1| Hét perc a mennyben

46.6K 1.5K 276
                                    

Első fejezet
• Hét perc a mennyben •
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

Átkozott légy Rachel Barlett!

Egy pillanatra állok meg valakivel beszélgetni, és ő máris világgá megy. Behunyom a szemeim, és próbálom a nagy hangszórókból ordító hangos zenét teljesen figyelmen kívül hagyni. Ezen a héten, újra megjegyzem, ezen a héten, ez a harmadik buli, amire a kedves barátnőm elrángatott. Ne essék félreértés, nincsenek problémáim a bulikkal, de egy héten három buli egymás után picit sok. Saját magam vállaltam, hogy vezetek, bár kezdem megbánni.

Ahogyan újra kinyitom a szemeim, azok Jake kitágult zöld szemeibe bámulnak. Ha nem lennék józan, most biztosan jobban tudnám ezt a helyzetet kezelni. Most kérdem tőled, te mit tennél, ha a volt pasiddal állnál szemben egy buli közepén, akivel több mint két évig együtt voltál, de az a barom megcsalt a tanárnőddel? Igen az egyik egyetemi professzornővel.

Azonban nem tudom nem figyelmen kívül venni, hogy még mindig ugyanolyan szép, mint még tíz napja amikor utoljára álltam előtte szemtől szemben. Sötét szőke haja rendetlenül állnak égnek fején, makulátlan bőre egészségesen ragyog, markáns arca sírni kényszeríti az angyalokat, és aztán még ott vannak azok a zöld szemek.
A szemek melyek két éven keresztül elvették az eszem. Amikbe halálosan szerelmes voltam... talán még mindig vagyok. Azonban ez nem változtatja meg, ami elkövetett. Megcsalt, és ez megbocsájthatatlan. Ennyi, vége a mesének.

Jake izmos felsőtestén megfeszül a világos kék póló, sportos lábait egy sötét farmerba bújtatta, míg csuklóján még mindig a tőlem kapott óráját viseli.

Nem tagadom, Jake az egyetem egyik legkívánatosabb férfi alanya. Alig lehet rajta találni valamit, ami nem tökéletes. Sokan róla álmodoznak, én pedig az a szerencsés lány voltam, aki ebben az álomban élhetett. Életem legszebb két éve volt. Jakeel a High School senior évében jöttünk össze, majd úgy döntöttünk együtt megyünk a UCLA egyetemre. Minden szép volt, míg egyik délután, pontosabban három hete, nem találtam a kanapén Mrs. Robinsonnal meztelenül. Azért remélem megvolt neki az a gyönyörű harminc másodperc. Túl szomorú lenne, ha éppen akkor torpantam volna be, nem?

- Blair... - kezd bele Jake, hangja hangos, hogy át tudjon szólni az üvöltöző zenén. Nem kell sok idő, mire rájövök, hogy füvezett. Érzem a szagát, a szemei pedig vörösek.

Legalább hozott volna nekem is egyet!

- Mit nem értettél a múltkor? Nem vagyok rád kíváncsi, Jake! - lépek egy lépést közelebb hozzá, ami hiba volt. Nem jó a közelsége. Olyan érzéseket vált ki belőlem, amiket legszívesebben kioltanák magamból. A mellkasom összehúzódik, én pedig vagy felpofoznám, vagy kicsókolnám belőle a lelkét.

A kapcsolatunk Jakeel nagyon szenvedélyes volt. És kezdem hiányolni azokat a hosszú éjszakákat. A reggeleket, amikor összegabalyodva ébredtem Jake mellkasán. Nincs mit tagadni, Jake igenis értette a dolgát.

Az életem húsz éve alatt összesen három fiúval voltam, de ő mindenkit túlteljesített. Talán Mrs. Robinson fülébe jutott a barátom ágytorna tehetsége, és az csalogatta hozzá, kitudja?

De most biztosan tudni szeretnéd, hogy mi történt a kedves Mrs. Robinsonnal, így van? Legszívesebben kitekerném annak a ribancnak a nyakát, amiért még mindig látnom kell a fejét az egyetemen. Senki sem tud arról, hogy mit csináltak Jakeel, csak én. Az a boszorkány könyörgött nekem, hogy ne szóljak az igazgatóságnak, és amilyen jó a szívem, nem is szóltam. Ám egy feltételem volt, mivel a matek tudásom egyenlő a nullával, kötöttünk egy megegyezést, mégpedig mostantól muszáj lesz nekem jó jegyeket adni, akármennyire is rossz vagyok. Kihasználom? Igen. Jó ez? Nem, de kibaszottul elvette tőlem Jaket.

D E A R   E N E M Y | ✓Where stories live. Discover now