Minden megváltozva...

fourty nine

A konyhába ültem és vártam, hogy Nash jöjjön. Amikor csengettek.
- Jesszusom - pattanttam fel és az autóhoz rohantam és kinyitottam. Mosolyogva néztem az illetőre, majd össze ráncoltam a szemöldököm.
- Soha nem örült még nekem senki ennyire- motyogta a postás, mire zavartan a hajamba túrtam.
- Azt hittem más jön
- És még sose mondtak ilyen kedveset se nekem- bólintott, majd át adott egy levelet.
- Elnézést- sziszegtem, majd becsuktam az ajtót. Ez volt életem egyik legcikibb pillanata.
Leraktam a levelet a dohányzó asztalra, majd Noahra néztem, aki kijött a mosdóból.
- Nash jött?
- Nem csak a postás- legyintettem, majd újra az ajtó felé néztem.
Nash nyitott be, mire vigyorogva a nyakába ugrottam.
- Jaj, úgy vártalak már - suttogtam, miközben ő szorosan átkarolta a hátam.
- Hiányzott már az a hülye fejed hugi- mosolygott rám, majd Noahval is kezet rázott.- Nem volt semmi gáz?
- Néha rendbe kellett tenni - biccentett felém Noah, mire eltátottam a számat.
- Nem is! Ne higgy neki!
- De még egyben van a ház - biccentett Nash, mire mosolyogva bólintottam.
- Mindent én csináltam, nem a kis barátod. Még csak nem is segített - néztem Noahra, aki mosolyogva nézett.
- Legalább most kipróbáltátok a közös életet. Szeptemberben kezdődik majd Londonban
- Veled - mosolyogtam, mire Nash a szemembe nézett.
- Én másik házba lakok majd
- Mi? Miért? Nem ez volt megbeszélve!- akadt ki Noah, és megbökte a barátja vállát.- Még Ape előtt megbeszéltük, hogy mi lesz
- Kösz szépen- motyogtam, mire mindketten felnevettek.
- Nem lakhatok veletek. 22 vagyok
- És? A bátyám vagy- mondtam.
- Igen, de ti meg egy pár. Ha egyszer gyereketek lesz akkor ne velem foglalkozzatok, hogy épp hol drogozom be magam!
- Mész elvonóra!
- De nem fogok veletek lakni! Baszki, gyertyatartó leszek! Vagy mi?- kérdezte idegesen, mire Noah megsimította az arcom.
- Igaza van
- De én veled akarok lenni Nash!- szomorodtam el, mire a bátyám bólintott.
- Tudom, de ez a te érdeked. Kérlek értsd meg!
Bólintottam, majd szorosan megöleltem.
- Felmegyek egy pár cuccomért, aztán indulok
Nash felment az emeletre, én pedig mentem volna utána, amikor Noah elkapta a karom és magához húzva, megölelt.
- Jól vagy?- súgta a nyakamba.
- Voltam már jobban
- Csak jót akar neked, és hidd el ez lesz a legjobb, amúgy meg teljes mértékben igaza van, és én úgy gondolom, el kéne kezdenünk gondolkodni a gyerekünk néven - súgta, mire kitört belőlem a nevetés és egy puszit nyomtam a szájára.