Deanerys:
-Ébresztő Kicsim-suttogja apa reggel, ahogy keltegetni kezd.-Anya megcsinálta a kávéd már és a lehető legtovább hagytunk aludni.
Imádom, amikor apa, vagy anya keltenek reggel. Kicsi korom óta így van, csak akkor kelek az ébresztőmre, amikor ők hajnali műszakosak és muszáj beállítanom azt. Régen még azt is végighallgattam minden keltésnél, hogy mennyire okos, ügyes, szép, csinos és tehetséges vagyok. Egyik osztálytársamat sem keltették hasonlóan, mégis nagyobb önbizalmuk volt, mint nekem valaha. Anno majdnem minden reggel így ébresztettek, mégis csak most kezdem elfogadni magam úgy, ahogy vagyok és a nyár alatt kezdtem elhinni magamról, hogy tényleg szép és csinos vagyok.
-Fenn vagyok-suttogom mosolyogva, amikor apa puszit lehel a homlokomra, majd lassan nyitogatni kezdem a szemem.
-Jó reggelt-mosolyodik el ő is, aztán az ablakomhoz sétál és óvatosan felhúzza a redőnyöm.-Korábban jöttél tegnap, valami baj volt?
-Felkeltettelek?-Ülök fel, s kezd elönteni a bűntudat.
-Nem-rázza meg a fejét, majd leül mellém.-Csak pont azelőtt mentem le inni pár korty vízet, mert nem tudtam aludni és hallottam, hogy mikor visszafeküdtem, akkor jöttél meg.
-Nos igen-sütöm le a szemeimet és az alsó ajkamba harapok.
-Mi történt?-Próbál a szemembe nézni előrehajolva.
-Ott volt Faye és Francescával röhögcsélt kábé végig. Kibuktam és jobbnak láttam inkább eljönni, úgyhogy Hardyn hazakísért-húzom el a számat, s egy picit görbítek a dolgon.
Apának nem kell tudnia, hogy meztelenül akartam fürdeni a fél iskola előtt és Hardynnal is összepattantam, mert nem akartam, hogy hazakísérjen. Ennyi éppen elég. Hagy higgye, hogy Hardyn rohadt jófej volt és én is minden hülyeség nélkül jöttem el onnan. Alapvetően nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel és szinte mindent elmondok nekik, de vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudnak. Mint például, hogy a lányuk majdnem pucér fürdőzést indítványozott a legjobb barátja házában.
-Kicsim, nem gondolod, hogy beszélned kéne vele?
-Apa, évek óta nem beszéltünk-fordulok felé oldalra biccentett fejjel.-Ráadásul anno Faye küldött el, nem hiszem, hogy az én feladatom lenne odamenni hozzá-veszek nagy levegőt, mert a mellkasomba fájdalom nyilal és tudom jól, hogy az mihez vezethet.
Mai napig tisztán cseng a fejemben a beszélgetés, arról a napról, mikor megakadályoztam, hogy hülyeséget csináljon. Nehéz elfelejteni a szavakat, amiket hozzám vágott.
-Nem volt jogod beleszólni abba, hogy mit tegyek-kiabálta megtörten és a szemében könnyek csillogtak.
-Bocs, hogy nem tudtam végignézni, ahogy a legjobb barátnőm eldobja az életét ahelyett, hogy segítséget kér.
Én is kiabáltam, de nekem már réges rég folytak a könnyeim akkor.
-Ja persze, ez is arról szól, hogy neked nem tetszik a dolog. Rohadt önző vagy Daenerys!
Ez volt az a pont, amikor a fájdalmam haragba csapott át és csak ömleni kezdtek a szavak belőlem.
-Én vagyok önző? Én? Komolyan Faye? Ezt gondold át még egyszer, rendben? Csakmert te vagy az, aki eldobott volna mindent és csak egy levelet hagyott volna, hogy könnyebb legyen a saját élete. Eszedbe se jutottak a szüleid, az öcséd, Flynnék, vagy én! Meg sem fordult a fejedben, hogy nekik milyen fájdalmat kéne átélnie az elvesztéseddel, csakis az érdekelt, hogy neked jó legyen! Szóval Faye, gondold meg, hogy kit hívsz önzőnek, mert rohadt igazságtalan vagy most, csak azért mert megmentettelek egy végzetes hibától!
