Az út viszonylag elfogadható volt. Nem volt olyan hosszú, Markkal pedig elbeszélgettünk.
És, aztán pedig odaértünk a házhoz. Mark szülei egy órával hamarabb indultak, szóval ők már bepakoltak.
Kiszálltunk, Mark szülei pedig a ház melletti filegóriában voltak, beszélgettek, remélhetőleg nem rólam.
Vittük befelé a cuccokat, de természetesen csak úgy volt bejárat a házba, hogy mindenképp látjuk egymást Mark szüleivel.
Mikor megpillantottam őket, őszintén szólva kicsit beparáztam. Mert nem csak az, hogy az első benyomás fontos de + én nem éppenséggel egy szupermodell vagyok, akikkel Mark szokott lógni, szóval..
- Jónapot. - köszöntem oda nekik mosolyogva, és próbáltam kedvesnek tűnni.
Mindenki visszaköszönt, szinte egyszerre.
Mark anyukája odaszólt nekünk.
- Ha bepakoltatok, gyertek le nyugodtan hozzánk. - mosolygott kedvesen.
- Oké, anya. - válaszolt Mark helyettem, és felmentünk az emeletre, majd bepakoltunk a szobánkba.
Leültem az ágy szélére, és Markra néztem.
Ez így.. Nem lesz fura kicsit? - néztem Markra.
- Nem, dehogy. Majd megszokod őket. És ők is téged. Menjünk, mielőtt elkezdenek gondolkodni, hogy hol maradunk.. - vigyorodott el.
- Hülye.. - álltam fel az ágyról, majd elindultam volna, de Mark visszahúzott.
- Naa.. valamit elfelejtettél.. - nézett a szemembe, az arcunk pedig vészesen közel volt egymáshoz.
Halványan elmosolyodtam, majd lassan megcsókoltam, a kezeimet a nyaka köré fonva.
Lassan csókolt vissza, és lágyan. Azthiszem, hogy ez egy bátorító csók féleség. Meg tudnám szokni.
Lassan elváltam tőle.
- Menjünk mostmár, jó? - mosolyogtam rá.
- Jó, gyere. - kulcsolta az ujjait az enyémre, és én is így tettem, majd elindultunk le a szüleihez. Nagy levegő, Daniel.
Amint leértünk, leültünk a velük szembe lévő padra.
A szülei tök jól kezelték, hogy egymás kezét fogva jöttünk le.
- Szóval, Daniel, mióta ismeritek egymást? - nézett rám az anyja kérdően.
- Hát, egy buliban ismertük meg egymást még télen. - mosolyodtam el halványan, mert eszembe jutott az az este, mikor először láttam Markot.
- És, mióta is vagytok együtt?
- 4 hónapja. - válaszoltam.
- Ó, értem. Bocsánat, ha sokat kérdezek, de szeretnénk megismerni egy kicsit. Ugyanarra az egyetemre jársz, ugye?
- Igen, de mást tanulok.
- Volt barátnőd esetleg, vaagy..
- Daniel meleg. - válaszolta helyettem Mark.
- Akkor.. volt barátod? - nézett kérdően rám.
- Nem, Markon kívűl még nem. - válaszoltam, Mark pedig a kezét az enyémre vezette.
- A szüleid mit dolgoznak?
- Anya kórházba, az apámat nem tudom, elváltak pár éve.
- Értem. És azóta nem is találkoztatok?
- Nem. Vagyis.. Nemrég felkeresett, de látni sem akartam.
- Anya.. ennyi elég lesz. - nézett Mark az anyjára. - Nem azért van itt Daniel, hogy kihallgasd.
- Igazad van. Kértek valamit? Sör, pezsgő esetleg?
- Sör. - mondta Mark és az apja.
- Nekem víz jó lesz. - mosolyogtam.
- Nekem is sör. - mondta Mark öccse. Ránézésre egy olyan 16 éves lehet.
