- Bejöhetek?- nyitotta ki kicsit az ajtót Liam.
- Gyere..- mondtam, mert csak az ágyamon ültem és a telefonom játszottam, hogy eltereljem a figyelmem.
- Figyelj, Louis...- kezdte halkan- Nem hiszem, hogy jó ez az önmarcangolás. - felnéztem rá végre a telefonból- Mármint...nem a Te hibád. És van valami, amit még nem mondtam.
- Mégpedig?- bámultam ki az ablakon az ég felé, ahol most egészen szépen látszódtak a csillagok, nem úgy, mint tegnap. Vasárnap este tíz óra van, én pedig már megőrülök a gondolataimtól. Tegnap semmit sem hallottam Harry-ről. Liam-el néztünk filmeket, konkrétan ennyit csináltunk egész nap, de utána megint visszajöttek a rossz képzeletképek.
- Nekem Harry nem úgy tűnt, mint aki csak szórakozik veled.- mondta- Amikor a telefonon is beszéltünk, mikor részeg voltál, azt mondta vigyáz rád. És tényleg vigyázott. Gondolj bele mennyi hülyeséget csinálhattál volna, ha hagy téged elmenni a házából. De Ő nem engedett el, pedig tényleg érdekesre sikerült a vallomásod.- elhúztam a szám ezekre a dolgokra.
- Valamennyire igazad van.- mondtam- De akkor sem merem.- mosolyodtam el szomorúan, Liam pedig megfogta a kezemet.
- Azt én tudom a legjobban.- sóhajtott- De Harry nem olyan, mint Nick volt. A Te szavaiddal élve Harry egy angyal meg satöbbi...- erre halkan felnevettem- De nem próbállak olyan dolgokra rábeszélni, amitől félsz. Csak kérlek...de sebesítsd meg magad megint. - ölelt magához, én pedig csak némán bólintottam.
- Nem is akarom.- feleltem.
***
Éjszaka csak forgolódtam az ágyamban, mert semmiben sem fáradtam el, nem tudom aludni. Plusz annyi minden kavargott a fejemben. Csak bámultam a sötétben és vissza akartam forgatni az időt. Minden alakulhatott volna máshogy, de én elrontottam. Fel akarom adni, de annyira szeretném Őt. Tudom, hogy neki biztos van vagy lesz más, de nekem nem. Nekem nem kell más. Nem akarok senkit, nem számít kit kaphatnék meg. Nekem csak Ő kell. Csakis Ő.
Amikor rezzent egyet a telefonom az éjjeli szekrényemen, egyből felültem az ágyban. Az elsötétülő kijelzőn még éppen láttam Harry nevét, mire nagy levegőt vettem, majd megnyitottam az üzenetet.
Harry: Találkozzunk ott, ahol a gyűrűt adtam.
Vagy háromszor olvastam el újra, hogy jól értem-e. Hülyeség lenne odamenni, de bármit megtennék, csak hogy láthassam Őt.
Kikeltem az ágyból és felöltöztem. Nem is néztem mit kapok magamra, csak pár dolgot kivettem a szekrényből. Az előszobában észrevettem, hogy ég a fürdőben a villany, vagyis Liam kiment valószínűleg valamiért. Amilyen halkan csak tudtam, kinyitottam az ajtót, aztán kislisszoltam a lépcsőházba.
Sietve indultam meg az éjszakai utcán arra helyre, ahol életem egyik legcsodálatosabb estéjét töltöttem nem is olyan rég azzal a sráccal, akit mindenkinél jobban szeretek. Ahogy közeledtem oda, a szívem már rendesen ki akart ugrani a helyéről, rendesen éreztem, hogy nagyobbakat dobban. Felmentem a lépcsőn, aztán pontosan ott pillantottam Őt meg, ahol ketten voltunk. Zavarodottan mentem oda hozzá. Karjait összefonta maga előtt és az egyik fának támaszkodott.
- Szia...- köszöntem ijesztően halkan.
- Miért nem mondtad, hogy Timothy New York-ba küldene?- kezdte mindenféle más nélkül. A körmeimet piszkálva tanulmányoztam a földet- Pénteken azzal hívott fel, hogy mehetnék New York-ba, már a jegyek is megvannak a gépre. És azt is elmondta, hogy Te ezt tudtad.- nagyot nyeltem.
- Én csak...- hiába akartam mentegetőzni, egyszerűen semmit sem tudtam felhozni.
- Miért titkoltad el? Miért nem mondtad egyszerűen ki?- kérdezte tőlem, mire tördelni kezdtem a kezeimet.
- Ha nem vezettelek volna rá az előnyeire, csak elmondtam volna, akkor tutira elutasítod!- találtam meg végre a hangomat. Felvonta szemöldökét.
- Miért? Miért utasítanám el?- nem sokra voltam tőle, hogy elsírjam magam, mert ennyire durván von most felelősségre- Louis, tudod Te ez mekkora lehetőség? És-
- Tudod Te nekem ez mennyire szar?- néztem végre teljesen rá és nem csak felé kapkodtam a tekintetem- Baszki, Harry, Te játszod azt, hogy én sértettelek meg, mert nem mondtam el?
- Mi?- lepődött meg,mire megráztam a fejemet.
