December 31.
Már az út másik oldaláról hallottam a zene hangos dübörgését. Mikor én és Ray beléptünk az apartmanjukba erős alhokol szag csapta meg az orromat.
- Hűha – húztam el a számat, mikor körbe néztem.
Este nyolc volt, de a társaság fele már igencsak illuminált állapotban volt. A rögtönzött sörpong asztalnál vagy tízen álltak, és épp Tony dobta a labdát, ami gyönyörű ívben repült, majd landolt az egyik pohárban. A csapata üdvrivalgásban tört ki, az asztal másik oldalán egy pompon lány állt, aki úgy lehúzta a pohár tartalmát, hogy az nekem azzal a lendülettel jött volna vissza, miután szétnézett a gyomromban.
- Na most nézd meg! – szólalt meg mellettem Ray, miközben felfele tartottunk a szobájába, hogy lepakolhassunk – Ezek a szemetek nem vártak meg minket a buli kezdetével.
- Szerintem sztrájkoljunk ma, és ne is szóljunk senkihez sem – folytattam a poénkodást.
- Teljes mértékben egyet értek.
Az emeleten szokás szerint nem volt senki. Úgy tűnik már mindenki megtanulta, hogy ha bulizásról van szó, az csak is a földszinten zajlik.
A szobában levettem a kabátomat, amit az íróasztal székére raktam. Bementem a fürdőbe és ellenőriztem a sminkemet és a hajamat.
- Kész vagy? – hallottam a kérdést a szobából.
Kentem még egy kis rúzst a számra, és indultam is.
- Igen, mehetünk.
Már az ajtónál jártunk, mikor hirtelen Ray hátulról átölelt, és belepuszilt a hajamba.
- Nem maradunk inkább idefent? – súgta a fülembe.
Belepirultam az emlékekbe, még jó, hogy háttal álltam neki, és nem láthatta.
- Ha nem megyünk le, akkor meg fognak sértődni.
- Na és? Épp mi is meg vagyunk rájuk sértődve, nem igaz?
Elmosolyodtam és megfordultam a karjaiban. Átöleltem a nyakát, és felnéztem rá.
- Le kéne mennünk – néztem a szemeibe.
Sóhajtott egyet, és elengedett, hogy kinyithassa az ajtót.
- Rendben, majd emlékeztetlek, hogy a te ötleted volt – kacsintott rám.
Fej rázva sétáltam ki előtte. Mikor mellé értem, rácsapott a fenekemre, ami váratlanul ért. Felé kaptam a fejem, és taszítottam rajta egy kicsit, de közben mosolyogtam.
- Reménytelen vagy.
Vigyorogva követett.
Lent megláttam Staceyt Dylannel, így elindultam feléjük. Mikor a barátnőm észrevett hevesen integetni kezdett, másik kezével Dylan vállát kezdte el ütögetni, aki értetlenül fordult felé. Stac ránk mutatott, így felénk fordult, és mikor ő is észrevett minket hetykén elmosolyodott és oda intett. Egész józanaknak tűntek még.
- Végre, hogy ide értetet – kezelt le Rayjel Dylan.
- Ne rám nézz, ő készülődött órákon keresztül – mutatott rám, mire csúnyán nézett vissza, ami persze egyáltalán nem hatotta meg.
- Mit isztok? – nézett ránk csillogó szemekkel Stacey.
- Ömm, egyelőre semmit.
Az ő kezükben már volt egy-egy pohár, és már mondani akartam, hogy hoztunk három üveg pezsgőt, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
- Ó hát megérkezett a lúzer banda is! –jelent meg Dean Britthany társaságában.
Lepacsizott a fiúkkal, minket, lányokat pedig megölelt. Oda léptem Britthanyhoz is, és őt is megöleltem. Nagyon rendes lány, ahhoz képest, hogy pompon lány.
Na ők a társaság abba a felébe tartoztak, akik már nagyon érezték a szilvesztert.
- Miért vagytok józanak? – szegezte nekünk a kérdést Dean, bár teljesen más irányba mutatott, attól, ahol mi álltunk.