Nem pont azt a hatást értem el, amit terveztem, ugyanis Faye könnyei ömleni kezdtek, s mikor ismét a szemembe nézett, azt mondta:
-Menj innen.
Olyan ridegen ejtette ki a szavakat, hogy bennem meg is fagyott a vér. Nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta és éppen ezért, mozdulni sem tudtam.
-Menj innem Daeny és ne gyere vissza-sziszegte az ajtó felé mutatva, nekem pedig a szívem sok kis darabra tört, ahogy ott hagytam a legjobb barátnőm.
Azt motyogtam magam elé, hogy beteg és nem ura önmagának, meg, hogy nagyon szomorú és reménytvesztett, de ettőlmég nekem nem fájt kevésbé. Elvesztettem valakit, akit a testvéremként szerettem. Életemben először nem egy pasi törte össze a szívem, hanem Faye, akivel fogadalmat tettünk, hogy mindig ott leszünk egymásnak, mindegy, hogy mekkora a baj.
-Pont ezért próbálhatnád meg-szakít ki az emlékképekből apa hangja, én pedig felkapom a fejem.
-Ezt meg hogy érted?
-Nem beszéltek, tehát nincs mit veszítened.
Na igen, ezek a felnőttektől jól ismert mondatok egyike. "Nincs mit veszítened". "Nem történik semmi, ha nem úgy lesz". "Ne érdekeljen, hogy mit mondanak mások". Ezek mindig jól hangzanak a szájukból és annyira egyszerűnek is tűnnek a dolgok tőlük. Talán még igazak is valamilyen szinten, de messze nem olyan szimpla soha, semmi, mint ahogy azt ők gondolják. Nem vagyok az a típus, aki nagyon sajnáltatja magát, mert pontosan tudom, hogy sokkal nagyobb gondok vannak az életben, mint az én tinidrámám. De lássuk be, hogy mindenkinek a saját problémáját a legnehezebb megoldani és az fáj a legjobban. Lehet, hogy tényleg nincs mit veszítenem ezzel, elméletben ez szépen is cseng, de gyakorlatban van mit veszítenem. Például a jó kedvem, a nagy nehezen összeforrt szívem és a halovány reményt, hogy talán egy nap még lehetünk jóban. Ha nem tudom, hogy mi van, az azt jelenti, hogy megvan az esély rá. Meglehet, hogy azért nem merek odaállni, mert félek a válaszától. Sőt, egy részem pontosan tudja, hogy erről van szó és az csak kifogás, hogy elhajtott engem, mégis ezzel érvelek most.
-Mint mondtam, ő küldött el engem és pontosan ezért, nem hiszem, hogy nekem kéne odamenni bocsánatot kérni, amiért nem hagytam, hogy öngyilkos legyen.
-Igen, ez tény-bólogat apa az állát piszkálva.-Ugyanakkor belegondoltál abba, hogy ő is arra vár, hogy odamenj hozzá, mert ő fél?
-Ugyan mitől félne?-Vonom össze a szemöldököm értetlenül.
-Talán attól, hogy a legjobb barátnője, akivel csúnyán összeveszett, utálja, mert szó szerint elhajtotta?
Megint lesütöm a tekintetem, egyenesen a takarómra és rágcsálni kezdem a számat. Ebbe bele sem gondoltam még. Faye nem volt soha az a típus, aki nagyon parázott volna attól, hogy én hogyan reagálok valamire, amit mond. Bátran állt mindig oda és kért bocsánatot, ha hibázott, vagy összevesztünk és hihetetlenül könnyen mesélt bármiről nekem. Azonban a depresszió egy komoly gond, ami valószínűleg megváltoztatta valamennyire őt. Nem is beszélve az utána történt sok kezelésről. Apa mindig igyekszik mind a két oldalt látni és ezzel rengeteget segít nekem. Most sincs másképp. Ezzel egy kicsit más szemszögből látom a dolgokat és a rossz kedvem is elűzi.