- Én marcangolom magamat, mert csak arra tudok gondolni, hogy Te valaki mással vagy.- folytattam- Hogy én neked semmit sem jelentek és Te csak viccesnek találod, ahogy ez a kis senki ennyire oda van érted...- töröltem ki egy könnycseppet a szememből- Engem már bántottak érzelmileg, Harry. De én mégis vállaltam, hogy Te is ezt teszed, mert szeretlek.- tártam szét a karjaimat- Tessék, józanon is kimondtam. Minden egyes kis porcikádat szeretem. Szeretem ahogy becézel, ahogy megérintesz, ahogy együtt nevetünk...ahogy érezteted velem milyen szerelmesnek lenni. Én mindent feladnék érted, még ha Te el is dobnád azokat. Felfogtad már? Nem akarok híres lenni. Nem akarok nagy házat, rajongókat, Isten tudja mennyi pénzt...én csak téged akarlak. Azt hogy szeress, pedig tudom, hogy lehetetlen. - szipogtam- Ne szembesíts azzal, amiről nem én tehetek. Tőlem sosem tudtad volna meg, mert az önző szívemre hallgatok és nem akarlak elengedni.
- Louis...- most én fojtottam teljesen belé a szavakat.
- Ha tehetném, az összes csillagot neked adnám, mert nem kaphatod meg a holdat. Megérinteném érted a napot, pedig belehalnék. Bármit megtennék azért, hogy végre éreztesd velem, hogy legalább egy kicsit, egy iciri-picirit szeretsz.- hagytam fel az erőlködéssel és elsírtam magamat- Sosem kerestelek, mikor nem voltál velem, mert nem akartalak zavarni. Nem tudom elmondani, mit éreztem minden egyes alkalommal, amikor valakit nagy eséllyel előrébb helyeztél nálam. Már összetörted a szívem, de nem érdekel. Csak kérlek Harry...legalább ne felejtsd el, hogy volt egy idióta srác, aki mindent félredobott, mert beléd szeretett.- ráztam meg a fejemet és inkább hátat fordítottam neki.
Kettessével szedtem a lépcsőfokokat, hogy végre eltűnhessek onnan. Nem tudom honnan kerítettem a bátorságot, hogy ezt mind elmondjam neki, de végre nem akarok megfulladni a szavaktól. Fogalmam sincs, hogy most mit gondol rólam, változtatott-e valamit amit mondtam. Megint túl fogom agyalni a dolgokat. Most viszont mielőtt az emberek közé megyek, össze kell szednem magam. És ki hagyott cserben kit? Akármi is történt köztünk, még most sem akarom, hogy elmenjen. Újra meg akarom fogni a kezét. Újra érezni akarom azoknak az eper piros ajkaknak az ízét. Újra akarok olyan önfeledten nevetni vele, mint mikor nála aludtam. Lemondanék mindenről, csak Ő maradjon az enyém. A hallgatása pedig megöl.
Zokogva mentem haza. Liam-et persze felébresztettem és egyből jött utánam a szobába. Nem is kérdezte már, hogy hol voltam az éjszaka közepén, csak felült velem szembe az ágyra. Érezte, hogy megint megtörtént. Érezte, hogy annyi sok év után, megint összetörtem. Mindent feláldozok Harry-ért, nem érdekel.
- Louis, figyelj rám!- fogta meg a kezemet, de továbbra is leszegeztem a tekintetem- Mit csinál ez a gyerek veled? Annyira rég nem láttalak sírni, hogy az már történelem...-sóhajtotta fáradtan- Ne csináld már, Lou...
- Nem, Liam.- ráztam meg szipogva a fejemet- El fog menni New York-ba. Ilyet senki sem hagyna ki. És akkor majd elfelejthetjük egymást.
- Te olyan jónak gondolod ezt?- kérdezte halkan. Ameddig pár pillanatig csendben voltunk, csak az óra kattogását lehetett hallani- Tudod jól, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- Neki nem jelent ez az egész semmit!- vágtam rá egyből.
- Az egész alatt magadat érted?- kérdezte, mire elfelejtettem, amit mondani akartam- Én hallottam Őt azon az éjjelen, mikor szerelmet vallottál neki. Amikor felhívtalak.- emlékeztetett- Akinek nem jelentesz semmit, az nem mondja halál komolyan, hogy vigyáz rád és teszi meg. Hányszor kell még elszavaljam neked ezt?
- Ha fontos lennék neki, akkor hagyná, hogy ennyire ki legyek?- néztem Liam-re.
- Mindketten eleget mentetek már, forduljatok vissza egymáshoz.- fogta a fejét- Nem szeretted Nick-et.- ahogy meghallottam a nevet, felszaladt a szemöldököm.
- Nem szerettem?
- Máshogy fogalmazok. Én akkor nem láttalak szerelmesnek. Inkább csak rajongtál.- vonta meg a vállát- És most itt van Harry. Louis, alig tudok róla valamit, de abban teljesen biztos vagyok, hogy Te nem csupán szereted. Te oda meg vissza vagy érte. Komolyan. Egy szavába kerülne és szerintem beleugranál egy szakadékba.- hadarta el.
- Lehet.- mondtam- De mindegy...el fog innen menni.- Liam beharapta ajkait.
- Gondold, ahogy akarod.- hagyta rám és már nem próbált semmiről sem meggyőzni. A gyűrűt kezdtem piszkálni az ujjamon, mert az volt az utolsó dolog, ami még emlékeztetett arra:
Valamikor tényleg jelenthettem neki valamit.