Miután mindenki megitta az italát, Markkal úgy döntöttünk, elmegyünk kicsit sétálni, körülnézni a környéken.
Igazi filme illő város volt, szűk utcákkal, és sok emberrel.
Nem sokat beszélgettünk, inkább csak nézelődtünk, mindketten tudtuk, hogy ez kissé fura volt.
- Anyukád.. kissé fura.
- Nyugi, csak félt egy kicsit. Tudod, anyai ösztönök, meg ilyenek.
- Hát, az én anyám nem volt ennyire nyomulós veled. - dugtam zsebre a kezem.
- Tudom, de anya ilyen. Nem lehet mindenki ugyanolyan.
Ahogy mentünk, észrevettünk egy kis parkot.
- Hé, nem megyünk be? - nézett rám Mark kérdően.
- De. Bemehetünk. - néztem vissza rá, egyenesen a szemébe.
Leültünk a fűbe.
- Bocs tényleg anyám miatt.. néha túlmegy a ló másik oldalára.
- Nem gond, csak.. meg kell szoknom a kérdésáradatot.
- Tudsz pókerezni? - nézett rám Mark kérdően.
- Őszintén szólva.. Én még sosem játszottam.
- Akkor meg kell tanulnod. Este tuti póker-parti lesz. Apáék imádják, anya pedig mindig mérges lesz, mert mindig belemegy mindenbe.
Halványan elmosolyodtam.
- Lehetünk egy csapatba? Ameddig belerázódom. - kérdeztem tőle.
- Persze, így legalább megnézhetsz egy kis taktikát a legjobbtól. - kacsintott.
- Persze, Mr. Egoista. - löktem egy kicsit rajta.
- Hmm.. Nem is tudom, szerintem tökre jó vagyok.. Úgy mindenben. - hajolt közelebb hozzám vigyorogva.
- Persze, hidd csak el.. - vágtam vissza.
- Mondja az, aki teljesen belém van esve.
Halványan elpirultam.
- Nem vagyok teljesen beléd zúgva. - néztem a szemébe.
De. Teljesen belé vagyok zúgva. Elejétől fogva.
Elnéztem lassan.
Mark ekkor az arcomra simított, és a szemembe nézett.
- Szeretlek, Daniel.
Csak csillogó szemmel néztem őt, akár egy gyerek, aki most kapta meg a karácsonyi ajándékát.
Szorosan magamhoz öleltem, majd kicsit engedtem a szorításon, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Én is nagyon szeretlek. - csókoltam meg, ő pedig lassan visszacsókolt.
Elváltunk egymástól.
- Visszamegyünk? Már másfél órája elmentünk. - álltam fel a fűből, Mark pedig szintén.
- Persze, menjünk. - indultunk el.
Mentünk visszafelé, Mark pedig megfogta a kezem, és összekulcsolta az ujjainkat, ami igazán jól esett.
Miután visszaértünk, a többiek nem akartak nagyob pókerezni, de mivel Marknak kedve volt hozzá, úgy döntött, hogy megpróbál megtanítani, és felmentünk kette a póker szettel a szobánkba, és kiraktuk az ágyra a dolgokat, Mark osztott nekem zsetont, illetve megkezdte az osztást.
- Szóval. 2 féle legkönnyebb póker van. Van, mikor középen van 4 kártya, és neked is van 4 kártyád, és van olyan, mikor csak van szimplán 4 kártyád, és azokból kell kihoznod valamit. A sor, drill, ezeket tudod? - nézett rám kérdően.
- Hát.. nem nagyon..
- Oké. Akkor.. - vette elő a telefonját, és kikereste google-en ezeket a "fogalmakat". - Nézd ezt közben.
- Ezeket te fejből tudod? - néztem rá kérdően.
- Persze. Na. Hogy szeretnél játszani?
- Legyen akkor.. 4 kártya középen..
