A hátamon feküdtem és bámultam a plafont, próbáltam gondolkodni.
Mi a fasz baja van Raynek? Először le friend zone-ol, utána meg megcsókol?
Kezdtem azt hinni, hogy én is csak egy lány vagyok a sok közül számára, akit csak meg akar fektetni. Velem valószínűleg csak a múltam miatt viselkedik úgy, ahogy.
„Gyere, menjünk kávézni" miután egy hétig felém se nézett. Adok én majd neki kávét...
Jól van Lia, nyugodj már le
De miért is nem beszélem meg vele?
Mert egy nyomorék idióta vagyok, és az túl egyszerű lenne
- Veszel levegőt? – kérdezte Stacey az ágyáról. – Úgy fekszel ott, mint Drakula.
- Jah, sajnos még veszek levegőt.
A következő pillanatban egy párna vágódott az arcomba. Erre már felültem.
- Leszokhatnál erről – dobtam vissza.
- Eszemben sincs, ahhoz túl vicces – vigyorgott rám.
Megráztam a fejem és visszafeküdtem fotoszintetizáló módba.
Öt másodperccel később nem a párnát vágta hozzám, hanem saját magát. Felugrott az ágyamra, és az arcomba hajolt.
- Egyébként nyolc-tíz van. Csak úgy mondom.
És gyorsan lemászott rólam, mielőtt leesett nekem a dolog.
- Hogy mennyi!? – ültem fel.
Akurvaéletbe! Kilenctől órám van
Toltam egy Flash a villámot, és sikerült fél óra alatt elkészülnöm, hogy beérjek kedvenc órámra, a pszicholgiára.
Pff...
Még magamon is meglepődtem, mert még a terem sem volt nyitva, mikor odaértem kiköpött tüdővel. Szétnéztem, és megpillantottam Helent és Lisát. Odasasszéztam hozzájuk, és leültem melléjük.
- Jó reggelt – rogytam le a kanapéra.
- Uhh, rémesen festesz – jegyezte meg Lisa.
Már egész jól meg tudtam őket különböztetni.
- Ja, mint aki nem aludt, és nem is fésülködött.
Erre csak elhúztam a számat, és nem is szóltam semmit, mivel pontosan ez volt a helyzet.
- Jujj Lia! – csapkodott a levegőben Helen, és rám nézett.
Olyan gyors és váratlan volt a mozdulat, hogy összerezzentem és hatalmas szemekkel néztem rá.
- Úristen! Mi az?
- Lesz az a kolis sütögetés ma, mi is ott leszünk és...
- Várj – emeltem fel egyik kezem. – Milyen sütögetés?
Egy pillanatra elhallgatott és tátott szájjal nézett rám.
- Nem tudtad? A ti kolitok mögötti parkban lesz. Átjönnek a másik koliból is, meg az apartmanosok is meg vannak hívva.
Ó, hát ez csodás
- Nem hiszem, hogy lemegyek – ráztam meg a fejem, és ránéztem a telefonomra, hogy mennyi az idő. 8.55. Lassan jönnie kéne Ms. Dollynak.
- Ezt meg sem hallottam. Mi az, hogy nem jössz?
- Miért mennék? – kérdeztem vissza.
Helen épp nyitotta a száját, de ekkor eltopogott előttünk kedvenc tanárnőnk a magas sarkú cipőjében.
- Jó reggelt, kérem álljanak fel, és irány a terem.
Boszorkány
Bent elfoglaltam szokásos helyem a hátsósorban. Elővettem a füzetemet, amibe igazából rajzolgatni szoktam, meg random dolgokat felírni az órán. Kinyitottam az egyik oldalon, ahova például az volt írva, hogy "Stacey szerint a túró nem több, mint undorító, romlott, megsavanyodott tej". A mellette lévő oldalon egy angyali rúna volt rajzolva, amit igen csak sokszor szokásom firkálgatni. Alatta egy akasztófa, hogy "valaki nyírjon ki, mint hogy itt keljen ülnöm ezen az órán".
Nagyjából tíz perce mehetett az óra, én pedig kész voltam az aznapi bevásárló listával, mikor kivágódott az ajtó és Ray vonult be rajta. Tisztelgett egyet Ms.Dollynak és elindult felém.
Ezt most komolyan megtette? Ez a pali nincs tisztában azzal, hogy ennek a nőnek milyen a személyisége.
- Fiatalember!
Ebből baj lesz
- Igen? – fordult meg.
- Mégis mit képzel magáról? Késve érkezik az órámra, és annyi tisztelet nincs magában, hogy elnézést kérjen?
Ray az órájára pillantott.
- Csak tíz percet késtem, annyit még illik – vigyorgott a tanárnőre, nekem pedig leesett az állam.
- Kérem távozzon a teremből. Múltkor is annyira élvezte az órát.
