Minden megváltozva...

twenty-four

- Ape- mondta, mire elmosolyodtam és büszkén néztem a szemébe.
- Igen?
- Nem bírom ezt a Ryan gyereket- túrt a hajába, mire meg ráztam a fejem.
- Noah, nem kell ezzel foglalkoznod! Nem baj, hogy nem bírod, én kedvelem, az elég
- Ape, te ezt nem érted. Olyan fiatal vagy még
- Te hány éves is vagy?
- Nem azért mondtam - forgatta a szemét.
- Noah, azért mert te húsz leszel egy hónap múlva, én meg még csak 18 vagyok, az nem azt jelenti, hogy éretlenebb vagyok, sőt, el kell keserítselek, hogy éretebb vagyok nálad!
- Éretebb? Hagyjuk már- nevette el magát kínosan, mire kikapcsoltam a telefonom és leraktam az asztalra.
- Amúgy meg ezt úgy mondod, mintha nagy szerelem szakértő lennél
- Na, mert te nagyobb vagy?
- Noah, hagyj engem békén! Azért mert most itt laksz, az nem azt jelenti, hogy teljesen bele mászhatsz az életembe!
- Én csak meg akarlak óvni
- Óvni? - nevettem el magam - Mitől?
- Ettől a gyökértől- válaszolta idegesen.
- Oké, miért nem bírod?
- Nem tud megvédeni- mondta, mire elkerekedett a szemem.
- Mi van?
- Ha valaki beszól neked, rád támad, akkor mit csinál? Elfut?
- Meg tud védeni
- Igen? És mi van akkor ha tegyük fel, hogy nála alszol
- Holnap nála alszok
- Persze, persze- legyintett, majd közelebb lépett hozzám - Mi van akkor, ha közeledik hozzád, úgy, ahogy te még nem állsz készen? És nem tudod leálltani?- lépett még közelebb hozzám, mire hátra léptem, de neki dőltem a konyhapultnak.- Mit csinálsz akkor Ape? Hm? Honnan tudod, hogy jót akar neked? Honnan tudod, hogy megbízhatsz benne? Honnan tudod, hogy nem kihasználni akar?- kérdezte, miközben a kezét az arcomra simította és mélyen a szemembe nézve meg rázta a fejét - Honnan tudod, hogy én nem adnék meg neked mindent? Hogy nem védenélek meg? Hogy nem várnék rád, annyit amennyit csak szeretnél? Hm? April? Honnan tudod?- kérdezte halkan, mire hevesen dobogó szívvel néztem a szemébe.
- Ne csináld ezt- suttogtam, mire össze ráncolta a szemöldökét.
- Mit?
- Ne próbálj meg manipulálni, hogy Ryan nem jó hozzám!
- Mit csináljak akkor, hogy észre vedd?
Szótlanul néztem a szemébe, mire meg köszörülte a torkát és elengedett.
- Amúgy már egy ideje csörög a telefonod- túrt a hajába, majd kiment a konyhából. Sóhajtva a pultra támaszkodtam és próbáltam rendezni a légzésemet, majd felvettem a telefont.