Minden megváltozva...

nineteen

Noah karjaiba voltam. Mosolyogva nézett le rám, majd megsimította a másik kezével a hajam.
- Gyönyörű vagy
- Köszönöm - mosolyogtam, mire elnézett az emberek felé.
- Tudod, sajnálom, hogy ilyen sokat veszekszünk
- Én is- mondtam, miközben a nyakát vizslattam. Mindig hordott egy sima egyszerű arany láncot. Nem tudom miért. De mindig rajta volt.
- De asszem tudom mi a baj- nézett vissza rám, mire zavarba jöttem.
- Micsoda?
- Az, hogy vonzódsz hozzám és én is hozzád, csak te folyton ellöksz magadtól
- Mert nem tetszik, ahogy viselkedsz! Amúgy is miből gondolod, hogy össze jövök veled, úgy hogy minden nap más lánnyal vagy?- néztem a szemébe, mire egy pillanatra át nézett felettem, majd újra a szemembe nézett. Megsimította az arcom, majd a nyakamra helyezte a kezét.
- Megváltozom
- Noah...
- Nem hozok több lányt
- De...
- Nem iszok
- Jó, de...
- Nem leszek bunkó
- Hagy mondjam már el!- mondtam, mire mindketten elnevettük magunkat.
- Mond
- Ott van nekem Ryan
- Ajj, mi fogott meg ennyire abba a gyerekben?- döntötte hátra a fejét, mire mosolyogva meg ráztam a fejem.
- Nem bánt meg, nem mond olyat ami rosszul esik
- Mert alig ismered?
- Mert kedvel engem
- Mondta?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem
- Akkor?
- Én is kedvelem őt- mondtam ki halkan, mire engedett a fogáson. A szemébe enyhe csalódást láttam.
- Kedveled?
- Igen
- Jó, de engem szeretsz, nem?- nézett rám, és újra szorosabban ölelt, mire eltoltam magamtól.
- Nem szeretném elrontani ezzel a mai napot
- Értem - suttogta, majd egy apró mozdulattal bele dobott a vízbe.

Épp az ebédünket vártuk, mert beültünk a tengerparti ebédlőbe. Egy óriási Hawaii pizzát kértünk.
- Tanya hol van?- kérdeztem, mire Nash meg vonta a vállát.
- Nem tudom
- Nem tudod?
- Szakítottunk- ivott bele a kólájába, mire elkerekedett a szemem.
- Mi? Miért?
- Nem volt jó
- Mi?
- Tanya
- Mi van?
- Nem tetszett
- Mi?
- Hát Tanya!- nézett rám idegesen, mire össze húztam a szemöldököm.
- Milyen színű a haja?
- Fú, vörös - rázta a fejét, mire mosolyogva bólintottam. Tanya mindig más színűre festette át a haját.
Legutóbb azért mentek szét, mert rózsaszín volt.
- Majd beszélek vele- mosolyogtam, mire meg rázta a fejét.
- Nem kell! Én leszek az, aki át veszi Noah helyét, miután ti össze jöttök
- Az még jó messze lesz- szólalt meg Noah.
- Miért?
- Mert Ape kedveli a baromarcot!