Körülöttem minden homályos volt. A fülem sípolt, a szemeim nedvesek voltak, a szívemet pedig tisztán hallottam ahogy dobog. Oldalra fordulva láttam, ahogy Tony meglövi Brock-ot, aki összeesik a földön. Natasha kiabál, miközben a kezében lévő fegyvert rám szegezi és felém lépked. Már tudtam, hogy nem voltam Rumlow hatása alatt, de ezt nem tudtam közölni Natashával.
Felnyögve kaptam a fájó hasamhoz. Mikor megéreztem, hogy meleg vér folyik ki a sebhelyből még rosszabbul lettem és újból ájulás szélén álltam.
Vörös színben borított ujjaimat nézve vettem észre hogy Natasha a sokkolojával nyúl felém, én pedig próbáltam nyögni pár szót, de csak értetlenül.
Aztán Natasha megrázott, én pedig lassuló szívvel fogadtam be a sötétséget.
_
Remegtem. Éreztem hogy az egész testemet rázta a hideg. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és sötétséget láttam. Minden lelassult körülöttem, balra fordítva a fejem láttam meg egy pohár vizet magam mellett. Hirtelen éreztem meg, hogy mennyire ki van száradva a torkom, így az üveg után kaptam, de fájdalom hasított belém. Felmordultam, mikor megláttam a bekötött hasamat, a géz rajta enyhén piros volt a vérem miatt. Hirtelen mozdulatom miatt még a poharat is sikerült lelöknöm.
A hangokra valaki feltépte a szoba ajtaját. Kapkodva a levegőt rázódtam össze, készülve a legrosszabbra. A halovány asztali lámpa világított csak, így csak összeszűkölt szemekkel fürkésztem az ismeretlen ismerős arcát.
- Rosamund... - aztán beugrott. Bucky vetette le magát az ágyam mellé és fogta meg a kezemet. - Emlékszel rám igaz? - kérdezte kétségbeesett arccal.
Nem volt erőm megszólalni, egy pisszenés sem jött ki a számon.
Mikor mikor lenyúlt maga mellé, hogy felszedje a pohár darabjait megpróbáltam felülni.
- Ne... maradj. Pihenned kell. - mondta. Vállamat megfogva nyomott vissza az ágyba és takart be teljesen.
Csalódott volt a hangja.
- Buck... - nyögtem halkan. A torkom még mindig ki volt száradva. Nem szólt semmit, még csak rám sem nézett. Úgy éreztem, mintha a mellkasomban egy kést forgatnának.
A pohár lassan teletöltődött vízzel. Bucky újból leült a székre, majd fél kézzel a hátam mögé nyúlt és segített felülni. Jobb kezének melegétől kirázott a hideg. Érintésétől akaratkanul is az az este jutott az eszembe mikor... hogy is képzelhetek arra gondolni a történtek után?
Remegő kezekkel fogtam meg az üveget, és ittam egy kortyot. Bucky még mindig tartotta a gyenge testemet, majd mikor úgy éreztem, hogy eleget ittam, megköszöntem, ő pedig lassan elengedett és betakart. Azonnal hiányolni kezdtem az érintését.
- Két napig eszméletlen voltál, úgyhogy jobb, ha pihensz. Aludj. - utasította hirtelen elhidegedő tekintettel, és kiment a szobából.
Könnyek gyűltek a szemeimbe, ahogy Natashára gondoltam. Mégis hogyan szegezhettem rá a fegyverem? Remélem, hogy rendben van. Nem tudom, hogy mi talált el, de az biztos, hogy nagy és fájdalmas sebet hagyott. Az egész törzsem fájt, és mikor lágyan megérintettem az oldalamat felszisszentem. A legrosszabb az egészben, hogy nincsen erőm magamat gyógyítani, csak lassan, nagyon lassan. A könnyeim lassan gördültek le az arcomon. Nem szerettem sírni, mert akkor elárulom magam, hogy könnyen sebezhető vagyok. A plafonra bámulva néztem szét magam körül. Mikor megláttam, hogy a jobb felső sarokban egy alig észrevehető kamera van, azonnal letöröltem a könnyeimet a pulcsim ujjával. Biztos, hogy figyelnek. A könyökhajlatomba volt bekötve az infúzió, mellette gép, ami jelezte a pulzusomat. A pittyegő hang már az agyamra ment.
