"-Jó éjt te huncut istenke.-mosolyogva adtam egy puszit a homlokára, amire aztán megfordult szintén egy mosollyal az arcán."
Reggel végre kipihenten nyitottam ki a szemeim. Nagyon kényelmes volt az ágy, és még jól is aludtam. Persze már megint az ismerős karok öleltek át. Loki volt az. Nyújtózkodás közben lelöktem magamról, majd kérdőre vontam.
-Nem megmondtam, hogy nem alhatsz itt?-ő még csak ekkor ébredezett, ezért kómás fejjel, elnyomott hanggal válaszolt.
-Na de kedvesem...olyan egyedül voltam!-ölelt át megint.
-Miért? Azgardban direkt kiválasztasz szobalányokat az alváshoz?
-Nem, de megtehetném. Azgard hercegével szívesen hálnának.
-Ha tudnák tegnap mit műveltél, akkor kötve hiszem.-erre ő kinyitotta a szemeit és kajánul mosolygott.
-Másrészt...miért ölelgetsz engem éjszakánként?
-Magam sem tudom, viszont igazán pihentető volt így.
-Az tény...-kétségbe esetten rádöbbentem, hogy ezt hangosan is kimondtam.
- Hogy mit is mondtál? Akkor mégsem olyan szörnyű, hogy idejöttem igaz aranyom?
-Ahh...bevallom baromi jót aludtam.
Na tessék kimondtam.-ezzel mégjobban növeltem az egóját, így szélesebbre húzódott a mosolya.-Kimásznál az ágyamból? Utána vedd fel a ruháidat! Jó hírem van! Valami elegánsabb öltözéket fogok venni neked.
-Gondolom nekem is kell mennem...-forgatta a szemeit.
-Igen!
Amég Loki öltözködött, a konyhában elkészítettem a reggelit. Tükörtojás egy kis sült szalonnával. Kitettem egy tányérra, hogy hűljön mikor hátulról utána nyúlt Loki. Rácsaptam a kezére, ő pedig feljajdult.
-Ez még forró! Várd meg amég kihűl!
Durcásan leült egy székre és játszadozni kezdett a sótartóval. Bementem a hálóba átöltözni. Egy fekete bőrnadrád és egy szürke pulóver. Nem vertem túl nagy dobra az öltözködést, mivel siettem vissza Lokihoz. Ez után kimentem a herceghez enni. Nagy meglepetésemre, az asztalon szilánkok és legalább fél deka só szétszórva.
-Mi folyik itt?
-Csak...meg akartam sózni az ételt.
Észrevettem, hogy a tányérja is tele van sóval olyannyira, hogy alig látszott a sótól maga az étel.
Elmosolyodtam a szerencsétlenen, ahogy értetlenkedett.
-Na várj, majd én összesöpröm. Te addig kérlek törd fel a tojásokat a serpenyőbe. Amennyit szeretnél enni. Végre mindent feltakarítottam és a túlsózott tükörtojás is a kukában hevert. Odamentem Lokihoz megnézni hogyan süti. Ahogy mentem a nappaliból a konyhába, káromkodások egyvelegére lettem figyelmes. Nem is sokára megtudtam a sok trágár szó okát. A tojások héjastul szétloccsanva sültek a serpenyőben. És valahogyan a földre is került egy kevés. Nagyokat nevetve próbáltam kisegíteni Lokit.
-Szerintem inkább várd meg amíg én megsütöm. Soha nem törték fel még tojást?
-Nem igazán... Asgardban én készen kaptam mindig is az ételt.-mérgelődve nézte már az üres tojástartót.
-Hát az a helyzet, hogy itt a Földön senki nem fog kiszolgálni. Mindenkinek saját maga kényeit kell ellátni.
Hamarosan kész lett már a harmadik adag tükörtojás is. Leültem Loki mellé és elkezdtem enni. Mikor megette, látszólag valami huncutságon törte a fejét. A szeme állásából ítélve én leszek a következő áldozat.
-Olyan vagy, mintha a folyton zsörtölődő feleségem lennél.-nevetett.
-Ezt most miért kaptam? Tudod mit? Te meg a mindig undok, lusta, kétbalkezes férjem.-nevettem el magam én is. Egy kis habozás után megfogta a karom, és az ölébe ültetett.
-Igen...?-elkezdett csiklandozni, én pedig kiáltozva, röhögve, kapálózva próbáltam kiszabadulni a szorításából.
-Neeeee! Lokiiiiii!-visítottam. Úgy nevettem, hogy már könnyeztem, ő pedig csak folytonosan csikizett és nem hagyta abba. Széles mosoly volt az arcán, figyelte a reakciómat.
-Valaki itt nagyon csiklandós!
-Igeeeee...nnn de de ne már hahahahahaha bevallom. Visszavonom amit mondtam! Végre sikerült valahogy kijutnom, és én is csiklandozni kezdtem. Ahogy ellenkezett, elborult a szék és hátraesett velem egyetemben. Ott újra ő kezdett el nevettetni, mikor egyszercsak valaki benyitott a bejárati ajtón.