Minden megváltozva...

thirtyseven

Noah mellettem aludt, én pedig próbáltam nem arra koncentrálni, hogy van bent egy szúnyog a sátorban. De egyszerűen megőrjített. Nem láttam, mert vak sötét volt, de hallani hallottam. Piszok fáradt voltam, így már ott tartottam, hogy bemegyek aludni az ágyamba, de egyszer csak hallottam ahogy a fülemnél van. Halkan fel támaszkodtam a könyökömre, és Noaht méregettem. Basszus, ott volt a mellkasán. Elhúztam a számat, majd végül fogtam magam és egy aprót rá ütöttem. Noah egyből megmozdult, de én csak a szúnyogot kerestem. Mert hogy nem tudtam lecsapni.
- Mit csinálsz?- suttogta halkan, mire felfelé néztem.
- Bent van egy szúnyog
- És ezért megütöttél?
- Rajtad volt
- Aha- biccentett, majd újra lehunyta a szemét, mire kissé ijedten néztem rá.
- Ne, ne, ne aludj vissza- suttogtam, miközben megráztam a vállát.
- Ape, éjszaka van, hagyál már! Aludjál te is
- Ne már Noah, kérlek! Nem tudok így aludni
- Akkor várd meg míg ő is elalszik- mondta, mire elmosolyodtam, de újra meg ráztam a kezét. Ekkor már idegesen fel nézett.- Mi van?
- Nem tudok aludni
- Menj be akkor
- De sötét van
- Vigyél telefont
- De félek
- Jó, félj egyedül - tette vissza a fejét a párnára, mire újra megráztam.
- Noah
- Megőrítessz te lány!- ült fel, majd felhúzta a cipzárt és kiment, én pedig követtem. Noah megvárta míg kijövök, majd megfogta a kezem és elkezdett húzni a ház felé, de megállt meg Nashék sátra előtt.
- Nézd, milyen nyugodtan alszanak- suttogta, mire zavartan lépkedtem utána be a házba.
Noah feloltotta a lépcsőnél a villanyt, majd maga után húzva, fel ment a szobámba. Nem oltotta fel a villanyt, csak lehúzta a takarót.
Mosolyogva feküdtem le az ágyra, mire befeküdt mellém, és magához húzott.
- Na, mostmár alvás hercegnő - súgta, majd nyomott egy puszit a hajamba, átkarolta a derekam és lehunyta a szemét. Elmosolyodtam, majd én is így tettem. Ideje volt aludni.