Na mindegy, Deant így szeretjük...
Közelebb hajolt, és suttogni próbált, ami nem igazán jött össze neki. Nem mintha bárki is ránk figyelt volna.
- Kértek titkos mikkentyűt?
- Mit? – kérdeztük egyszerre Staceyvel.
Ray csak felsóhajtott, Dylan pedig elnevette magát. Ők nyilván már tudták miről van szó.
- Tip... tiktos... - összeráncolta a szemöldökét, és újra próbálkozott – titkos mikkentyűt.
- Jó, de ne sokat! – Nézett rá Ray.
- Csúúúcs – emelte egyik kezét a magasba Dean, amit utána Britthany derekára tett – segítesz bébi?
- Persze.
Mikor elindultak, pontosabban elbotorkáltak, a fiúkra néztem.
- Mi az a titkos mikkentyű? Mármint azon kívül, hogy egy értelmetlen gyerekmesében valami értelmetlen dolgot jelent.
Dylan válaszolt.
- A titkos mikkentyű Dean kotyvasztása, vagy ahogy ő hívja: egzotikus koktél, illetve isteni nedű – forgatta meg a szemét. – Sosem lehet tudni mit rejt, csak hogy durván sok alkoholt, és mindig mást tesz bele. Mindig azt, ami kéznél van...
Döbbenten néztem rá.
- Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet.
- Csak ne húzd le egybe, és igyál hozzá valami kísérőt – nézett rám Ray.
Amint befejezte a mondatot, meg is jelent a két jó madár két-két vészjósló pohárral a kezükben. Britthany Dylanhez és Satceyhez lépett, Dean nekünk nyújtotta át a titkos mikkentyűket.
Félve átvettem, és belenéztem. Sötét, barnás színe volt, a szaga pedig szinte csípte az orromat.
- És azt elmondod, mit raktál bele? – néztem fel Deanre a pohárról.
Csíntalanul elvigyorodott, amiből tudtam, hogy nem fogok választ kapni.
- Majd esetleg holnap – kacsintott rám. – Már ha fogok emlékezni, hogy mit tettem bele.
- Bíztató – jelentette ki meghökkenve Stacey.
Dean és Britt is kezükbe vették a saját poharaikat.
- Nos akkor – kezdte a tósztot Dean, miközben a körünk közepe felé nyújtotta a kezét -, ezt arra, hogy mennyire csodás, okos, és szuper szexi vagyok!
Elkezdtem én is emelni a poharamat, ám mikor feldolgozta az agyam, hogy mit is mondott, megállt a pohár félúton, én pedig Deanre pillantottam.
Egy másodpercig mindenki csak nézett, majd kitört belőlünk a nevetés. Szabad kezemmel fogtam a hasam, és már szinte a könnyem is kicsordult, mire sikerült lenyugodnom. Mikor már mindenki újra kapott levegőt, Dean újra próbálkozott.
- Na meg persze itt az új év, szóval új lehetőségek, új élet, „Új év, új én!" meg hasonló közhelyes, klisés duma.
Erre már egyöntetűen bólintottunk és közösen koccintottunk.
Mikor a koktél a nyelvemhez ért, és kortyoltam egyet, azt hittem nyomban felrobban a szám. Az a lötty végig marta a számat és a torkomat, utána pedig kissé le is zsibbadt.
Szerintem ez nem túl normális
Gyorsan kerestem magamnak egy üdítőt, amivel többé-kevésbé rendbe tudtam hozni a haldokló torkomat.
- Hűha – mondtam, amikor már meg tudtam szólalni.
- Jól sikerült – jegyezte meg Dylan, miután ő is keresett valami üdítőt magának.
Staceynek még mindig csukva volt a szeme, és vagy harmadjára rázta ki a hideg. Oda léptem hozzá és a kezébe nyomtam a kólámat. Kortyolt belőle párat, majd kinyitotta a szemét, és visszanyújtotta nekem.
- Köszi.
