A történet szinte semmit nem halad ebben a részben, de ezzel kárpótollak titeket, a majd két hónapos kihagyásért :) Illetve magukat a fiúkat is kárpótlom, a kitudja milyen hosszú kihagyásért XD
Harry
A két lábam közül Louis mosolygott rám. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy rájöttem, milyen régen nem volt már lehetőségünk ketteseben eltölteni egy kis időt, anélkül, hogy félnünk kellene valamelyik picúr látogatásától. Lou nyálas csókokkal lepte be a hasam, majd szépen lassan haladt lejjebb, ám péniszem direkt kihagyta. Halkan felmorrantam, nem tetszésem jelét adva, mire felkuncogott. A combomon haladt le egészen a bokámig, majd másik lábam belső felén haladt vissza, majd mire észbe kaptam már a torkáig hatoltam. Ha nem fogja be a szám, valószínű, nem tudtam volna megállni, hogy állatiasan fel ne nyögjek. Felemeltem a fejem. Mélyen egymás szemébe néztünk, mikor kiengedett a szájából. A nyála lassan csorgott végig az állán. Behajlította lábaim, majd közéjük mászott. Lassan nézett rajtam végig. A szemében vágy és szerelem csillogott. Ismét csókolgatni kezdett, s haladt le, egészen az ánuszomig, s mikor minden előzetes figyelmeztetés nélkül kezdett ott is kutyus szerű nyalogatásba, leejtettem a fejem és csak nyögtem. Lenyúlva a haját kezdtem simogatni. Néha néha, meghúztam, mire velem együtt nyögött.
- Istenem, Louis! Ebbe még egyszer bele fogok halni. -nyögtem karcos hangon. Éreztem, hogy elmosolyodik, majd azt, hogy nyelvével hatol belém.- Azt a rohadt! Ez fantasztikus!-Finoman, hegyes nyelvvel nyalakodott, majd megéreztem, hogy egy ujja is társul, s szépen lassan az is belém hatol.
- Lazíts, Picim.- suttogta a fenekemre, majd apró puszikkal próbálta lazítani az izmaimat, ami sikerült is.- El sem tudod képzelni, mennyire szeretem a formás kis segged. Én vagyok az első számú rajongója, a kis édesnek. - mondta, s halkan felnevettem. Lassan még jobban ellazultam, mire még egy ujja ott termett. - Igen, te kis csoda, rólad beszélek.- még egy nyálas puszi, s egyre vadabban ujjazott.- Harry-nek fogalma sincs milyen csodát birtokol idelent.
- Boo, te a fenekemmel beszélgetsz?- kuncogtam.
- Hidd el, te is megtennéd, ha látnád, milyen szép. - nézett rám megvetően, majd ismét minden figyelmét rá fordította. Mikor úgy érezte, elég tág vagyok, megnyálazta a szabad tenyerét és benedvesítette a farkát, amire tulajdonképpen semmi szükség nem lett volna, tekintve, hogy mióta a kis barátján ügyködött (a fenekemen), folyamatosan csepegett.
- Lou, kérnek. Kívánlak. - suttogtam neki, majd a nyakánál fogva magamhoz húztam egy csókra. Ő ezt kihasználva, lassan beillesztette tagját, s lassan belém tolta. Nyögéseimet szerencsére tompította a csókjával, ám még így is elég hangos volt. Lassan, ütemesen mozgott bennem. Én hol a hátát karmoltam véresre, hol a hajában turkáltam, vagy a nyakát szívtam. - Lou! Annyira jó vagy! - nyögtem a szájába, mire még határozottabban döfött, erősebben eltalálva azt a bizonyos pontocskát bennem. Lábaimmal szorosabban karoltam át a csípőjét, ösztönzésként, s mintha a gondolataimban olvasna, folytatta az erős behatolásokat, majd egyszer csak megremegett és már csak befelé mozdulva élvezett el, mire én is átléptem a hátárt. Kihúzódott belőlem, s szinte rám dőlt. Lágyan csókolgatott és becézgetett, mígnem elnyomott minket az álom.