– Szóval te vagy a híres Mady – nyújtott kezet Harry. Hamiskás mosolyában gyanakvás bujkált.
– Mivel is foglalkozol? Erről Niall még sosem beszélt – kezdte a társalgást Liam.
– Tudjátok, ilyen-olyan dolgokkal. Évekig Japánban tanultam, mindenhez értek egy kicsit – Mady Niall tekintetébe ütközött, nem tudta eldönteni, hogy a fiú az igazat mondaná-e, de inkább hazudott – Nevelőként. Tudok varrni, hímezni, kötni, horgolni, táncolni, énekelni, sütni, főzni – azt azonban nem osztotta meg a fiúkkal, hogy többféle küzdősport alapjait is ismeri. Továbbá képes őket kombinálni is, remek közelharcos, lövész, ismeri az emberi test minden részletét - mely tudás nagyrészét gyakorlatban szerezte -, rengeteg vegyületet, melyeket fegyvernek használhat. Mérgeket és alapszinten egyéb fegyverekkel is megtanult bánni, mint a suriken, katana, wakizasi, kuszarigama, tesszen, kjókecu soge, naginata, nekote. Mindemellett falat is tud mászni, hiszen valódi női ninjának képezték ki. Évek kemény munkája, szünet nélküli edzések és tanulás. Hajnali négytől este kilencig, tízkor takarodó minden nap, éveken át. Ünnepek, szabadnapok nélkül. Nem jókedvében lett ilyen érzéketlen gyilkos. Rengeteget tanult, rengeteget ölt.
– Ez aranyos, szóval gyerekekkel foglalkozol – mosolygott Zayn. A kanapé karfáján ült.
– Azt azért nem mondanám, még nem alkalmaztak sehol. Túl fiatalnak tartottak, néha évekkel fiatalabbnak néznek – panaszkodott a lány.
– Igen, szerintem is max tizenhatnak nézel ki – kontrázott rá Louis, mire mindenki rá nézett.
– Louis… – mondta Niall fejét rázva. A lány pedig valami utálatos oknál fogva úgy érezte, csak azért csitította a fiút, hogy megvédje. Tőle. Pedig tudta, hogy ez egyedül az ő fejében fordult meg.
– Mi van? Csak vicceltem – védekezett nevetve, Mady egy fotelba vetette magát, míg Niall egy bögrét próbált kivenni a szekrényből. A konyha egy légtérben volt a nappalival, olyan amerikai stílusban. Próbálta eltitkolni sérülését a barátai elől, de időről időre elfeledkezett róla, hogy nem tudja fájdalommentesen felemelni a karját.
– Mi a baj haver? – kérdezte Liam, mikor felfigyelt Niall szerencsétlenkedésére.
– Azt hiszem meghúzódott – füllentett, és azonnal Madyre nézett, aki kezdte kínosan érezni magát a társaságban. Nem érezte odaillőnek magát, látta, hogy ebből a kapcsolatból semmi jó nem sülhet ki. Niall pedig furcsán viselkedett, nem úgy, ahogy máskor. Titkolt valamit. Talán már nem szereti? Mady jobban örült volna, ha a fiú elmondja, hogyha esetleg így van. Ezzel megkönnyítette volna a saját életét is, hiszen a lány nélkül végre megszűnhetett volna minden problémája.
Mady a legjobban annak örült volna, ha Niall közli vele, hogy nem szereti már, és menjen el. Nem tette. Egész nap furcsán viselkedett, elrángatta a fiúkhoz is. A lány úgy érezte, nem akar vele kettesben lenni, mintha csak félne. Más pillanatokban pedig azt próbálta elhitetni magával, hogy ez nem így van, csak egy utálatos összeesküvés elmélet, ami a fejében létezik csupán. Aztán Niall előlépett és megkérte a fiúkat, hogy figyeljenek a lányra.
– Hogy érted ezt? Csak nem elraboltad? Láttam én elsőre, hogy túl jó hozzád – veregette a vállát Liam.
– Haha. Figyeljetek rá, nekem el kell intéznem valamit – mondta, egészen másképpen, mint ahogyan az átlagos Niall tette volna. Harry gyanakvó tekintetét ismét a lányra emelte, és figyelmesen végig nézett rajta. Nem azzal a tipikus Harry nézéssel, ahogy lányokat szokás. Inkább úgy, mintha egy bezárt dobozt vizslatna. Egy gyönyörű dobozd, melybe rothadó maradványokat rejtettek, és beleket.
Mady nem foglalkozott a gyanakvó baráttal, teljesen igaza volt, pedig még nem is tudott róla. Meglepte, hogy éppen Harry látott az álca mögé. Utána olvasott kicsit a fiúknak a találkozásuk előtt, de elsőre azt hitte, Harry lesz a buta tag. Nem. Harry volt, aki látott valamit a lányban, ami igazi, és nem tetszett neki. Harry nagyon is okos volt.
Niall sietve hagyta el a házat hat testőrrel az oldalán, már nem abban a világban élt, ahol kisétál az ajtón, és a legnagyobb problémája, hogy néhány elhivatott rajongó a haját tépi. Szüksége volt testőrökre, és emberekre maga körül. Nem ölik meg, ha emberek vannak körülötte.
– Szóval Japánban tanultál – kezdte Liam, valószínűleg neki nem tűnt fel Harry különös viselkedése – Hogy kerültél oda?
– Az apám kiküldött, hogy ott tanuljak – meglepte, hogy mennyire az igazat mondja, mégis mennyire hazugság az egész – Talán nem akart velem szenvedni, inkább lepasszolt. Így nem kellett fogadnia hétvégenként, sem a szünetekben. Hiszen nem volt.
