Arra keltem, hogy valaki majd' betöri az ajtót.
- Raaaay! Kelj már fel te álomszuszék! El fogunk késni miattad, Rómeó!
Megéreztem, hogy Ray mellkasa hatalmasat emelkedik, majd nyög egyet. Felnéztem, és láttam, amint álomtól nyúzott arccal fordul az éjjeli szekrényén lévő elektromos órára. Az óra 7:35-öt mutatott.
- A francba! – mondta rekedt hangon, és szabad kezével, amivel nem engem ölelt, megdörzsölte az arcát, majd nagyot ásított.
- Mi az? – kérdeztem tőle.
- Baromira elfeledkeztem arról, hogy ma nekem nyolctól edzésem van.
Hitetlenkedve néztem rá.
- Szombat reggel?
Lassan elkezdett feltápászkodni, ezzel engem is arra kényszerítve, hogy felüljek az ágyban.
- Igen, mivel egy hét múlva játsszuk a szemeszter végi döntőt.
Amint ezt kimondta, tudatosult bennem, hogy valóban már csak egy hét van a szorgalmi időszakból, majd hello vizsgaidőszak, my old friend... Szerencsére nekem csak kettő lesz, mivel az összes többi órámat letudom beadandókkal. Amikkel amúgy eléggé cefetül állok...
- Hát... el fogtok késni – jelentettem ki puszta egyszerűséggel.
- Dehogyis. Tudod, mi fiúk vagyunk, nem készülődünk órákon át egy edzés miatt... vagy bármi miatt.
Miközben ezt kimondta, már fel volt öltözve, és épp a sporttáskájába hajigált bele mindenfélét. Megakadt a szemem erős karján, ami nem sokkal ez előtt még engem ölelt át, és egy pillanatig úgy éreztem én vagyok a világ egyik legszerencsésebb embere.
- Ha így bámulsz, lehet, hogy véletlenül elfelejtek menni az edzésre, és itt maradok veled.
Mondta és rám villantotta perverz, mégis igen csak szexi mosolyát.
Törökülésbe helyezkedtem, és felhúztam a takarót a mellkasomig.
- Nem mered – vetettem oda neki összehúzott, kihívó szemekkel.
Megdermedt, miközben épp egy vízzel teli palackot dobott a táskájába. Lassan felém fordult, és láttam a szemeiben az elszántságot. Elindult az ágy felé, majd rettentő lassúsággal mászni kezdett felém, mire akaratlanul is beharaptam az alsó ajkamat. Mikor odaért hozzám, szintén kínzó lassúsággal, megfogta az államat, és még közelebb húzódott. Először gyengéden, játékosan nyomta ajkait az enyémhez, majd hirtelen rám vetette magát, mitől én egyből hátra vágódtam, ő pedig rám nehezedett. Nyelvét erősen, követelőzve a számba nyomta, mire én felnyögtem. Jobb kezemmel átkaroltam a tarkóját, a bal tenyeremmel pedig végig simítottam az arcát. Ő jobb kezét a takaró alá vezette, majd a pólóm alá, és közvetlenül a mellem alatt kezdett el simogatni, mire engem kirázott a hideg. Erre válaszolva most ő nyögött fel, hangja rezgését a mellkasomban érzetem. Teljesen elvesztettem az idő és térérzékemet, csak Rayt éreztem, csak őt akartam érezni.
Majd újabb kopogást hallottunk, mire mindketten összerezzentünk.
- Ray, komolyan mondom, ha öt percen belül nem jössz, leszarom mit csináltok épp a te kis hercegnőddel, berúgom ezt a tetves ajtót! – Tony igen csak idegesnek tűnt az ajtó túloldaláról.
Hangját hallva hirtelen rám jött a nevethetnék, főleg, ha még az ehhez tartozó dühöngő arcát is elképzeltem. Valószínűleg Raynek is hasonló dolog juthatott eszébe, mert éreztem a csókban, hogy elvigyorodik. Adott még egy utolsó puszit a számra, majd feltápászkodott rólam, és lemászott az ágyról is.
Nagyot sóhajtott, miközben hajába túrt, és felvette az egyetem logójával ellátott kapucnis pulcsiját.
- Az az igazság, hogy ezt most kurvára elbasztam.
Jelentette ki a semmiből, én pedig újra felültem, térdeimet a mellkasomhoz húztam, hátamat az ágy támlájának vetettem, és kérdőn néztem rá.
- Mit is?
- Hát... - mondta, de kissé rekedt volt a hangja, ezért megköszörülte a torkát. – Az volt a tervem, hogy itt hagylak felaljazva, de végül vissza fele sült el.
Mondta, miközben a padlót bámulta a cipője után kutatva, de én láttam az apró pírt az arcán.
Leesett a tantusz, mire még jobban rám tört a nevethetnék.
Jajj, buta Ray
Nem hiszem el, hogy nem látta ezt előre. A szám elé kaptam a kezemet, hogy visszatartsam a kitörni kívánkozó vihogást. Szerencsére nem látta, mert épp „nagyon el volt foglalva a cipője felhúzásával".
Mire felnézett, sikerült kontrollálnom a nevetéskésztetésemet.
- Akkor azt hiszem, ma nagyon aktív leszel az edzésen – mondtam végül.
