Sziasztok, Szabó Barbara vagyok, de csak Barbinak hívnak. Annyit kell rólam tudni, hogy egy magas, zöld szemű, hosszú barna hajú lány lennék. Egy kis extrával, mégpedig biszex vagyok, bár ezt sokak előtt titkolom még. Életem a zene, azon belül is Shawn Mendes. Oda meg vissza vagyok azért a paliért. A hangjáért, a kinézetéért, a belső tulajdonságaiért és hát úgy mindenéért. A legnagyobb álmom is hozzá köthető. Szeretnék eljutni egyszer egy koncertjére és találkozni vele külön a backstagebe. Tudom túl nagy álom, de én pozitívan állok hozzá, az életben bármi lehetséges még talán ez is. Na de elég belőlem ennyi, csapjunk is bele a történetbe.
Reggel felkeltem, tiszta komás voltam még. Megnéztem mennyi az idő.
- Ó nemár, 12 óra van? Át aludtam a fél napot. Kár volt hajnalig Shawn számokat hallgatnom. - gondoltam magamban, majd megdörzsöltem a szemeimet és kikeltem az ágyból.
Szépen rendbe tettem az ágyam, ami abból állt, hogy a takaróm rá terítettem az ágyra. A pizsoma nacim zsebébe tettem a telefonom és elindultam a fürdőszoba felé. Nem kellet sokat mennem, hisz rögtön az emeleten a szobám mellett volt. Be mentem, becsuktam az ajtót és el is kezdtem fogat és arcot mosni. A hajamat kontyba raktam és kész is voltam.
-Szívem gyere, kész az ebéd! - szólt anyum a konyhából.
Gyorsan le is rohantam a lépcsőn, a konyha irányába. Hisz Shawn után a kaja a második életem. Amint oda értem láttam, hogy anyukám a kedvencemet készítette el. Méghozzá nutellás palacsintát.
- Anya így öröm felkelni reggelente, köszönöm! - ugrottam a nyakába és szorosan átöleltem.
Majd leültem az asztalhoz és neki is láttam a palacsinták majszolásához. Mire anyu és apu elkezdték enni az ő kis szendvicsüket zöldség körettel, addigra én már befaltam mind a 3 palacsintámat. A szüleim csak néztek rám nagy szemekkel, hogy mégis hogy csináltam ezt.
- Ami finom az finom. - mondtam és megtöröltem a nutellás számat.
Megköszöntem az ebédet és kimentem a kertbe,telefonnal a kezembe. Helyet foglaltam kint a kedvenc napágyamba és neki is álltam bugászni a Facebookot. Görgettem a sok értelmetlen poszt között, aztán egyszer csak felcsillant a szemem.
- Úr isten! Shawn Mendes Budapesten fog koncertezni! - kiáltottam el magam, a szemeim csak úgy csillogtak a boldogságtól.
Azonnal rá is kattintottam a linkre. Figyelmesen el kezdtem olvasni az infókat.
- Ahham, 2 hét múlva a Papp László Sportarénában fog koncertet adni. Vannak platina, vip és sima jegyek. - olvastam fel az infókat.
Rá kattintottam a jegy vásárlásra.
- Nem hiszem el, a platina és vip jegyek már mind elfogytak, pedig csak pár órája van kint az esemény. Már csak sima jegyek vannak, abból is a 80% elfogyott. - hirtelen kicsit könnyes lett a szemem, csak úgy elszállt a boldogság érzetem pár másodperc alatt.
Ledobtam a telefonom a fűbe, elfeküdtem teljesen a napágyon és csak bámultam az eget a gondolataimba merülve.
- Kicsim mi a baj? - jött ki anyum a kertbe és leguggolt mellém. Aggódó tekintetét rám szegezve.
- Semmi... - mondtam, kicsit dadogó hangon. Küszködtem, hogy nehogy sírni kezdjek.
- Látom, hogy baj van Barbim. Mond kérlek aztán segítek ha tudok. - kezét a vállamra tette és megsimította.
- Hát csak annyi, hogy Shawn Mendes, ugye az életem értelme 2 hét múlva Budapesten fog koncertet adni. Viszont már szinte minden jegy elkelt, csak sima maradt azzal meg nem tudok vele személyesen találkozni. - felültem és a szemébe néztem.
- Jajj kicsim, tudom hogy imádod azt a fiút, de ilyenek miatt nem érdemes bánkódni, lehet lesz még rá alkalmad hogy találkozhass vele. - mosolyra görbült a szája és felállt mellőlem.
- Jó anya, igazad van, de tudod milyen vagyok... - lehajtottam a fejem.
- Tudom szívem, de inkább gondolj arra hogy holnap lesz a szülinapod. Próbálj meg örülni neki, legalább egy kicsit. - mondta, majd bement a házba.
A nagy gondolatok közepette teljesen kiment a fejemből, hogy holnap lesz a 16. születésnapom. Tényleg inkább erre kéne gondolnom, nem a szomorú dolgokra. Felvettem a telefonom a földről majd fogtam magam és felsétáltam a szobámba.
