó embernek segíteni, ha te magad is fulladozol.

Pár másodpercig megállok az előtérben, és élvezem az engem körülvevő csendet és nyugalmat. Behunyom a szemeim és elmosolyodom.

Igen, erre van szükségem.

Egy elégedett arckifejezéssel leveszem a cipőm és a táskám, becsukom magam után az ajtót, és felmegyek a lépcsőn.

D E A R   E N E M Y | ✓Where stories live. Discover now