A vacsorára mindenki hazaért így együtt tudtunk lenni. A mai egész napos ágyban fekvés ráébresztett arra, hogy nem lehetek itthon minden nap.
-Mi lenne ha keresnék valami munkát?- hozom fel a témát, mire anyáék döbbenten néznek rám.
-Miért akarsz dolgozni, nem jó itthon neked?- kérdezi Apa.
-Nem. Mármint persze, szeretek itthon lenni, de rajtam kívül mindenki dolgozik és nekem ez így nagyon nem jó. A tanulás mellett simán elmehetnék valahova.
-Ha nagyon vigyázol magadra és tényleg ezt szeretnéd én elengedlek- feleli apa mire megkönnyebbülten felsóhajtok.
-Anya?
-Ha ennyire szeretnél akkor menj nyugodtan, de a tanulás legyen az első akkor is.
-Tudok egy jó helyet, majd vacsora után megbeszéljük- fordul hozzám Harry mire elmosolyodok.
Vacsora után át is mentem hozzá beszélgetni, kíváncsi vagyok milyen munkát tudna nekem ajánlani.
-Szóval...milyen munkára gondoltál?- nézek fel rá miközben fejemet hasán pihentetem és az ujján lévő gyűrűjével játszadozok.
-Dolgozhatnál Niall barátnőjével. Van egy divattervező cége. Régen mondtad anyának hogy mindig érdekelt a szakma.
-Jézusom Harry, igen- lepődök meg- még terveket is csináltam meg minden.
-Akkor add ide, én meg átküldöm Lisának őket.
Harry szavainak nagyon megörültem, mindig is vonzott a szakma, de miután hosszú éveken át lefoglalt minden más, lassan megfeledkeztem róla.
-És mit kellene csinálnom?
-Fogalmam sincs- nevet fel majd végigsimít hasamon- gondolom csak követni a mai divatokat a ruhákban meg ilyenekben és kaptok munkákat fesztiválokra meg díjátadókra.
-Ez eszméletlen jó- kezdek el ujjongani- köszönöm hogy segítesz- hajolok fentebb hozzá majd adok egy puszit szájára.
-És jobban vagy már?- simít végig karomon mire bólintok.
-Soha többet nem iszok ennyit. Ne hagyd ha máskor is ilyen lenne.
-Most sem hagytam volna ha veled lettem volna- feleli határozottan mire felsóhajtok.
-Tudom, tudom bocsi.
-Figyelj- simít végig karomon- muszáj megkérdeznem megint hogy...
-Harry, nem bántam meg- vágok közbe hisz tudom min lovagol- amit tegnap este mondtam úgy is gondoltam, lépni akartam egyet előre.
-Tudom de- nevet fel lágyan- nekem kellett volna lennie annak aki kezdeményez.
-Harry- mosolyodok el- semmi baj nem volt ezzel, felejtsd el, ezen ne kattogj.
-Jól van Hercegnő, de a következő aki kap valamit te leszel- mosolyodik el majd megdörzsöli szemeit.
-Fáradt vagy, aludj- puszilom meg majd kimászok az ágyából.
-Nem alszol itt?- kérdezi lepődötten mire megrázom fejem.
-Ma az ágyamban aludnék, nem baj?
-Dehogy baj- mosolyodik el majd betakarózik- jó éjt Kenz.
-Neked is.
Másnap reggel Harry puszijaira kelek, nem mondom, hozzá tudnék szokni.
-Kelj fel Hercegnő- simít végig oldalamon.
-Hagyj még- bújok be a takaróm alá.
-Elviszlek Lisához.
Harry bűvös szavaira szemeim pillanatok alatt nyitódnak ki és mászok ki az ágyból majd szekrényemhez lépek.
-Mit vegyek fel?- kérdezem mire felnevet.
-Semmi különöset, amit akarsz. Én addig lemegyek csinálok gyorsan valami reggelit.
Kiveszek egy fehér ruhát majd az ágyamra hajtom és cipőt kezdek el keresni hozzá mikor Harry újra benyit.
-Figyelj Kenz- szólal meg az ajtónak dőlve- Niall a legjobb barátom és nem szeretnék titkokat szóval- jön közelebb hozzám majd végigsimít karomon- ez az egész maffia ügy...tudnak róla hogy te tudod, de ne legyen téma köztetek oké?