- Oké. Akkor.. - elkezdett osztani. Egyet le rakott nekem, egyet magának, egyet pedig középre. És így tovább.
- Az a lényeg, hogy azt kell nézni, hogy van-e hasonló kártya. A drill meg ezeket pedig ha szerencséd van, ki tudod rakni. Van színsor, amikor a szín és a minta egyezik. Általában ezt tudod megkapni a legesélyesebbnek. Az 1 pár a legkisebb, és értelem szerűen a 2 pár erősebb, mint az 1 pár. - magyarázott, én pedig bólogattam.
- A zsetonok a tétek. Van olyan, hogy ha rossz lapod van, akkor kiszálsz a körből, de aztán még játszhatsz. Ezt ilyenkor úgy mondd, hogy dobom a "lapjaimat". És van olyan, hogy passzolsz, emelsz, vagy pedig tartod. Ha tartod, akkor meg kell adnod azt az összeget amit a másik emelt, mert csak úgy tudsz játszani. Értelem szerűen ha emelsz, akkor emelsz a téten, ha pedig passzolsz, akkor pedig nem szeretnél emelni. - magyarázott tovább. Hű. Komplettebb játék, mint gondoltam. - Ha ász párod van, akkor az már nagyon erős, arra nyugodtan rakhatod a zsetonokat. Van olyan is, hogy magas lap, az még kissebb az 1 párnál, de azzal is érdemes néha játszani, mert akkor kiismerhetetlen a taktikád. Azért jó ez, mert a másik összezavarodik, és erősen agyal azon, hogy akkor most van valami a kezedbe, vagy semmire sem játszol. Illetve van a kisvak. Ezt mindig ki kell rakni. - rakott egy ötös zsetont ki maga elé. - Ezt akkor is ki kell raknod, ha rosszak a lapjaid, és dobni szeretnéd. Értelem szerűen nem csak akkor tudod dobni a lapjaid, ha rosszak, hanem akkor is, ha úgy gondolod, a másiknak jobb lapjai vannak, és inkább nem szeretnéd sok pénzed eljátszani. De ha már felraktál egy adott összeget, és kilépsz, azt nem kérheted vissza. Az már a győztesé lesz, vagy aki bent marad a játékban, és nem száll ki. Mert van olyan is, hogy mindenki kiszáll, és végül aki bent marad, azé lesz a zseton. Fontos, hogy ne áruld el, hogy milyen kártyád van, és ne mutogasd. Csak úgy az igazi.
(Igen, nem tudom mennyire vettétek észre, de tudok pókerezni x'D Legalább ha valaki meg szeretne tanulni, akkor nyugodtan tanulhat a könyvemből, és még örülni is fogok a fejemnek, hogy segítettem a könyvemmel valami újat tanulni másoknak. Szerk.)
- Oké. Akkor játszunk végre? - Raktam ki én is a kisvakot.
- Persze. Kezdd te. Emelsz, vagy passzolsz? - nézett rám kérdően.
Megnéztem a lapjaimat, majd azokat is, amik középen voltak. Nálam volt egy nyolcas, egy kilences, egy király, és egy hármas. Kint pedig volt egy hetes, egy hatos, egy király, és egy kilences. Két pár, de a királypár ha jól tudom nem rossz.
- Emelek. - raktam rá három tizest.
- Tartom. - rakott rá Mark is három tizest.
Egy ideig emelgettünk, és kiraktuk a lapjainkat.
- Ezt te vitted. - nézett rám Mark.
- De neked is két párod van.
- De nekem király és hetes pár, neked meg király és kilences pár. A tiéd nagyobb.
- Ó. Értem. - bólogattam.
Még vagy két órán át játszottunk, mire végre le tudtuk tenni. Bejön ez a póker.
(És itt is van a következő rész, ha tetszett like, ha pedig tetszenek a könyveim followolj hasonló tartalmakért. Hai-hai~ )