– Ugyan. Hogy mondhatsz ilyet? Ő az apád, biztosan szeret – mondta Zayn és közelebbi helyet keresett a lányhoz, ahogy a többi fiú is mind köré gyűlt, úgy figyeltek a mesére.
– Mostoha – jelentette ki – Anyám halála után nem volt más választása – magyarázott a lány. Lényegében szinte teljes igazat mesélt. Néhány történetet még megosztott azokból az időkből, mikor a kunoichi alapjait tanulta. Ezek veszélytelen történetek voltak, mert teljesen átlagos, női munkával foglalkozott. Varrt, énekelt. Azt is megtanítottak neki, hogy tegyen úgy, mintha normális lenne. Egy teljesen normális lány.
Rövidesen megegyeztek, hogy Niall visszatéréséig megnéznek egy filmet, így mind a tévé köré gyűltek. Harry az egyik fotelba, Mady Liam és Zayn közé került a kanapén, míg Louis a földön ücsörgött, pedig neki is jutott volna hely, de olyan különc volt.
– Csinálok még kukoricát – ajánlotta Mady, amikor az első adag már elfogyott, fogta a tálat, és a konyhába sétált. Harry megvárta, míg a lány kiér, csak aztán követte.
– Ki vele. Mit titkolsz? – suttogta Harry, hogy a többiek ne hallják, és fenyegetően közel állt meg hozzá.
– Miről beszélsz? – Mady a kukorica zacskójával küzdött, semmi jelét nem mutatta, hogy megzavarta volna a kérdés.
– Látom, hogy valami van. Niall napok óta használhatatlan, de ma. Nem olyan, mint egy szerelmes srác, aki tökre el van szállva a boldogságtól – a lány Harry felé fordult, aki rémesen közel állt.
– Most azt akarod, hogy fenyegetve érezzem magam? – kérdezte, gúnyos vigyor ült a képére, haját hátrasöpörte a bal válláról.
– Abszolút nem – Harry hátrált egy lépést. Kócos hajába kendő volt kötve és kockás inget viselt, melynek ujjait letépte.
– Hát akkor? – Mady folytatta a suttogást, hogy a többiek továbbra se halljanak semmit.
– Tudni akarom, mit titkolsz. Niall kifordult magából. Egy ideje már észrevettem. Sejtettem, hogy valami csaj van a dologban, de aztán… rémesen festett. Úgy tűnt rettenetesen a gondolataiba mélyedt, és talán a többiek nem látják ezt, hiszen boldog párkapcsolatban élnek. Nem csinálja olyan feltűnően, hogy ezt mások is lássák, de én. Tudod, én kiszimatolom, ha valami nincs rendben. Gondolkodott, majd újra elment hozzád és megbeszéltétek – Mady karon ragadta a fiút, és egy másik szobába lökdöste, nem tudta, hogy mi az a hely, sosem járt a házban korábban.
– Mire akarsz kilyukadni? – lökte a falnak a fiút, aki meglepődött a heves reakción.
– Arra, hogy szerintem te megcsaltad, és ő rájött. Sokáig tanakodott, hogy megbocsásson-e, de végül mégis ő keresett téged. Ő keresett, mert szeret. Nem szeretném, ha hülyét csinálnál belőle – a lány megkönnyebbülten nevetett fel – Most meg mi van?
– Ó, drága barátom… ha te azt tudnád – nevetett, és magára hagyta a fiút a fürdőszobában. Először kicsit kétségbeesett. Azt hitte, Harry átlát a szitán, és okosabb, mint a többiek, de nem. Harry éles szemű volt, és elég agyas ahhoz, hogy elméleteket gyártson, de még milyen bugyuta elméleteket. Hiszen Niall nem tudott arról, ami történt, és nem azért haragudott. Nem tudott a múlt éjjelről. Nem ám. Mert nem volt ingyen az a két cím.
Mady nem értette, mi van vele… bűnösnek érezte magát a titokban elkövetett gyilkosságok miatt, és még a Maxxel töltött idő miatt is, annak ellenére, hogy Niall életéért tette. De valahogy más volt már, mint azelőtt. Elveszítette a régi Madyt. Utálta az újat, utálta magát, utálta az életét és utálta még azt is hogy mindezt utálja. Felemésztette az új érzés. Azelőtt nem érzett semmit, csak tette a dolgát. Remek.
– Akkor gondolom tévedtem – állapította meg Harry követve a lányt.
– Nem is kicsit. Szeretem őt, és bármit megtennék érte. Ha kell, meg is fogok – mondta és végre betette a kukoricát a mikrohullámú sütőbe.
– Kész van már az a kukorica? Lemaradtok a filmről – szólt Liam. Mady sokatmondó pillantást küldött Harry felé.
– Máris megyünk!
×××
Suriken; dobócsillag
Katana; hosszú szamuráj kard
Wakizasi; rövid szamuráj kard
Kuszarigama; sarló, végén három-négy méteres lánccal, annak végén nehezék
Tesszen; harci legyező vasból
Kjókecu soge; élezett lándzsahegy és horog formájú, rövid nyelén öt-hat méteres zsinór, melynek végére tíz-húsz centi átmérőjű karika van kötve
Naginata; Olyan, mint egy lándzsa, de sarlópengéje is lehet.
Nekote; ujjak végére húzható acélkarom, sokszor mérgezett.
[!!! A fegyverek neveit japánból fonetikusra a magyar szabályok szerint írtam át. !!! Nem szokásom, szóval gondoltam szólok:D]