jungkook néha eljárt deszkázni és ezáltal összeismerkedett pár kölyökkel - sokkal inkább bukott húszévesekkel. veszélyesek voltak, de jungkook meg tudta magát védeni, na meg okot sem adott arra, hogy rátámadjanak, ellenben jiminnel.
taehyung csengetés után fél órával már otthon volt. éppen leckéit írta, vagyis tervezte megírni, de addig, hogy tollat ragadjon, nem sikerült eljutnia.
"tae drágám, nem tudod merre van az öcséd? már itthon kéne lennie..." nyitott be anyja.
"nem az öcsém... mellesleg biztosan ott van, ahová tartozik..." forgatott szemet a fiú.
"mégpedig?" lépett elé a nő.
"a szemetesben." felelte az, mire az idősödő anya nyakon csapta őt a kezében tartott törölgetővel.
"azonnal keresd meg őt!" mutatott kifelé. taehyung engedelmeskedett. szerette a nőt, annak pedig fontos volt jimin, ígyhát elindult. felkapta bakancsát és dzsekijét, majd kilépett.
figyelmesen baktatott az utcákon, minden sikátorba benézve, mígnem egy órányi gyaloglás után nyöszörgésre nem lett figyelmes. lassan a szűk utcába lépett. a lámpa gyér fényében egy aprócska fiút vett észre. sírt, az út alatta kissé véres volt. ijedten futott közelebb.
"jimin?" kérdezte rémülten. szíve hevesen dobogott.
"t-taehyung?" jött válaszul a vékony, elfúló hang. az idősebb a kisebbhez futott.
"itt vagyok... nem lesz semmi baj..." simított jimin izzadt tincsei közé. félretette ellenszenvét, mert féltette a fiút. olyan védtelen volt, olyan ártatlan...
"a karom..." hunyta be erősen szemeit a fiatalabb.
"minden rendben, a kórházba viszlek, jó?" lassan felültette jimint, majd a fiú apró teste alá nyúlva az ölébe emelte. felállva megtartotta a fiatalabbat, majd a kórház felé indult. nem volt más választása. "így jó? nagyon fáj?"
"csak... félek..." suttogta a kisebb, arcát taehyung nyakába fúrva. ki kellett használnia az alkalmat.
"ki bántott?" suttogta taehyung, egyenesen jimin fülébe, mire azt kirázta a jóleső hideg.
"j-jungkook deszkás haverjai..." nyögött fel fájdalmasan a fiatalabb. taehyung izmai megfeszültek a név hallatán, majd felfigyelve a fiatalabb fájdalmaira, inkább feneke alatt tartotta meg öccsét. "de... kérlek, ne bátsd őket... és jungkookot sem... nem akarom, hogy bajba kerülj..." suttogta jimin lehunyt szemekkel.
"kim taehyung?" jött ki az orvos a teremből.
"itt vagyok! már hívtam a szüleinket." állt fel a fiú.
"nos, rendben. a bal karja és az orra törött. sok rúgást és ütést kapott, mivel védte magát, bordája és törzse nem sérült. a monoklit kenni kell, a szemöldökét bevarrtuk, a sebeit lefertőtlenítettük. a zúzódásokat is a felírt krémmel kell kenni. ez mellett ágynyugalmat kap egy hétig. lehetséges, hogy emlékezetkiesése lesz a mai napról." lapozta a kórlapot a nő.
"rendben, köszönjük." bólintott az idősebb, majd a kis terembe lépett. jimin leragasztott orral, bevarrt szemöldökkel és gipszelt kézzel feküdt a kórházi ágyon. olyan aprónak tűnt...
"szia jimin..." ült taehyung az ágy mellé.
"szia..." suttogta a fiatalabb, fáradtan csillogó szemeit az idősebbébe fúrva, halványan elmosolyodva.
"nagyon bátor vagy..." simított taehyung a fiatalabb tincsei közé.
"meg menő..." pillantott gipszére.
"pontosan..." bólintott az idősebb. "anyáék nemsokára itt vannak."
"apa is?" virult fel jimin.
"igen, hazajött. addig pihenj..." simított pufók arcára, de el is rántotta kezét, mintha a puha bőr égette, perzselte volna kezét.
miután jimin lehunyta szemeit, taehyung kisietett a szobából. nem tudta mi volt a mellkasában szétáradó melegség. bizsergett a hasa.
"taehyung! merre van jimin?" hallotta édesanyha hangját, mire a kórterem ajtajára mutatott. apja kezet fogott vele, majd továbbsietett felesége után.
taehyungot megrémítették reakciói.
másnap amint meglátta jungkookot, felé igyekezett, ám kézfogás helyett egy hatalmas jobbost küldött felé. a fiatalabb a hátára esett, az idősebb pedig fölé hajolva még egy ütést mért a másik arcába. jackson volt az, aki taehyung kapucniját megmarkolva rántotta hátra a fiút, nehogy nagyobb kárt tegyen jungkookban.
"fogd vissza a haverjaid!" köpte a szavakat taehyung. jungkook ilyedten pislogott rá. nem támadt vissza. ahhoz túlságosan is tisztelte...
és az idősebb ismét bizsergést érzett hasában.
"mi bajom?"