"- Értelmes ember vagyok. Racionálisan, minden érzelmet kizárva gondolom azt, hogy értelmetlen ez az egész szerelmesdi - közöltem vele kíméletlenül, s még én is éreztem, a hangom mennyire ridegen csengett. Szavaimra hitetlenkedve kezdte el csóválni a fejét, ajkait mosolyora húzta. Azt hittem pedig, hogy mérges lesz. - Én is értelmes ember vagyok, Nina. Viszont teljességgel meg kell cáfolnom a szavaidat, mert annyira irreálisak. A szerelem az emberek éltetőereje, a mozgatórugó a szürke hétköznapokban - zengte úgy, mintha az abszolút igazságot mondaná. Kihívóan kereszteztem a kezeim a mellem előtt. - Ez megbocsáthatatlanul nyálasan csengett, Mendes. - Érzelmes ember vagyok - vonta meg a vállait szerényen, szavai szöget ütöttek a fejembe. - Az értelem és az érzelem nem fér egy mondatba - utaltam, hogy nem sokkal ezelőtt értelmesnek vallotta magát. Aki érzelmes, nem értelmes. És aki értelmes, nem érzelmes. Pont. - Pedig kéz a kézben jár e két tulajdonság."