-Valamelyik nap összeszedem a bátorságom és beszélek vele-veszek nagy levegőt és bólintok egyet biztosításképp.
-Ez a beszéd-mosolyodik el apa, majd újabb puszit nyom a homlokomra.-Na kezdj el készülni, mert anya szétrúgja a seggünket, amiért teadélutánt tartunk-áll fel mosolyogva, s ettől az én ajkaim is felfelé görbülnek.
-Apa-szólok utána, amikor már az ajtóban van, ő pedig azonnal visszafordul felém.-Köszönöm-biccentek hálásan, mire ő boldogan kacsint egyet és lemegy.
Eddig is tudtam, de napról-napra biztosabb vagyok abban, hogy nekem vannak a legjobb szüleim.
-Azért jó volt a buli?-Kérdezi anya már a kocsiban ülve, úton a kórház felé.
Minden reggel, amikor együtt tudunk menni, akkor ők elmennek a kórházhoz, én pedig elsétálok onnan a suliig, mivel sikerült kiharcolnom hogy azt a pár sarkot hagy tegyem meg egyedül. Nem volt egyszerű, de határozottan megérte a dolog.
-Igen, ettől függetlenül nagyon-bólogatok, miután anyának is elmeséltem a Faye-es dolgot.-Jared megint remek bulit csinált. Hangulatos volt. Mi kimentünk a tűzhöz a kertbe. Csak aztán megjelent Hardyn-morgom a szememet forgatva, de azonnal kapom is érte a szúrós tekinteteket.-Sajnálom, de nem tudom megszeretni, ezt már elmondtam, nem is egyszer. A vacsorán kifejezetten jól viselkedtünk, de mivel nem bírjuk egymást, ezért nem várhatjátok el tőlem. És apa, megkérhetlek, hogy többet ne kérd meg Hardynt, hogy vigyázzon rám egy bulin, amikor mind tudjuk, hogy az egyikünknek sem jó?-Nézek rá a visszapillantóból, mire ő elhúzza a száját.
-Daeny, tudod, hogy csak ag...
-Tudom apa, komolyan-szakítom félbe és előre nyúlok, majd megfogom a szabad kezét, ami a karfán pihen.-De Jaredhez mentem, nem idegenek közé és Hardyn sem repes az örömtől, hogy kísérgetnie kell, meg engem lesni. A tetejében Jared magától és jobban vigyáz rám, érted?
-Jól van-sóhajt hatalmasat-, többet nem kérem meg Hardynt, hogy figyeljen rád.
-Köszönöm-biccentek, s hagyom az ajkaimra szökni a diadalittas mosolyt.-Mikor végeztek ma amúgy?
-Este hat körül-húzza el a száját anya.-Úgyhogy edzés után nyugodtan rendelj magadnak pizzát, ha nincs semmi, amit ennél, vagy nem akarsz hideget enni.
-Megoldom, ne aggódj-adok puszit a vállára előrébb kúszva.-Mindig megoldom.
-Ha nagyon nem tudnád, akkor tudod, hogy Lily-ék szívesen látnak.
-Igen, tudom-bólintok, majd az ablakon kezdek kinézni.
Kezdődik előről az egész és én ezt nagyon nem akarom. Megint jön a gyomorgörcs, meg a hajnalig tanulás, meg a sok stressz.
Gyűlölöm a gimit.
-Vigyázzatok magatokra, szeretlek titeket-adok puszit apának, aztán anyának, miután kiszálltunk a kocsiból a kórház parkolójában.
-Mi is téged-ölelgetnek meg szorosan, s mind a kettőjüktől kapok egy-egy jó nagy puszit.-Vigyázz magadra-koppint az orromra apa még mielőtt elindulnék, amitől kiszakad belőlem egy kis kacaj.
-Mindig-bólintok, aztán előszedem a fülesem és bedugva a fél fülem, elindulok a suli felé.
Még egyszer visszapillantok a szüleimre, akik kézenfogva sétálnak be a kórházba, amitől az én ajkaimra ismét mosoly görbül. Imádom, hogy ennyire szeretik egymást, ilyen sok év után is.
