egy nap telt el a szívhez szóló beszélgetés óta. a beszélgetés után hyunjin ott maradt jeonginnál. de most a nagyszüleinél van és ott is marad hétvégére.
mindketten elvesztek a gondolataikban a tegnapi beszélegtés óta.
jeongin az ágyában feküdt és a plafont bámulta. az anyukája felhős mintát festett rá, amikor jeongin még csak 4 éves volt.
az anyukája egész életében kedves volt hozzá. támogatja őt mindenben és mindig tiszteletben tartja a véleményét. egy nagyon kedves és megértő családja van. nagyon boldog, hisz most minden olyan tökéletes, de nagyon aggódik a jövő miatt.
a jövő félelmetes. gondolta, miközben a kedvenc dalát hallgatta.
they pull me in the moment
you and i alone and
people may be watching, i don't mind 'cause anywhere with you feels right anywhere with you feels like
paris in the rain
paris in the rain
we don't need a fancy town
or bottles that we can't pronounce 'cause anywhere, babe
is like paris in the rain
when i'm with you
kinyitotta a szemeit.
miért kételkedem hyunjinben és a jövőben? ő a legcsodálatosabb és legőszintébb ember akit ismerek és bízom benne. mindezek ellenére félek. miért?
jeongin bizonytalan volt. hyunjin az első barátja és ez még új neki. hirtelen könnyes lett a szeme. nem érdekelte, hogy nevetségesen néz ki. a fiúk is sírhatnak.
hirtelen jeongin anyja lépett be a szobába. "drágám van— ó minden rendben? mi történt?"
jeongin a lehető leggyorsabban letörölte a könnyeit és elmosolyodott. nem akarta, hogy az anyja így lássa. "igen anya, minden rendben van."
de az anyja tudta, hogy a fia nem mond igazat. letette a csésze teát és a sütit, amit hozott, majd leült az ágyra.
"ha minden rendben lenne, akkor nem sírnál. szeretlek jeongin. nekem bármit elmondhatsz. meghallgatlak."
jeongin az anyja vállára hajtotta a fejét. "alig aludtam, mert egy csomó gondolat fut át a fejemen."
az anyja kissé felé fordult. "milyen gondolatok?"
nem tudta, hogyan mondhatná el neki.
"rólam és hyunjinról...nagyon szeretem, nem kételkedem benne és tudom, hogy ő is szeret...de—"
"nem tudod, hogy ez öt év múlva is így lesz-e?" fejezte be az anyja a mondatot.
"megértelek. én is sokat gondolkodtam ezen, főleg mikor összeházasodtam az apáddal. szereted őt és ő is szereted téged, lehet, hogy ez öt év múlva meg fog változni, de az is lehet, hogy nem. ne foglalkozz a jövővel, csak a jelennel. ez a legfontosabb dolog."
az anyjának igaza volt. nagyon aggódott a jövő miatt, de ez nem segített semmit.
szorosan megölelték egymást. "köszi anya. remélem, hogy helyesen cselekszem." az anyja megsimogatta az arcát. "biztos vagyok benne kisfiam. szeretlek."