COLD | HYUNIN

[ három ]

a helyzet, amiben jeongin találta magát, nagyon furcsa volt. hyunjin szinte egy idegen számára és most hirtelen elhívta sétálni.

ez nem túl gyanús? lehet, hogy egy nagyon hülye emberrabló. de a szomszédom. nem lehet az, ugye?

bizonytalansága ellenére beleegyezett. nem mintha nem akart volna hyunjinnal időt tölteni.

egymás mellett sétáltak, de mivel egyikőjük sem mert beszélni, ezért a percek csendesen teltek.

"uhm...sajnálom, gondolom kényelmetlenül érzed magad" szólalt meg hirtelen az idősebb.

"hogy érted?" jeongin kérdőn nézett hyunjinra.

"nos, nem igazán ismerjük egymást én pedig 'elraboltalak'. anyukám tegnap mesélt rólad én pedig kíváncsi lettem és meg akartalak ismerni"

jeongin elpirult.

meg akart ismerni engem?
és miért beszélt az anyja rólam?

"nem tudom, hogy tudod-e, de a szüleink barátok. mindig egy közeli kis kávézóban találkoztak."

oh tehát ezért mesélt rólam.

"nézd. ott. le szeretnél ülni?" ahogy a padon ülve beszélgettek egyre jobban megnyíltak egymás felé. történeteket meséltek és együtt nevettek.

idővel jeongin már fáradt volt, ugyanis későre járt már. de örült, hogy szólt az anyukájának, arról, hogy elmegy. amikor ásított, hyunjin felnevetett. "nagyon aranyos vagy."

jeongin szíve gyorsabban kezdett el verni.

"k-köszönöm."