"hyunjin? még nem kérdeztem, hogy melyik iskolába jársz, igaz?" kérdezte jeongin, miközben a szájába vette a nyalókáját.
"nem, még nem kérdezted. a jyp középiskolába járok. kicsit messze van, de muszáj iskolába járnom. egyébként..még soha nem láttalak ott, pedig csak ez az egy középiskola van a falu közelében."
a hideg futott végig a fiatalabb hátán. a tudat, hogy nem jár iskolába és hogy csak egy barátja van szomorúvá tette.
"azért, mert magántanuló vagyok."
"oh értem. de miért? tudom, hogy a szüleid gazdagok és valószínűleg azért, nem irattak be, mert hosszú az út, de szerintem jó kezekben lennél náluk. egyébként, ez egy fiú iskola."
a fiatalabb elgondolkozott azon, hogy megkérdezze az anyukáját, hogy mehet-e iskolába.
végül elhatározta magát és megrakadta az idősebb kezét. "hová megyünk?" kérdezte hyunjin zavartan.
"megkérdezem az anyukámat, hogy mehetek-e iskolába és te velem jössz."
jeongin anyja felnézett és kedvesen elmosolyodott, amikor a két fiú beért a konyhába.
"mi a helyzet srácok?"
"szóval anya. nagyon szeretlek...de...de...nem merem elmondani."
jeongin elrejtőzött hyunjin mögé, aki nem tudta, hogy mit kéne tennie.
"mrs. yang, a fia azt szerette volna mondani, hogy iskolába szeretne járni, mert nem szeret magántanuló lenni."
"ó, mondhattad volna drágám! természetesen mehetsz hyunjinnal iskolába. mindig azt gondoltam, hogy a magánórák nem tesznek jót neked."
jeongin nagyon meglepődött az anyja reakcióján. és izgatott lett, mert megismerkedhet más vele egykorú fiúkkal és hyunjin barátaival.