-Oké.
-Komolyan mondom Kenz, ismerlek. Csak ne fecsegjetek erről, nem akarom hogy olyanokat tudj meg amik nem neked valóak.
-Rendben- nevetek fel majd megfordítom és kitolom a szobámból- hagyj felöltözni mostmár.
***************
-Na, bemegyünk?- fogja meg kezemet Harry a stúdió előtt amire én bólintok.
Belépve a helységbe elém tárul egy hatalmas csarnok, különféle gépekkel, vászondokkal és asztalokkal. Egy kisebb irodába kísér, majd benyit.
-Lisa, ő itt a barátnőm Mazkenzie- mutat be az asztalnál ülő lánynak.
-Hát persze, a híres lány akinek sikerült levenni ezt a srácot a lábáról- mosolyodik el Lisa, majd feláll az asztaltól és kezet fog velem.
-És te vagy a maffiafőnök barátnője- köszönök vissza neki.
-Pontosan- nevet fel lágyan. Hosszú, szőke haja arca elé lóg miközben vissza sétál az asztalához. Biztos vagyok benne, hogy köze van a modellkeséshez, mintha egy divatmagazin címlapjáról sétált volna le. Magasabb volt mint én és vékonyabb is. Mintha Taylor Swift állt volna előttem.
- Gondolom a munka miatt jöttél, szóval ha gondolod körbe vezetlek és megmutatom mivel dolgozunk.
-Szuper- lelkesedek fel.
-Akkor én itt hagylak téged, majd hívj ha végeztél és eljövök érted- ad egy csókot Harry majd miután Lisa-tól is elköszön, kisétál.
-Aranyosak vagytok együtt- mutat kezével egy nagy állvány felé, hogy kövessem.
-Köszönjük- mosolyodok el és nézem, ahogy elindít egy fényképezőgépet, majd egy munkatársának nyújtja.- Te mióta dolgozol itt?
-Hát, igazából ez a hely az enyém- mosolyog rám- Nialltől kaptam a helyet az első évfordulónkon.
-Mázlista vagy- tekintek körül- Hogy bírod azt, hogy kint lesz egy évig?
-Nehezen- sóhajt fel majd egy másik kamerához lép- de azt mondta megpróbál majd egy párszor haza jönni.
-Mióta vagytok együtt?
-Pár hét és 3 évesek leszünk- mosolyodik el.
-És hogy érint téged a munkájuk? Mármint, sosem érzed azt hogy veszélyben vagy miatta? Nem félt téged?
-De, az elején könyörögnöm kellett hogy mondjon bármit is arról hogy mit csinál, de miután látta hogy milyen kemény csaj vagyok, beadta a derekát-neveti el magát- és utána egyre jobban beleszoktam én is, és most beállt egy jó kis időszak. Amúgy sokszor találkozunk a többiekkel is, minden hónapban van egy összejövetel.
-Kikkel?
-Nálunk szokott lenni szóval mi ketten, Liam és a felesége, azt mondta Harry, hogy te őt már ismered- bólintottam- meg Louis és a barátnője.
-Őt nem ismerem.
-Nagyon jó fej- mosolyodik el- mindenből képes viccet csinálni, de persze helyén van az esze. Most pedig, hogy elnyerted a mi kis újoncunk szívét, biztos téged is elhoz majd.
- Ebben nem lennék olyan biztos- nevetek fel- de majd kiderül.
- Igen, na gyere, körbevezetlek.- Mosolyodik el majd elindul egy irányba.- Megmutatom a helyet, de te a mellettem lévő irodában leszel majd. Láttam a munkáidat amiket Harry elküldött. Nagyon tehetséges divattervező lehetnél, ugye tudod?
-Köszönöm- mosolyodok el félénken- mindig érdekelt, de sosem volt rá alkalmam hogy bárkinek meg tudjam mutatni a munkáim. Inkább csak unaloműzésből csinálgattam.
-Hát én hasznát fogom venni a tehetségednek szerintem- mosolyodik el.
