,,Ha beismerem, hogy bírlak, akkor itt maradsz? - kérdezte, befejezve mindent, amit csinált. Most nem viccelődtünk, mert ez esetben ez már közel sem volt vicces. Egyenesen a szemembe nézett, kezeit leeresztette, és a válaszomra várt.
-Aaron, ne csináld. Miért akarod megnehezíteni ezt az egészet? - ő is halhatta hangomban az élt, de ezt már annyiszor átbeszéltük.
-Hogy miért akarom meg nehezíteni? Hát nem érted? Azért mert rohadtul nem akarom, hogy elmenj erre a szarságra -
-Ez a szarság az életem! Megszenvedtem érte!
-Tévedsz. Nem nevezhetsz valamit, az életednek, amit gyűlölsz, de ezt te is tudod. És meg se próbáld pont Velem, elhitetni ezeket a hazugságokat, mert veled ellentétben, Én tudom, hogy én mit akarok. És tudod mit. - Ahelyett, hogy folytatta volna, magába fojtotta a szót, aztán egy lenéző tekintet következtében otthagyott a szemeteskukák társaságában. És én nem fordultam utána, bár tudtam, hogy még nem fejezte be.
- Ha holnap nem leszel ott - kezdte halkan, de határozottan - akkor tudni fogom, hogy mennyit jelentett számodra ez az egész. És tudod, hogy most nem a báról beszélek. - Aztán már csak a lépteit hallottam."
Minden csak választás kérdése.
Kezdés: 2020. 01.19All Rights Reserved