Erre elnevettem magam. Ezek szerint észrevette, hogy alszik, csak nem adott neki hangot.
Ray még egyszer rám pillantott, én pedig csak felhúztam a jobb vállamat. Sóhajtott egyet, és kivonult úgy, hogy kissé becsapta maga mögött az ajtót.
- Az eszem megáll – morgott magában Ms.Dolly. – Szörnyű a mai fiatalság.
Próbáltam visszatartani a mosolyomat, ami hát... nem ment nagyon. Kicsit azért megérdemelte ezt Ray.
Fogalmam sincs, mi történt az órán. Firkálgattam össze-vissza, míg arra nem lettem figyelmes, hogy a többiek pakolásznak körülöttem. Összepakoltam én is, és kivonultam a teremből. Meg sem lepett, mikor Rayt pillantottam meg, amint épp a lépcsőnél várakozik.
- Ugye tudod, hogy imádkoznod kell naponta háromszor, ha nem akarsz megbukni ebből a tárgyból – mentem el mellette és leindultam a lépcsőn.
- Úgysem buktat meg. Az nem csak engem, hanem őt is minősítené, mint tanárt – ért be, és mellettem jött tovább.
- ha te mondod... - vontam meg a vállamat.
- Mindegy is – nyitotta ki nekem a bejárati ajtót. – Jössz az esti sütögetésre?
- Nem terveztem, elemzést kell írnom.
Elindultunk a koli felé. Semmi kedvem nem volt a füstben jópofizni, sem hajat mosni utána.
- Ugyan már – állított meg. – Csak egy órácskára.
Szürke szemeit az enyémbe mélyesztette, amivel teljesen megigézett.
- Még meglátom – jelentettem ki, és tovább mentem, de még láttam a vigyort az arcán.
- Pancsereeek – hallottam egy ismerős hangot mögöttünk.
Megfordultunk, és ahogy sejtettem, Dean szaladt felénk. A mögöttünk jövők is ránéztek, mire Dean értetlenül rájuk nézett.
- Nem hozzátok beszélek skacok, titeket nem is ismerlek.
Tipikus Dean...
Mellékért, vett két nagy levegőt, és belekezdett a mondandójába.
- Anyám ez a francia óra király volt! A Harry Potter harmadik részét néztük felirattal, csak hogy a tanár azt nem tudja, hogy nekem tök mindegy milyen nyelven vetíti, kívülről fújom a szöveget. Így mikor megállította és felszólított, hogy mit mondtak abban a jelenetben, és szó szerint idéztem, Mr. Morgen csak pislogott, és még meg is dicsért – nevetett.
Akaratlanul is mosolyra húzódott az én szám is. Ez a fiú árassza magából a jókedvet.
- Hát ez tök jó haver – mondta Ray. – És ezért iszkoltál utánunk, hogy ezt elmondhasd nekünk?
- Részben, jaja – vigyorgott. – De van más is. Tudod lesz a meccsünk két hét múlva.
Ray bólintott.
- Hát... áttették jövő hétre.
- Micsoda?! – hajolt közelebb a barátjához.
- Én is így reagáltam. Az edző be is rendelt minket holnapra edzésre.
Ray nagyot sóhajtott, és megdörzsölte az arcát.
- Ez nagyszerű. Akkor a mai sütögetésen nem maradhatunk túl sokáig.
- És no pia... eléggé sajnálatos.
- Mert alkohol nélkül nem tudod jól érezni magad? – kérdeztem.
- Nem erről van szó – nézett rám. – Csak épp, ha egy bulin egyedül vagy józan, az nem is buli. Számodra legalábbis.
- Pedig karaoke is lesz – tette hozzá Ray.
- Ez most komoooly? – vágott fancsali képet Dean. – Na jó, egy-két sör még nem árt meg. Viszont most húznom kell lúzerek, este tali.
Azzal el is startolt ott hagyva minket.
- Hát, ezek szerint nincs választásod, jönnöd kell.
Tovább indultunk.
- Miért is? – kérdeztem vissza.
- Mert Dean megsértődik, ha ezek után nem fog ott látni.
- Nem is mondtam, hogy megyek.
- De ő elkönyvelte magában – dugta zsebre a kezeit.
- Mindegy – vontam meg a jobb vállamat. – Egyébként sem tűnik haragtartónak.
- Nem is az, viszont életed végéig hallgathatnád.
Néztem magam elé egy darabig, és végül beadtam a derekam.
- Jól van, de nem maradok sokáig!
- Megegyeztünk – vigyorgott rám.
Sziasztok!
Tudom, rég volt rész, de nagyon nincs időm mostanában írni, de most itt a szünet, és addig megpróbálok minél több részt megírni nektek :D
Nem soká újra jelentkezem ;D
Puszi a hasatokra
-Tunderpocok99