Hardyn:
-Ennyire szarul vagy?-Pillantok Jaredre, aki napszemüvegben sétál végig a folyosón egészen a termünkig.
Bent már Daenerys is ott van és a szokásos helyén ül. Az arcát nézve azt tudom mondani, hogy lényegesen jobban van, mint tegnap, amikor hazakísértem, de persze ki tudja, hogy mikor és mi játszódik le a csinos kis fejében.
-Tudod, hogy nem ittam szinte semennyit, hiszen én voltam a házigazda-rázza meg a fejét, leülve a lány mellé, én pedig mellé.
-Akkor minek a napszemüveg?-Vonom össze a szemöldököm és az eddig békésen olvasó Daenerys is kíváncsian pillant felénk.
-Tegnap nekimentem Damiennek, amikor te Daeny-t kísérted haza-feleli, miközben megöleli a hármasunk női tagját.
-Mégis miért?-Kerekednek el Daenerys szemei és lassan leemeli Jaredről a napszemcsit, ami alatt egy kék folt éktelenkedik.
-Bunkó dolgokat mondott rólad-von vállat, de a szemeit lesüti.-Undorítóan beszélt azok után, hogy volt a medencés incidens. Nem tudtam hallgatni, ennyi.
-De miket mondott?-Irányítja magára a fiú tekintetét Daeny, de Jared megrázza a fejét.
-Hagyjuk-feleli feszesen, s az izmai megfeszülnek.
Van egy-két ötletem, hogy vajon miket mondott az a barom. Damien az évfolyamtársunk és egy vérbeli seggfej. Olykor én is hallom, amikor azt boncolgatja, hogy hogyan és miképp fogja lehúzni Daeny-t a listájáról. Persze annak a baromnak esélye sincs, mivel ez a jégcsap itt eggyel mellettem, nem áll le kábé egy csávóval sem. Asszem volt egy barátja tavaly, de szakítottak, mert a fiú a világ másik pontjára ment egyetemre és a szó szerinti, több napos repülés erős lett volna még távkapcsolat címen is, úgyhogy ma már csak néha beszélnek, de csak, mint barátok. Persze ezt csak Jared miatt tudom és, hogy őszinte legyek nem is igazán érdekel. Azonban, ha Damien erőszakhoz folyamodna, akkor kénytelen lennék betörni az orrát, ugyanis amit még Daenerys-nél is jobban utálok az az, ha bántanak valakit. Arról nem is beszélve, hogy a bátyámnak és anyáéknak fontos, nekem pedig az ő szülei fontosak és mivel a bátyám elballagott, ezért kénytelen vagyok én megvédeni, amikor Jared épp nincs ott, mivel mindenki ezt várja el tőlem.
-Nagyon fáj?-Fürkészi Jared arcát aggódva Daeny, de ő megrázza a fejét.
-Csak egy lila folt, én lehet, hogy eltörtem az orrát, úgyhogy asszem nyertem-vigyorodik el a vörös, de az izmai még mindig feszülnek, így eleget teszek a korábbi kérésének.
-Na és nagy meló lesz rendet rakni?-Terelem el a témát erről az egész dologról.
Jared nem türelmes, de nem verekszik, ha nem muszáj. Valószínűleg Damien eléggé kihúzhatta a gyufát, ha ennyire elfajult a dolog. Mondjuk a majdnem vetkőzés után nem csodálom, hogy beindult a fantáziája.
-Egész normális állapotban hagyták a házat. Csak a szemét rengeteg.
-Mikor jönnek az őseid?
-Ma este, szóval edzés után mehetek haza, hogy olyan gyorsasággal pakoljak, amit Flash is megirigyelne-sóhajt drámaian, én pedig azonnal veszem a lapot.
-Feltűnőbben nem is tudnál megkérni, hogy segítsek-nevetek fel, mire ártatlan képpel rám pillant.
-Ugyan, sose kérnék ilyet. Persze nagyon jól esik, ha megteszed, dehát Hardyn, tudod, hogy...