A délután nagyon gyorsan elszaladt Lisa munkahelyén, megbeszéltük a feladataimat, a beosztásomat. Már az első pillanatban beleszerettem a munkákba és tervekbe amiket csinálnak ennél a divattervező cégnél és tudtam hogy meg fogom szeretni a munkákat is, amiket Lisa rám akar majd bízni. A délután vége felé, felhívtam Harry-t hogy jöhet értem, de nem vette fel a telefont. Lassan másfél órája várakozok a megbeszélt helyen, mikor meglátom kocsiját lehúzódni előttem. Idegesen ülök be mellé.
-Hol voltál?
-El kellett intéztem valamit- feleli monoton hangján.
-Oh, és mit?
-Nem mindegy az neked? Itt vagyok nem?
Megleptek kemény szavai ezért nem hagytam annyiban.
-Igen, másfél óra múlva megjelentél, ennyi idő alatt haza is sétálhattam volna Harry, miért nem hívtál?
-Mert nem tudtalak.
-Értem- zárom le a beszélgetést majd az utat nézem csendben hazáig. Kiszállva a kocsiból egyből berohanok a szobámban és becsapom az ajtómat. Még csak ketten vagyunk itthon, így hangoskodhatok.
-Mackenzie állj már le- jön utánam Harry majd kinyitja ajtómat.
-Én álljak le? Le se szarod hogy több mint másfél órát vártam rád?
-Ha annyira nem tudtál várni miért nem jöttél haza taxival?
-Talán azért, mert nem tudtalak elérni és tudtam hogy idegbajt fogsz kapni ha látod hogy nem vagyok a megbeszélt helyen- fújtatok- mi volt az a kis elintézni valód?
-Nincs közöd hozzá.
-A barátnőd vagyok, szerintem van.
-Hát ha ennyire idegesítően fogod mindig kihúzni a barátnő kártyát akkor inkább meggondolom hogy az legyél-e.
Harry erős szavai a szívemig hatoltak. Megrázom fejem és hátat fordítva neki, a szekrényemhez sétálok.
-Sajnálom, nem úgy értettem- sétál oda hozzám majd vissza fordít, hogy szemben legyek vele és végigsimít karmon.
-Ezt nem lehet máshogy érteni te barom.
-Sajnálom, csak tudod hogy felhúz hogyha a munkáról kérdezel.
-Ez nem kifogás Harry. Nézd- sóhajtok fel- tudom hogy néha nagyon idegesítő tudok lenni és sajnálom. De nekem sose volt testvérem, soha nem volt senkim, épp ezért fontos nekem annyira hogy tudjak arról mikor hol vagy és mit csinálsz. De ha ez ennyire idegesít téged, talán tényleg nem kéne együtt lennünk- hajtom le a fejem.
-Nem akarok szakítani Kenz - sóhajt fel majd ujjaival lágyan megdörzsöli karomat- Együtt akarok lenni veled, de nekem ez az egész helyzet most ugyan olyan új, mint neked.
-Harry, meg se tudom számolni hány lánnyal láttalak együtt az évek során.
-Bocsánat Mackenzie, igazad van. El is felejtettem hogy én egy szívtelen féreg vagyok- kiállt rám ismét- mert hogy ezt gondoljátok rólam állandóan! Te is, a szüleim is, az egész rohadt iskola ezt gondolta.
-Jó, hagyjuk nem érdekel- ülök le az ágyamra, mire idegesen felnevet.
-Téged nem érdekel?- sétál a falamhoz majd nekidől- Ha nem tűnt volna fel, a lelkemet is beleadom hogy megnyíljak előtted, amióta csak elmondtam neked hogy bejössz nekem! De természetesen neked még ez sem elég, komolyan Kenz, mi a szart vársz még el tőlem?- kérdezi idegesen majd kezét neki csapja az ajtómnak.
-Hogy írj egy rohadt üzenetet, hogy jól vagy- e!- kiálltok rá én is majd egy pillanat alatt sírom el magam előtte.
Tudom, hogy úgy viselkedek mint egy óvodás, de nem tehetek róla. Tudom, mennyire össze van törve a nővére halála miatt és tudom milyen erős rohamai vannak. Harry mindig is egy határozott személyiség volt és ezt nagyon jól tudom, de...láttam a leggyengébb állapotában is már. Sosem tudom mikor milyen hangulatban van...hogy mikor tudja megvédeni magát és hogy mikor a legsebezhetőbb.
