D E A R E N E M Y | ✓

2| Elmagyarázhatatlan bűntudat és izomláztól sajogó testek

Második fejezet
• Elmagyarázhatatlan bűntudat és izomláztól sajogó testek •
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

Kedves barátom kijelentem neked, hogy a szombat éjszakai kalandom után már csak két csillagos élettel büszkélkedhetek. Csodás, nem? Mire vágyik az ember jobban, mint, hogy a bűntudat - aminek az okára még én se jöttem rá, csak úgy felőrölje az embert? Vagy talán arra, hogy bármilyen kis mozdulatot is produkálok, minden porcikám fáj? Testem úgy érzi magát mintha most futottam volna le az évszázad leghosszabb maratonát. Amúgy még hozzáteszem, hogy hétfő reggel van. Szóval, semmi másra nem vágyok, csak az imént felsorolt dolgokra.

Negyedórája az ágyamon ülök, nyakig betakarva, és csak meghalni akarok. A combomban és a vádlimban olyan izomláz van, hogy még a szemeim is bekönnyeznek. A nem létező hasizmaim pedig sajognak. Ha megtehetném ma semmi áron nem mennék be az előadásaimra, azonban pontosan tudom, hogy a végén a tanulmányaim bánnák meg. Nekem pedig szükségesem van egy jó átlagra. Végülis, aki gyerekorvos szeretne lenni!

Ásítva az ágy jobb oldalán álló kis éjjeliszekrényhez nyúlok, amiről leveszem a mobilom. Akármennyire is vagyok késésben, az első dolgom reggel, felkelés után, hogy megnézzem mit történt az éjszaka míg aludtam a nagy világban. Amint megnyomom a mobil alján lévő kerek gombot, a képernyő életre kel, és kisüti a szemeim. Egy pillanatra összeszorítom a szemeim, majd újra kinyitom őket. Beírom a jelszavam, ami a Fuckyouall, és elolvasom az éjszaka kapott üzeneteim. És mí meglepő módon, az összes Jaketől van. A reggelem már csak jobb és jobb lehet. El se olvasva a minél nyálasabb üzeneteket, rögtön ki is törlöm őket. Most biztosan kérded magadtól, hogy miért nem töröltem már régen ki a számát, vagy miért nem blokkoltam. Hát azért, mert Rachelel elég jókat szoktunk rajtuk nevetni. Elég jó kis elfoglalás, ha az ember egy hosszú egyetemi nap után a kanapén ül, és az ex pasija bocsánat kérő üzeneteit olvassa. A szombati buli után nekem teljesen halott Jake.

Bevallva, még picit el is gyengültem amikor ott álltunk szemtől szembe egymással a buli közepén, ám ő elrontotta azzal, hogy a ribanccal kavart. Ismerem Jake szex utáni fejét, és amikor belépett a szobába pontosan úgy nézett ki.

Miután szépen kitöröltem az összes tizenkét üzenetet tőle, átmegyek a életmentő kis alkalmazásomba. A UCLA-nak van egy saját alkalmazása, amivel a diákok pontosan tudják követni a nap leforgását. Ha például nem tudná az ember, hogy milyen előadások várnak rá, simán meg tudja nézni ott. Vagy éppen, hogy melyik professzorok hiányoznak, ami sajnosan elég ritkán fordul elő. Olyan mintha ezek nem is emberek lennének. Soha nem betegek.

Elolvasva, hogy milyen előadások várnak rám, inkább felsóhajtok és kimászok a meleg és kényelmes ágyamból. A pasztell színű függönyömön keresztül átsütnek a reggeli Kaliforniai napsugarak. Legalább szép az idő. Minden bajom van, ha borús az időjárás, de szerencsémre ez ritkán fordul elő Amerika e részén. Aminek hálás is vagyok, és az embertársaim is. Igazi tűzokádó sárkány válik belőlem, ha szürke az ég. Elhúzom a függönyt és kitárom az ablakot.

Rachel egy gyönyörű lakópark egyik diák házában lakik, mely az egyetem tulajdona. Az egyetem egész Los Angeles környékén tulajdona diák házaknak, ami három és kábé ötven négyzetméteres lakásokból áll. Rachel a Holmby Hillsi ingatlanban él, és volt olyan kedves, hogy befogadjon, mint lakótársat miután szakítottam Jakeel. Szerencsés vagyok, amiért befogadott. Fogalmam sincsen hová máshová mentem volna, ha ő nincsen. Persze van még egy tucat ismerősöm, de az igazat bevallva oda nem mentem volna olyan szívesen, mint hozzá.