-Fogd be-szakítom félbe a fejemet ingatva.-Átugrom edzés után és segítek.
-Király, a legjobb vagy-vigyorodik el ismét, majd Daenerys felé pillant, aki épp a snapeket nézi a telóján.-Te is jössz?
-Tudod, hogy nagyon szívesen segítek bármiben-rakja el a telefonját-, de van egy kis zavaró tényező, ami visszatart.
Jared szóra nyitja a száját, de megelőzöm a válaszolásban:
-Ez a zavaró tényező vigyázott tegnap a formás kis popsidra, amikor azt hazafelé ringattad.
-Nem kértem, hogy kísérj haza, te fenyegettél meg, hogy hazacipelsz, ha nem jöhetsz-néz mélyen a szemembe Daeny, én pedig igyekszem elnyomni a mosolyom.
A kedvenc játékom.
-Kezdődik-borul az asztalra Jared sóhajtva, de most nem tudok foglalkozni vele.
-Nem fenyegettelek volna meg, ha nem döntesz úgy, hogy egy majdnem vetkőzés után inkább hazarohansz. Ott is nekünk kellett figyelni arra, hogy ne csinálj hülyeséget.
-A nekünk, elég erős jelző. Te inkább nézted volna, ahogy átázott, fehér cuccokban rohangálok, minthogy megállítottál volna-kezd vörösödni az arca és a kezei is ökölbe szorulnak.
-Még szép, hogy néztem volna, azt a látványt bűn volt kihagyni-mérem végig szemérmetlenül, egy önelégült mosollyal.
-Akkora seggfej vagy Hardyn-sziszegi, s a tekintetétől, mintha megfagyna bennem a vér, de nem fogok meghátrálni.-Senki nem könyörgött, hogy kísérj haza és többet nem is kell megtenned, mert megmondtam apámnak, hogy egyikünknek sem jó. Azt a két sarkot amúgyis le tudtam volna egyedül is sétálni.
-Oh, igen? Az a két csávó, akik utánad fütyültek, szerinted nem mentek volna utánad, ha nem megyek veled?
-Az, hogy velem jöttél, az erős túlzás. Inkább te néztél ki úgy, mint aki el akar rabolni, vagy ki akar nyírni, ugyanis öt méterrel hátrébb jöttél. És nem mellesleg, számtalan pasi fütyül nők után, naponta. Azok csak ugatnak, de nem harapnak.
-Talán nem öt méterrel hátrébb mentem volna, ha Őfelsége nem közli velem, hogy csak úgy mehetek. Szóval egészen nyugodtan jöhetsz Jaredhez Picinyem, nem szólok majd hozzád, ígérem-fonom keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Ide figyelj, te...
-Elég volt-ül fel a legjobb barátom, félbeszakítva a lányt.-Elég. Fáj a szemem a sok veszekedéstől, nem bírom hallgatni ezt a cirkuszt kora reggel. Olyanok vagytok, mint az ovisok. Hardyn, már csak az hiányzik, hogy meghúzd a haját, Daenerys pedig, hogy elvegye a lapátod a homokozóban. Ti élvezitek, hogy egymást marjátok. Basszus, néha komolyan azt hiszem, hogy két épülettel arrébb mentem be. Daeny-fordul a lány felé-, ha nem akarsz jönni, nem kell, megértem. Ha mégis, akkor várlak szeretettel és nagyon fogok örülni. Te pedig-fordul felém szigorú tekintettel-, ne provokáld Deany-t és, ha átjön, akkor tényleg ne szólj hozzá, ha nincs jó szó, amit mondani szeretnél neki.
Próbálok nem nevetni, de az kibukik belőlem, miközben bólintok.
-Jól van apuci-teszem hozzá nevetve, s a padra borulok, mire a legjobb barátom a vállamba bokszol.
-Fogd be te pöcs-rázza meg a fejét, de aztán ő is felnevet.
Daenerys inkább nem mond semmit. Sóhajt egy hatalmasat, aztán újra kinyitja a könyvét és elkezdi olvasni. Néha komolyan elgondolkozom azon, hogy Jared hogy a viharban tud pont az ő legjobb fiú barátja lenni, miközben az enyém is. Sikerült az egyetlen embert megtalálnia a Földön, akit nem tudok elviselni hosszútávon és ezzel össze is kötött minket talán egy életre.
