21, A pubban

175 8 0
                                    

éjszaka07.01

Niall arcát a tenyerébe temetve ült a kanapén, amióta Mady kiszaladt az ajtón. Tanácstalan volt, mert ehhez hasonló még sosem történt vele, és senkivel sem, akit ismert. Mennyire valószínűtlen, hogy pont őt akarják megölni. Hiszen ő csak egy fiú egy bandából… Mikor az eső zuhogni kezdett, és a vihar komolyra fordult, Niall egy pillanatra fontolóra vette, hogy meg kellene keresnie a lányt. Félt, hogy valami baja esik ebben az időjárásban, ám hamarosan eszébe jutott, hogy egy bérgyilkosnak nincs mitől félnie. Sokkal inkább neki magának… hiszen, ha a lány nem szeret bele, talán már halott lenne. S talán még lehet is. 

Még egy dzsekit sem vitt, gondolta Niall, s megrázta a fejét. Hiszen kit érdekel! Az a lány csak meg akarta ölni, és aljas módon a közelébe férkőzött, nem érdemli meg a törődését. Milyen jól csinálta… Minden egyes alkalommal, mikor Mady visszautasította azt hitte, hogy a lány csak félénk, vagy furcsa. 

Aranyosnak tartotta ezt a tulajdonságot, mégsem ez volt az, ami a legjobban vonzotta a lányban. Niall érezte, hogy nem átlagos. Mégis… újra és újra megkérdőjelezte magában a lány igazát. Talán hazudott, gondolta. De hiába… nem hitte el saját magának sem. Tanácstalan volt, mert képtelen hinni Madynek, viszont képtelen  elhinni, hogy hazudott, vagy viccelt volna. Csak ült ott, és zavaros összevisszaságok úsztak elméjébe, cikáztak szüntelenül gyötörve őt. 

Nem tudta, hogy mitől féljen inkább, a haláltól vagy attól, hogy elveszíti a lányt. 

×

Mady újabb és újabb pohárral kért, józan ítélőképessége tovaszállt, talán több mint egy órája. Érezte, ahogy lassan az egyenesen ülés képessége is elhagyja s akkor egy érdes kéz került a derekára. Talán észrevette volna, hogy a fickó bűzlik a piától, ha neki magának nem hasonló szaga lett volna az utóbbi órákban elfogyasztott alkoholmennyiség következményeként. Minden bizonnyal a férfi jobban bírta alkoholt, hiszen megállt a lábán, s még csak nem is billegett. Ellentétben Madyvel, akinek nem szokása földig részegedni, de ez a nap kivételes alkalom volt. A férfi gusztustalan szavakat suttogott a fülébe, viszonylag óvatosan megfogta, és a mellékhelyiség felé kezdte húzni a lányt, aki egyensúlyozva követte, hiszen ellenállni kevéssé volt ereje, örült, hogy a lábán meg tudott állni. 

A pasas az ajtón belülre lökte, s ő elveszítette maradék egyensúlyát, a hideg csempén landolt. A pepita csempén. Végre szemügyre vehette a férfi arcát. Ápolatlan haja kócosan meredezett minden irányba, több napos borostája férfiasabbá tette az arcát, s gusztustalan vigyora beindította a vészjelzőt Mady agyában. Valahonnan kulcsa is volt, magukra zárta az ajtót, s lassan közeledni kezdett, a lány pedig csak próbált elkúszni előle, amíg hátával a falnak ütközött. Fejét a mosdókagylóba ütötte. 

A részeg fickó elkapta, és kisimította a szemébe lógó hajat, majd csókolgatni kezdte az arcát, száját és a nyakát. Durva arcszőrzetével karcolta a puha bőrt, Mady pedig próbált kiszabadulni a szorításból, kevés sikerrel. Csizmájában ezúttal nem lapult ott a tőr, hiszen a táskájába rejtette, mikor elvetette Niall megölését. Teljesen fegyvertelenül, öntudatlanul feküdt a hideg padlón egy idegen pasas alatt egy kocsma mellékhelyiségében. Az ajtó zárva. 

Mady agya kitisztult a kihívás örömére, gondolkodnia kellett, mit tegyen, ha nem akarja úgy végezni, mint egy egyszerű lány. Mint akárki más… Nem! Ő nem volt akárki. Hirtelen hatalmas erővel fejelte le a részeg alakot, s ő maga fájdalmat nem is érzett. A férfi orra vérezni kezdett, erre felvisított, mint egy ócska disznó, ezalatt volt idő, hogy Mady felálljon, a mosdóba kapaszkodva megtartsa egyensúlyát. Nem egészen fogta fel, hogy mit készül tenni, még a saját képét sem látta, olyan hamar leverte a tükröt, ami hatalmas szilánkokra törve ért földet, Mady pedig az üveg halom tetejére csuklott össze. 

Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]Where stories live. Discover now