Louis szemszög.
Emberként dolgozom, mint pszichológus. Gyüjtögettünk és most ott tartunk, hogy Harry- vel a dolgainkat szedegetjük dobozokba. Elköltözünk. Az új otthonunk Holmes Chapelben van. Gyönyörű ház. Távol a fajtámtől és a veszélytől.
Egy emeletes családi házba költözünk. Az udvar hatalmas. Van benne néhány fa, hinta és függőágy.
Gyerekeknek való környék. Az utcánk nem túl forgalmas. Négy háznyira ott a játszótér. A babák születéséig már csak két hónap. Ikrek lesznek. Két fiú. A nevük Alexander és Jason Stylinson lesz. Nemrégiben összeházasodtunk Hazz-al és ezt a nevet vettük fel. Egy unalmas és álmatlan éjszakán játszottunk a neveinkkel, s ezt kaptuk. Illeni fog a fiúkhoz is. Érzem előre, a nagyobb fiú egy igazi focista lesz. Hazz hasa hatalmas és a nagyobb baba nagyon rugdossa. A babák megrepesztették szerelmem egy bordáját is, ám ezt könnyen orvosoltuk. A szervezete már befogadja a vérem, s ezáltal meggyógyult. A babák egészségesek.
- Boo, kész vagy? - jött hozzám szerelmem.
- Persze.
- Pakoljunk be a kocsiba. Anyáék kivisznek a reptérre. A cuccainkat pedig majd utánunk küldik, ahogy megbeszéltük. Még szerencse, hogy a ház bútorozott és nincs sok dolgunk.
- Hát igen. És emlékszel arra a hatalnas hálószobára?
- Engem az ágy fogott meg leginkább.
- Az sem mellékes.
- És gyerekszoba sem.
- Ha tehetném, azt a zöld színt venném feleségül, amivel a fiúk szobája van kifestve.
- Azért ne túlozzunk.
- Oké. Sajnálom. Ne hari, jó?
- Ha belehalnék se haragudnék rád, Csillag. - belebújtam a nyakába és jól megszívtam. Nagyot nyögött.
- Lou, ha nem hagyod abba, akkor ma nem költözünk el. - nyögdécselte.
- Akkor költözzünk holnap. - a pulcsija alá nyúlva megsimiztem a hasát.
- Fiúk jöttök? - szólt fel Desmond.
- Megyünk. - morogtam.
- Ne légy duci, Lou maci. Időnk mint a tenger. - kézen fogott és megindultunk lefelé.