COLD | HYUNIN

[ tizenegy ]

a két fiú nagyon kellemetlenül érezte magát. egyikük sem tudta, hogy mit mondjon vagy tegyen, mivel felix sok kérdést tett fel a "barátságukról".

"mit gondoltál hyunjinról, amikor először láttad?"

"hogy csodálatos."

"hm és te hyunjin?"

"felix! én—" néhányan ránéztek, mert kicsit hangosabban beszélt a kelleténél. hogy a dolgok ne váljanak még rosszabbá, inkább visszafogta magát.

"azt, hogy aranyos. mostmár elégedett vagy?"

"még nem. kedvelitek egymást?"

az egész osztály rájuk nézett.

"ez nem a te dolgod. kérlek állj le felix." felelte hyunjin feszülten. egyértelműen ideges volt.

jeongin még soha nem látta hyunjinnak ezt az oldalát, ezért egy kicsit megijedt. és a magabiztos felix sem tetszett neki.

"de srácok, olyan nagyszerű párost alkotnátok. miért nem valljátok be egymásnak? olyan nyilvánvaló, hogy szeretitek egymást."

hyunjin kiviharzott a teremből. annyira gyors volt, hogy felix be sem tudta fejezni, amit mondani akart.

"woah mi van vele? nem csináltam semmi rosszat...vagy de?"

"talán felidegesítetted. mindig átléped a határt felix. meg kell tanulnod leállni." felelte changbin.

"nos, ha te mondod. jeongin, menj utána."

"mi? miért én?"

felix elmosolyodott.

"hm úgy tűnik, hogy ideges vagy, amikor hyunjinról van szó. kedveled őt?"

"oké, mostmár állj le." mondta changbin és elhúzta felixet.

"hé, ha szereted őt, akkor az rendben van. ő is szeret téged. most menj és mondd el neki. ő el akarta neked mondani, de még nem volt rá alkalma."

"ne hallgass erre az idiótára, csak menj."

jeongin elméje kiürült. ez igaz? kedvel engem?

"most menj utána, kis róka!" changbin szó szerint kitolta az osztályból és bezárta előtte az ajtót.

meg kell találnom.

fel-le sétált az iskola hosszú folyosóin. de semmi. hyunjinnak nem volt nyoma. hol lehet?

a fiatalabb aggódni kezdett. nem volt baja felixszel, de mérges volt rá, amiért hyunjin elszaladt miatta.

mindenhol megnézte. már kezdte feladni, amikor halk zokogást hallott.

"hyung? te vagy az?"