Ray felé fordultam, hátha neki is szüksége van egy életmentésre, de azt láttam, hogy szinte meg sem rezzen a titkos mikkentyűtől.
- Én már hozzászoktam Dean kotyvasztásaihoz – vont vállat.
Jézusom, ennek az embernek miből vannak a belső szervei? Acélból? Bár szerintem ez a cucc még azt is szétmarná...
Inkább odaléptem hozzá, és szabad kezemmel a nappali közepe felé kezdtem el húzni.
- Táncoljunk!
Ez az ötlet mindenkinek tetszett, így hatan kezdtünk el ringatózni az üvöltő zene ritmusára.
*****
Tizenegy órára teljes volt a káosz. Dylan és Stacey már felvonultak a szobába meditálni, mindenki ordibálta az éppen szóló szám szövegét, természetesen nulla sikerrel. Raynek is kissé keresztbe állt a szeme, és bevallom, az én agyamat is ellepte az a kellemes köd, amitől annyira gondtalannak és könnyűnek éreztem magam, mint egy tollpihe.
De a pálmát természetesen Dean vitte. Jó pár titkos mikkentyű után - amit már harmadjára kevert újra – az asztalon táncolt a macarena feldolgozására mezítláb, félmeztelenül, egy szál farmerben. A szemén napszemüveg volt, a fején pedig valami indokolatlan ok miatt egy szalmakalap, amit fogalmam sincs honnan halászhatott elő.
Ray váltig állította, hogy a Tonyé, és semmiképpen sem az övé. Ha már Tonynál járunk, őt sem láttam sehol sem. Valószínűleg már ő is megtalálta az esti áldozatát, és már el is vonultak egy csendesebb helyre.
- Na végre, hogy megtaláltalak titeket! Eskü úgy emlékeztem, hogy a nappali másik végében vagytok! – jelent meg mellettünk a semmiből Britthany.
Kezében három üveg sör volt, amiből kettőt átnyújtott felénk. Kuncogva a szájához emelte az italt és egy jó nagyot kortyolt belőle, majd elkezdte a hagyományos macarena táncot, mikor a zene a refrénhez ért.
Koccintottunk Rayjel, és mi is meghúztuk a saját sörünket. Kezdett a sok alkohol pacsizni a gyomromban, ami utána a fejembe szállt, és amitől nagyon könnyűnek éreztem magam. Átkaroltam Ray nyakát, de véletlenül fejbe kólintottam az üvegemmel.
- Héj! Azért ez nem volt szép – mosolygott le rám.
- Hoppá, bocsi, nem akartam – mosolyogtam vissza, és sikerült úgy átkarolnom, hogy ne verjem fejbe még egyszer.
- Puszit kérek rá!
Mutatott arra a pontra, ahol eltaláltam, és lejjebb hajolt. Én csücsörítve pipicskedtem, és mikor már majdnem házzá értem, fordított a fején, így ajkam az ő ajkához simult. Lassú csókba kezdtünk, amitől remegni kezdett a hasam és a lábam is egyaránt. Még jobban magamhoz húztam.
Egyszer csak egy nagy csattanást hallottunk, mire szétrebbentünk, és a zaj forrása felé fordultunk.
Dean az asztal mellett feküdt, és épp feltápászkodott onnan, jobb kezében tartott sörös üvegét a magasba emelve.
- Jól vagyok! Jól vagyok!
Britthany mellettünk hangosan kezdett el hahotázni.
- Én kis balfaszom!
Ezek tényleg összeillenek – gondoltam.
Végül azért oda sietett, de nem hallottam mit mond a tomboló zenétől. Átkarolta a derekát, és kivezette az udvarra, útközben felkapott egy kabátot és Dean csupasz felsőtestére terítette, miközben Dean a Hallelujah-t énekelte.
Rayjel egymásra néztük, és szinte egyszerre vontuk meg a vállunkat, ami után persze kitört belőlünk a nevetés.