Bekapcsoltam a laptopom és elindítottam rajta a YouTubeot. Kivételesen nem Shawn dalokat hallgattam, hanem ilyen nyugtatóbb betét dalokat. Én magam állítottam össze a lejátszási listát. Majd betöltöttem a Wattpad oldalam és elkezdtem folytatni az eddigi írásomat, Niall Horan-ról.
Az írással annyira elrepült az idő, hogy csak arra lettem figyelmes, hogy anyum bejött a szobámba és mondta, kész a vacsora. Felálltam és el is indultam le a konyhába. A lépcsőn már éreztem a finom illatokat.
- Uh anyu, nem elég hogy ebédre a kedvencemet csináltad még vacsorára is ilyen finom étel jutott? - néztem a spagettire az asztalon.
- Igen kicsim, lásd hogy mennyire szeretlek és rám bármikor számíthatsz.
Megvacsoráztunk, felmentem a szobámba és mivel nem volt jobb dolgom el is mentem aludni, legalább addig sem agyalok a koncerten.
Másnap reggel, arra ébredtem fel, hogy nyitódik az ajtó és a Happy Birthday -t éneklik a szüleim. Anyum kezébe a csokitorta, apum kezébe pedig egy kis kék tasak. Felültem és a szüleim elindultak felém.
- Jó reggelt szívünk, nagyon sok boldog születésnapot kívánunk neked. Fújd el a gyertyákat és kívánj valamit. - oda nyújtotta elém a tortát a 16 darab pici arany gyertyával a tetején.
Elfújtam nagy nehezen a gyertyákat, kívántam majd apumra néztem és a kezébe tartott tasakra.
- Tessék Barbi, ez a mi kis szerény ajándékunk számodra, reméljük örülni fogsz neki. - mondta mosolyogva apum és a kezembe adta a kis kék tasakot.
Megfogtam, az ölembe tettem és kinyitottam. Először megláttam benne egy Merci csokit, kivettem és letettem mellém. Majd egy kis szövet tasakot vettem ki. Kinyitottam és egy gyönyörű ezüst karkötő volt benne. Ránéztem a szüleimre és mosolyogtam egyet. Belenéztem megint az ajándék tasiba, de nem volt már benne semmi.
- Köszönöm anyu és apu, az ékszer gyönyörű a csokit pedig nagyon szeretem. - felálltam az ágyról és megöleltem mindkettőjüket.
- Na de szívem, valamit benne hagytál a zacsiba. - mondta anyum majd megfogta a tasit és a kezembe adta.
Furcsán rá néztem, majd a tasakra. Kinyitottam jobban, és tényleg volt egy boríték az alján. Gondoltam magamban, ez mégis mi lehet? Valami szülinapi köszöntés, vagy esetleg pénz? Az utóbbira tippeltem, majd kivettem és anyum kezébe adtam.
- Anyu, nem fogadhatom el a pénzt, én még csak gyerek vagyok, nincs rá szükségem, nektek pedig van.
- Jajj szívem, először is ha pénz lenne benne, nyugodtan elfogadhatod, hisz ajándék. Másodszor pedig nem az van benne, nyisd csak ki. - majd vissza adta a borítékot.
Kicsit furán néztem rá és a borítékra is. Majd elkezdtem kinyitni. Megláttam, hogy valami papír alapú dolog van benne, fogalmam sem volt mi lehet az. Megfogtam és lassan kihúztam. Amint megláttam mi is az, ledermedtem és megszűnt körülöttem a világ. Körülbelül fél percig csak álltam és néztem a kezemben lévő ajándékra.
- Úr isten! Egy Vip jegy Shawn Mendes Budapesti koncertjére! - kiáltottam el magam a sokk után és a boldogságtól elkezdtem sírni.
- Tudtuk, hogy mindent álmod ez lenne, ezért gondoltuk, hogy megvesszük neked. - mondta anyum mosolyogva.
- Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon köszönöm nektek! Ti vagytok a legjobb szülők a világon! Hihetetlen ez az egész! Tegnap még tiszta lelki roncs voltam, hogy nem lehetek ott, ma meg már szinte repülni tudnék a boldogságtól. - majd amint ezeket a szavakat kimondtam, még jobban elkezdtem sírni és letérdeltem a földre, a fejem a lábaimra hajtva.
- Barbi nyugi, tudtuk hogy örülni fogsz neki, de hogy ennyire, azt nem. - mondta apum majd nyugtatás képpen letérdelt mellém és megsimította a fejem majd a vállam.
- Tényleg köszönöm nektek, ennél jobb születésnapom nem is lehetett volna. - mondtam, megtöröltem a szemeimet és felálltam.
- Na de mi megyünk, rendeltünk pizzát, majd gyere te is utánunk. - mondták majd kimentek a szobámból.
Még most sem bírtam teljesen felfogni a dolgot, hogy én nem sokára eljuthatok Shawn koncertre, sőt még találkozhatok is vele. Fogtam a telefonom, és el indítottam a Stitches-t max hangerőn. Hihetetlenül boldog voltam, végre be fog teljesülni az álmom, amire már olyan régóta vágytam.