leány: női könnyek

By HaruAmadare

2K 445 123

már megint túlcsordultam. itt vannak az eltört kínai kancsó tejének utolsó kékes cseppjei, mint Radnótinál a... More

fiktív levél a mesterhez
bizalmatlanság
fekete
wie soll ich sagen?
jegyzetpótlások
remény
A fal
rájátszások a valóságra
variációk egy kék madárra
Moszkva és Csehov
wir logen
nobody knows his heart
Szentpétervári mese
CALL ME BY YOUR NAME - review
at the end of the road
anxiety
irigy vagyok a szerelmesre
a realizmus kritikája
"kurvára"
mézes kávé - just like drug overdoses
döntéskényszer megint
Monet, Manet meg Renoir
kristályéjszaka - egy törilecke margójára
urge to scream
Murakami
Cirmivel az estében
Macskamánia
élet - lélek
hunyd le szemeidet
naplóbejegyzés
les amours imaginaires
ima és kacagás
értek-megértek
gondolatbejegyzés a kapukról
Kibírhatatlan? --> Elviselhető.
~ausdauernde patience, patience~
matricamacskák
egy pohárnyi éjszaka
bújj elő!
szavak
nyár után ősz
hadd legyek számodra fehér angyal
álom//hiány

cmbyn - aggodalom

42 9 2
By HaruAmadare

Ahogy elkezdtem újra olvasni a Call Me By Your Name-et és hallgatom hozzá a szerelmes zeneszámokat, nézem Armie Hammer és Timothée Chalamet elbűvölő alakításait, eszembe jutott, hogy mennyire is irigylem ezt a kettőt - Eliót és Olivert. Biztosan furcsa kijelentés ez, hiszen eszünkbe jut, mennyire szenved a film végén Elio. Guggol a tűz előtt, szól a fülünkben, hogy time makes us sentimental, és ezek az emlékek bár örökké megmaradnak, a fájdalom, amit akár csak az olvasáskor érzünk, akkora, hogy senkinek sem kívánnánk. Akkor mégis mit irigylek én ezen?

To be honest, it's very simple. Amijük nekik volt, ahogy Samuel is kijelenti, borzasztóan ritka és különleges. Szerencsések voltak, hogy egymásra találtak - még ha nem is maradhattak együtt. Olyan megértés és szenvedély gyúlt bennük a másik iránt, hogy talán ez az, amire azt mondhatjuk, egymásnak teremtettek. They were meant to be together.

Valamelyest ezt Kálvin eleve elrendeltségéhez kötném - szerelmi determináltság? - jobb nevet nem találok rá, bár biztosan a nagy filozófusok már elnevezték valahogyan a jelenséget, csak én nem ismerem a munkájukat. Mindössze abban vagyok biztos, hogy ilyesmi létezik - létezhet - és Oliverék szerencsések voltak, mert meg tudták találni egymást. 

Hogy egyetlen ember valahol ott vár rám a nagyvilágban, kicsit kétségbeejtő, hiszen mi van, ha egy életnyi idő nem elég ahhoz, hogy megleljük egymást? Mi van, ha leragadunk az élet más pontjain másokkal? Mi van, ha a nagy út közben, ami a másikig vezetne, az utastársainkkal maradunk és mire rájövünk, nem azzal vagyunk, aki őszintén megértene és szeretne, már késő? Mondjátok ezt egy pesszimista idealista fejtegetéseinek, de ez engem valóban aggodalommal tölt el. Elsétálok mellette egy metróaluljáróban, egy pillanatra visszafordulok és megyünk tovább... Aztán viszlát, later, sohatöbbé.

Ti hisztek abban, hogy egy bizonyos valakit ha majd megláttok, tudjátok, ő lesz az igazi, mint ahogyan Elio is tudta, amikor months earlier before Oliver's arrival he first saw the young academic's photo on the application form?

Continue Reading

You'll Also Like

675 101 7
Borítók, néhány kis információ a könyveimről, apró agymenések, dolgok amikről mesélek nektek.
1.3K 99 38
Verseim és rövid gondolataim.
59 0 5
Mostanában szerelmi bánattal küzdök és próbálom kiadni magamból a szomorúságot,amint jön még ihlet próbálom kibővíteni 10-13 versig
817 293 28
Sziasztok! Nézzetek be hozzám! Fedezzétek fel a verseimet! Jó olvasást! :) "Írom soraim, reggeltől napestig, rímeket keresek, párostól bokorig. Csak...