-Az előbb még azt mondtad, hogy nem fáj-jegyzi meg Daenerys olvasás közben, de fel se pillant a könyvből, amit éppen magával hordoz.
Ez a lány rengeteget olvas. Talán még engem is kenterbe ver, ami nagy szó.
-De a veszekedésetektől igen. Talán olyan érzékeny erre, mint az én lelkem-biggyeszti le az alsó ajkát Jared, amivel Daeny-ből is kicsal egy kis kacajt.
-Olyan hülye vagy-hajtja a fiú vállára a fejét, s így olvas tovább.
Vagyis csak olvasna, de beözönlik a terembe a nagyobb társaságunk és állítólagos barátaink, akik azonnal letámadnak minket. A helyet, amit Faye-nek tartottam fenn, megint befoglalja Olivia, amitől bennem felmegy a pumpa. Tudom, hogy az unokahúgom nem ült volna ide mellém, mivel Daeny is itt van, de azért igazán megkérdezhette volna Liv, hogy leülhet-e mellém. Persze szegény nem az okosak táborát gazdagítja, így nem lep meg, hogy nem ismeri az illemet sem. Ránk és Daenerys-re is csak a jó jegyeiért van ráfüggve. A szabadidejében inkább Sarah-val és Courtney-val van, Daenerys-t csak a suliban rajongja körbe. Mondjuk Scott, Mason és Nyle sem tartozik a barátaim közé, hiába hiszi mindenki, hogy igen. Ez a nagyobb társaság inkább van külön, mint egyben. Mondjuk Nyle szinte mindenhol ott van. Helyén van a szíve és okos, csak csajozásból béna. Évek óta csorgatja a nyálát Daenerys-re, akinek ez fel sem tűnik, mivel a fiú eléggé kétes jeleket ad. Na nem mintha nem zavarna, hogy nem azt kell néznem napokon át, ahogy ezek egymást falják. Másra sincs szükségem, minthogy még azt is figyelnem kelljen, ahogy Daeny és Nyle a rózsaszín ködben úsznak. Jó ez így, ahogy van és nem baj, hogy nem lógok velük sulin kívül sem, ha nem muszáj. Nekem Jared bőven elég barátnak.
Természetesen, ahogy leülnek, miután agyon ölelgettek minket, elkezdődik a lányok csevegése, ami főképp arról szól, hogy kifagassák Daenerys-t a bensős dolgairól. Kár, hogy róla leperegnek a kérdéseik. Szerintem Faye volt az egyetlen, meg most Jared, akit tényleg annyira közel engedett magához, hogy mindent elmondjon nekik. Nem is válaszol rendesen, inkább csak csendben ül és olykor elejt egy-egy megjegyzést, vagy választ, de semmi olyat, ami túlságosan privát lenne. És az a megkönnyebbülés az arcán, ami megjelenik, amikor belép a tanár, az mindent elárul arról, ami ezt az egész, hátsószándékos beszélgetés okozott neki belül. Asszem ez olyan ritka alkalom, amikor hasonlóan érzek, mint ő.
-Jó reggelt gyerekek-teszi le a cuccát az asztalra Mrs. Montana, az osztályfőnökünk.-Remélem, hogy jól éreztétek magatokat és felkészültetek, mert ez nem lesz egy könnyű év.
Ez aztán a legjobb motiváció, amit egy osztálynyi tizenhét-tizennyolc évesnek mondhat, akik rettegnek attól, hogy bekerülnek-e valamelyik egyetemre. Ahogy nézem, Daenerys sem olyan nyugott, mint ahogy azt mindenki gondolja. Amint ezt kimondta az ofőnk, ő összehúzta magát és azóta ki sem enged a görcsből. Mrs. Montana újra szóra nyitja a száját, de mielőtt azon hang jöhetne ki, robbanás hangja hasít a levegőbe és az iskola falai enyhén megremegnek.