Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

29, A srácok

– Szóval te vagy a híres Mady – nyújtott kezet Harry. Hamiskás mosolyában gyanakvás bujkált.

– Mivel is foglalkozol? Erről Niall még sosem beszélt – kezdte a társalgást Liam.

– Tudjátok, ilyen-olyan dolgokkal. Évekig Japánban tanultam, mindenhez értek egy kicsit – Mady Niall tekintetébe ütközött, nem tudta eldönteni, hogy a fiú az igazat mondaná-e, de inkább hazudott – Nevelőként. Tudok varrni, hímezni, kötni, horgolni, táncolni, énekelni, sütni, főzni – azt azonban nem osztotta meg a fiúkkal, hogy többféle küzdősport alapjait is ismeri. Továbbá képes őket kombinálni is, remek közelharcos, lövész, ismeri az emberi test minden részletét - mely tudás nagyrészét gyakorlatban szerezte -, rengeteg vegyületet, melyeket fegyvernek használhat. Mérgeket és alapszinten egyéb fegyverekkel is megtanult bánni, mint a suriken, katana, wakizasi, kuszarigama, tesszen, kjókecu soge, naginata, nekote. Mindemellett falat is tud mászni, hiszen valódi női ninjának képezték ki. Évek kemény munkája, szünet nélküli edzések és tanulás. Hajnali négytől este kilencig, tízkor takarodó minden nap, éveken át. Ünnepek, szabadnapok nélkül. Nem jókedvében lett ilyen érzéketlen gyilkos. Rengeteget tanult, rengeteget ölt. 

– Ez aranyos, szóval gyerekekkel foglalkozol – mosolygott Zayn. A kanapé karfáján ült.

– Azt azért nem mondanám, még nem alkalmaztak sehol. Túl fiatalnak tartottak, néha évekkel fiatalabbnak néznek – panaszkodott a lány.

– Igen, szerintem is max tizenhatnak nézel ki – kontrázott rá Louis, mire mindenki rá nézett.

– Louis… – mondta Niall fejét rázva. A lány pedig valami utálatos oknál fogva úgy érezte, csak azért csitította a fiút, hogy megvédje. Tőle. Pedig tudta, hogy ez egyedül az ő fejében fordult meg.

– Mi van? Csak vicceltem – védekezett nevetve, Mady egy fotelba vetette magát, míg Niall egy bögrét próbált kivenni a szekrényből. A konyha egy légtérben volt a nappalival, olyan amerikai stílusban. Próbálta eltitkolni sérülését a barátai elől, de időről időre elfeledkezett róla, hogy nem tudja fájdalommentesen felemelni a karját.

– Mi a baj haver? – kérdezte Liam, mikor felfigyelt Niall szerencsétlenkedésére.

– Azt hiszem meghúzódott – füllentett, és azonnal Madyre nézett, aki kezdte kínosan érezni magát a társaságban. Nem érezte odaillőnek magát, látta, hogy ebből a kapcsolatból semmi jó nem sülhet ki. Niall pedig furcsán viselkedett, nem úgy, ahogy máskor. Titkolt valamit. Talán már nem szereti? Mady jobban örült volna, ha a fiú elmondja, hogyha esetleg így van. Ezzel megkönnyítette volna a saját életét is, hiszen a lány nélkül végre megszűnhetett volna minden problémája. 

Mady a legjobban annak örült volna, ha Niall közli vele, hogy nem szereti már, és menjen el. Nem tette. Egész nap furcsán viselkedett, elrángatta a fiúkhoz is. A lány úgy érezte, nem akar vele kettesben lenni, mintha csak félne. Más pillanatokban pedig azt próbálta elhitetni magával, hogy ez nem így van, csak egy utálatos összeesküvés elmélet, ami a fejében létezik csupán. Aztán Niall előlépett és megkérte a fiúkat, hogy figyeljenek a lányra. 

– Hogy érted ezt? Csak nem elraboltad? Láttam én elsőre, hogy túl jó hozzád – veregette a vállát Liam.

– Haha. Figyeljetek rá, nekem el kell intéznem valamit – mondta, egészen másképpen, mint ahogyan az átlagos Niall tette volna. Harry gyanakvó tekintetét ismét a lányra emelte, és figyelmesen végig nézett rajta. Nem azzal a tipikus Harry nézéssel, ahogy lányokat szokás. Inkább úgy, mintha egy bezárt dobozt vizslatna. Egy gyönyörű dobozd, melybe rothadó maradványokat rejtettek, és beleket.