Éjfél előtt pár perccel kabátot húztunk, és csoportosan kivonultunk a teraszra. Mostanra Stacey, Dylan és Tony is visszatért köreinkbe, és együtt számoltunk vissza.
Öt... négy... három... kettő... egy!
Üdvrivalgásban törtünk ki, de nem sokáig tartott, mert Ray hirtelen megragadott és maga felé fordított. Fel sem fogtam mi történik, csak mikor már csókolt. Alkohol ízű csókjában édes pezsgőt véltem fel fedezni. Mohón csókoltam vissza, a nyelveink táncot jártak egymással. Lassan elszakadtunk egymástól, és mélyen egymás szemeibe néztünk.
Valószínűleg ugyanarra gondoltunk.
- Menjünk?
Nem válaszoltam, csak megragadtam a kezét, magammal húzva a ház felé, ott hagyva a többieket egy koccintás nélkül.
Berontottunk a szobájába, amit erősen bevágott mögöttünk, engem pedig neki taszított. Ott simogattuk egymást, ahol csak értük a másikat. A szája levándorolt a számról a nyakamra, kicsit lassított, és minden egyes apró, nedves puszival kicsit beszívta a nyakam puha és érzékeny bőrét.
Egy határozott mozdulattal a fenekem alá nyúlt, és felrántott, engem arra ösztönözve, hogy kulcsoljam át a derekát, amit persze reflexből meg is tettem. Elindult az ágy felé, és mikor oda értünk, szó szerint bevetődött, ezzel majdnem egész testsúlyával rám nehezedve.
Nyögtem egyet, de ez a nagyjából nyolcvan kilójának eredménye volt.
- Bocsi – mondta, de kihallottam a hangjából, hogy mosolyog.
Egyik kezével az alkarjára támaszkodott, így már én is kaptam levegőt, és lehúztam magamhoz. Vad csókcsatába kezdtünk, pár perc múlva pedig felhúzott ülőhelyzetbe, és mindkét kezével a blúzom alá nyúlt. Felemeltem a karjaimat, hogy könnyebben le tudja venni róla. A vékony anyag a földön landolt, Ray pedig visszafektetett és apró puszik hadát kezdte el a nyakamtól indulva lefele. Végig haladt a két mellett közöm, száját a keze követte, finoman húzta végig a testemen. Mikor a köldökömhöz ért behunytam a szemem, és megrázkódtam.
Ray megdermedt. Egyszerűen nem moccant.
Feltornáztam magam az alkarjaimra és ránéztem.
Ray ijesztően sápadt arca nézett vissza rám, mire elkerekedtek a szemeim.
- Mi a baj? – kérdeztem.
Nyelt egyet, és csak utána válaszolt.
- Azt hiszem, hányni fogok.
És már fel is pattant, hogy beszaladjon saját fürdőszobájába.
Értetlenül meredtem magam elé, de pár másodperc múlva én is émelyegni kezdtem.
Átkozott titkos mikkentyű
Viszont én nem éreztem úgy, hogy nagyobb gond is történne. Hallottam Ray öklendezését, majd lehúzta a wc-t, és fogat mosott.
Megsemmisülve lépett ki a fürdőből, egy szál boxerben. Bebújt a takaró alá, és félig lehunyt tekintettel nézett rám.
- Ne haragudj bébi, de én ma már csak alvásra vagyok képes.
Majdnem kitört belőlem a nevetés, amit próbáltam palástolni, de persze észrevette rajtam, viszont csak csúnyán nézett rám.
- Semmi gond – hajoltam oda hozzá egy puszit nyomva a homlokára.
Bementem a fürdőbe átöltözni, lemosni a sminkemet és fogat mosni. Mire visszaértem, már csak Ray egyenletes szuszogását hallottam. Bebújtam mellé, és szinte azonnal el is aludtam.
Sziasztok!
Tudom, azt mondtam most a karantén alatt több időm lesz írni, de sajnos ez nem igazán van így... viszont igyekszem!
Köszönöm a türelmet és a kitartást!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi a hasatokra!
-Tunderpocok99