Kint újból lépteket hallottam. Steve volt az és Tony. Veszekedtek.
- Két napja ott fekszik bent, miattad! - mondta hangosan Steve.
- Meg akarta lőni Natashát. Egyébként is, mellé akartam célozni, de félrelőttem. - Tony mérges hangjára összerázkódtam. Nem hibáztatom, hogy meglőtt, hiszen igaza van; majdnem megöltem Nat-ot.
Pár pillanat csönd. Majd nyitódott az ajtó, én pedig lehunytam a szemeimet, mintha aludnék.
- Nos, nem sokon múlt, hogy Rosa haljon meg. Nagyon sok vért vesztett. - suttogta Steve. - Buck pedig egy szemhunyásnyit sem aludt. Szerinted ő és Rosa...
- Biztos, hogy van valami köztük, ezt még a vak is látja. De nem értem, hogy hogyan. Nekem több mint két évembe telt, hogy elbírjam viselni a bádogembert magam mellett. - erre Steve oldalba könyökölte Tony-t. - Meg persze téged is, őskövület.
Mocorogni kezdtem, hogy jelezzem, felébredtem. Kinyitottam a szemeimet, és rájuk néztem. Tony azonnal hívott egy ápolót, a nő pedig már mellettem is volt, és a levette rólam a takarót.
- Hogy vagy Rosa? - kérdezte Steve, közelebb lépve hozzám.
- Soha jobban. - mosolyogtam rá nagy nehezen. - Hol vagy Natasha?
- Nyugi, minden rendben van vele. - felsóhajtottam, kissé nyugodtabban.
Az ápoló megkért, hogy húzzam feljebb a felsőmet, hogy elérje a hasamat. Félrehúzott szájjal figyeltem, ahogy kibontja a gézt és a nagy sebem felszínre kerül.
Oldalról láttam, ahogy Steve elfordul meztelen bőrömet látva. Magamban viccesnek találtam a helyzetet.
Az ápoló lassan hozzákezdett a sebem kitisztításához, mikor Tony jött vissza a szobába. A sebemet látva elfintorodott, és életemben először megláthattam a sajnálkozó tekintetét.
- Nem a te hibád volt Tony. - néztem rá, majd Steve-re is. - Te tetted amit tenned kellett. Megérdemeltem. - Tony mellém lépett és elmosolyodott.
- Attól még nagyon sajnálom. - kért bocsánatot, nekem pedig ellágyult a szívem. - Egyébként, Brock-ot elkaptuk és bezártuk. Lehet, hogy még korai, de ha akarod lemehetsz hozzá egy kis elbeszélgetésre, mostmár biztonságban. És valaki veled megy. - mondta, majd újból a sebemre nézet, ami mostanra már tiszta gézben volt. - Ma már vissza tudsz jönni a többiekhez. Mindenki nagyon vár vissza.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá még egyszer.
- Majd én és Buck hazaviszünk. Szerintem éppen kávéért ment el, de mindjárt felhívom. Addig megkérem az ápolót, hogy szedjen le a gépekről. - Szólt Steve, én pedig csak bólintottam.
Tony kiment, és Steve is az ajtóban volt már, mikor utána szóltam. - Siessetek. Már nagyon várom, hogy otthon lehessek.
Otthon. Fura ezt a szót használnom arra a helyre. De egyben jó érzés is volt.
Várom, hogy haza érjek.
///
öt hónap után itt vagyok, és jajde nagyon sajnálom!:(
remélem, hogy jól vagytok és tetszett a rész.
ha minden okésan megy, hamarosan hozom a következőt❤️