Harry sírásom hatására szó nélkül sétál oda hozzám, majd leguggol lábaimhoz.
-Ne haragudj- simít végig combomon- de néha nem tudom hogy kell kezelni ezeket a helyzeteket. Tényleg nem akartalak megbántani Kenz, tudod hogy sokszor mondok baromságokat amiket nem is úgy értek.
-Nem erről van szó- szipogom neki majd megtörlöm könnyáztatta arcomat.
-Akkor mi a baj?- kérdezi sokkal lágyabban mire összeszedem magam és szemeibe nézek.
-Féltelek Harry- felelem őszintén mire felsóhajt- félek hogy mikor kapsz rohamot, hogy dühkitörésed lesz és ártasz valakinek, vagy rosszabb és magadban teszel kárt.
-Kenz- szólít meg lágyan majd kezébe veszi kezemet és megpuszilja- fogalmad sincs róla mennyire értékelem hogy aggódsz értem, de kérlek ne tedd.
-Ahogy te, úgy én is tudni akarom hogy mi van veled, legalább annyit írhattál volna hogy egy munka miatt késel vagy valami, csak hogy ne kelljen rosszra gondolnom.
-Nem tudtam hogy ennyire fontos neked ez- ül fel mellém majd egy hosszú csókot nyom arcomra.
-Miért nem akarod hogy foglalkozzak veled?
Hosszú, perceknek tűnő ideig nem válaszolt, csak ült mellettem, mire megszólalt.
-Mert akkor tudtomra adod hogy mekkora egy roncs vagyok- feleli összetört hangján majd megtörli szemeit.
Szavaira közelebb húzódok hozzá, majd fejem vállára hajtom és most én kezdem el simogatni az ő karját. Nem akartam megszólalni, mert tudom mekkora erő kellett neki ahhoz, hogy félre tegye az egóját és ezt kijelentse előttem. És valószínűleg, ezt még saját magának sem vallotta be soha...vagy bele se gondolt ebbe még. Ezért csak ültem mellette és megvártam hogy össze szedje magát újra.
-Ezek a terveid?- szólal meg egy idő után, majd lehajol a földre és felvette a mappámat. Bólintok majd kinyitja és lapozgatni kezdi őket.
-Ezek nagyon jók lettek Kenz, eszméletlenül tehetséges vagy- mosolyog rám majd leteszi őket.- Tudod mit?- tekint rám- Ma elviszlek randizni.
-T-tessék? Harry Styles randizni akar menni?- kérdezem tőle lepődötten mire megforgatja szemeit.
-De csak egy valakivel, szóval...benne vagy?
-Csak azért akarsz elvinni hogy töröljük az előzőeket az emlékezetünkből?- kérdezem majd elmosolyodok- Vagy mert beláttad hogy igazam van és írhattál volna hogy késel?
-Nem- feleli azonnal mire lepődötten nézek rá.
-Szörnyen makacs ember vagy ugye tudod?- Kérdezem mire lágyan felnevet. Istenem ez a nevetés... a lelkemet is eladnám azért, hogy folyton nevessen a jelenlétemben.
- Akarsz randizni velem, vagy veszekedjünk megint inkább?
-Akarok- mosolyodok el.
-Akkor ezt megbeszéltük- puszilja meg a homlokomat majd kisétál a szobámból.
-Hova mész?- pattanok fel ágyamról.
-Tudsz róla hogy néha olyan vagy mint egy kisgyerek?- kérdezi nevetve mire megforgatom szemeim- Van egy pár dolgom még, addig foglald el magad valamivel.
Felsóhajtok, mire elmosolyodik és rám zárja az ajtómat. Én pedig vissza fekszek az ágyamra majd behunyom szemeim. Harry-vel a kapcsolatunk olyan mint egy hullámvasút. Sosem tudom mit fog hozni a következő kanyar de mégis várok rá. Mert amíg láthatom a mosolyát, hallhatom a nevetését és támasza lehetek amikor senki más, minden átélt veszekedést megér.