- Abban biztos lehetsz! – mondta megvillantva azt a kisfiús vigyorát. – Itt maradsz? – Nézett rám, miközben kezébe vette a táskáját.
Elgondolkodtam egy pillanatra.
- Nem hiszem – ráztam meg végül a fejemet. – Sok a beadandóm, amit meg szeretnék csinálni minél előbb. Összeszedem magam, és lépek a koliba.
Hogy magamat is megerősítsem ebben a kijelentésemben, kimásztam a jó meleg takaró alól, és a cuccaim után kezdtem el kutatni.
Ray odalépett hozzám, és egy gyors csók erejéig magához húzott.
- Délután csinálunk valamit?
- Naná – vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Nagyszerű – vigyorgott le rá.
- És tudod mi még nagyszerűbb ennél?
Léptem hozzá még közelebb, hangomat szándékosan elmélyítettem.
Ray nagyot nyelt, láttam, amint az Ádámcsutkája hatalmasat ugrik a nyakán, és lebámul a számra.
- Mi? – jött az igen csak gyenge erejű kérdés.
Megnyaltam az ajkamat, és felnyúltam éjfekete hajába, majd kijelentettem:
- Hogy hét óra ötven van.
Ray szemei kitágultak, és egy embereset káromkodott bele az arcomba, ami persze nem nekem szólt.
- Akkor délután!
Mondta, de ekkor már nyitotta is az ajtót, majd kissé erősen behúzta.
Én álltam még egy kicsit a szoba közepén, és vigyorogva bámultam az ajtót, ahol az imént kilépett.
Összeszedtem a cuccaimat, és elindultam, hogy kurva hasznosan töltsem a délelőttömet. Vagyis, hogy beadandókat gyártsak, mint valami futószalagnál dolgozó idióta.
*****
Visszaérve találtam egy cetlit az ágyamon, amit Stacey írt nekem, miszerint neki meg próbája van, szintén az év végi bemutatójuk miatt. Így hát egyedül maradtam, de annyira nem is bántam, hisz így jobban haladtam a feladataimmal, mint gondoltam. Tizenegyre sikerült befejeznek négy, három oldalas beadandót, plusz elkezdtem az egyik photo shop képet is csinálni az egyik órámra. Csak akkor hagytam abba, mikor a gyomrom felkiáltott, hogy „Hahóóóó, kezdem magamat emészteni belülről! Etess!".
Eleget téve ennek a kérésének kivonultam a konyhába, és csináltam magamnak egy jó kis emberes adagú gyros husit sült krumplival.
Visszamentem a szobába, ahol belapátoltam egy tányérral a főztömből, miközben youtube videókat nézegettem.
Épp az utolsófalatnál jártam, mikor megszólalt a telefonom. Ránéztem, a kijelzőn pedig anya neve jelent meg.
Lenyeltem a szám tartamát és felvettem.
- Szia anya, miújság?
- Szia Lia, én ugyanezt akartam kérdezni tőled. Hogy megy a suli? Hogy állsz a beadandókkal?
De király, hogy nem kellett kamuznom.
- Tök jól! Egész sokkal meg vagyok már.
Igaz ezeket csak pár órája készítettem el, de ezt nem kell tudnia.
- Ezt jó hallani! A másik dolog, amit kérdezni akartam az az, hogy ugye haza tudsz utazni az ünnepekre?
Ezen egy pillanatig elgondolkodtam.
Basszus, Rayről eddig erről még nem is beszéltem. Mi több, a családom nem is tudja, hogy én együtt vagyok bárkivel is.
- Ömm... igen! Persze! – mondtam végül, mivel valóban haza akartam utazni, és talán ez lesz a megfelelő alkalom, hogy bejelentsem nekik Ray létezését.
- Oh, hát ez igazán nagyszerű! Akkor úgy készülünk majd!
- Az jó lesz – mondtam, miközben elmosolyodtam. Tényleg jó lesz már velük találkozni.
*****
A következő hét rettenetes rohanással és nem alvással telt. Mégsem álltam olyan jól a beadandóimmal, mint én azt hittem, de igazából már megszoktam, hogy utolsó hetek mindig ilyenek, mégis minden félév végén baromi szarul tud esni, a rengeteg dolog, amit csinálnom kell nap, mint nap.
Rayjel azt beszéltük meg, hogy karácsonyra mindketten haza utazunk, és elmondjuk a családjainknak, hogy együtt vagyunk. Valamint azt, hogy ha a szüleim beleegyeznek, akkor Ray karácsony és Új év között lejön hozzánk három napra, Szilveszter után pedig én látogatok el hozzájuk.
Ha belegondoltam ebbe, máris összehúzta a görcs a gyomromat. Elképzelni sem tudtam, hogyan fognak reagálni rá otthon. Először tuti félteni fognak, és nem nagyon fog tetszeni nekik a dolog, azok után, amit Victor tett velem, de az már múlt, és ha megismerik Rayt, fogadok odáig lesznek érte.
Akárcsak én...
Na halihóóó!!!
Meghoztam az új rééészt!
Továbbra is köszönöm a kitartásotokat, és türelmeteket!
Puszi a hasatokra!
-Tunderpocok99