Catherine Clark
28-29. November; Dubai, Egyesült Arab Emírségek
Szám elé kapom tenyereimet miközben összegörnyedek a kanapéra. Kimondtam. Kimondtam. És előtte mondtam ki. Elmondtam neki, hogy mit tett velem, pontosabban velük. Velem és a gyerekével, melyet a szívem alatt hordoztam. Juni kistestvérét, aki mára már semmissé vált. Szemem előtt lepörögnek a dolgok.
Amikor megtudtam, hogy terhes leszek.
Amikor apám felhívott.
Amikor Cristiano elküldött.
Amikor elvetéltem.
Egyszóval; minden. Az elmúlt három hónap minden cselekvése, történése. Sosem hittem volna, hogy ide jutok az életben. Keserves zokogás rázza egész testemet.
- Én... én sajnálom- erőlteti ki magából nehezen a szavakat Cristiano.
Hisztérikusan felnevetek.
- Komolyan ennyire futja tőled? Egy sajnálomra? Tökéletes életem volt, amit te elbasztál!
- Catherine...- kezdene bele de közbevágok.
- Ne! Kérlek, Cristiano ne- suttogom nehezen.
Elcsendesedik és leül mellém. Rázkódó testemet óvatosan vonja ölébe, mintha csak attól félne, hogy eltörhetek, akárcsak egy porcelánbaba. Teljes testemben megmerevedek, amikor felfogom mit is tett az imént. Ölelő karjait csak erősebben fonja körém.
- Cris...- kezdenék bele, de lecsisseg.
- Szeretlek Kate! A világ legnagyobb idiótája vagyok, hogy hagytalak akkor elmenni. Utólag rájöttem, soha senki iránt nem fogok már így érezni, mint irántad. Azt csak hiszed, hogy az elmúlt időszakban csillapodtak az érzéseim feléd, mert éppen ellenkezőleg! Erősödtek. Egyszer már szerelmet vallottam neked, aki, mint utóla kiderült a húgod volt, de Dubaiig jöttem utánad az egyetlen szabadnapomon csak azért mert aggódtam érted. Így vagy úgy, de el kell fogadnod, hogy fontos vagy nekem.- Suttogja fülembe minden egyes szavát.
Lehunyom szemeimet és próbálok nem engedni neki. Nem szabad a szemébe néznem, mert akkor megegyhülök.
- Cristiano...- kezdenék bele, de elakadok. Mit is akarok igazából?- Menj el!- Szöknek újra könnyek a szememben.- Értékelem, amit tettél irántam, de engem soha, senki nem bántott még meg ennyire, mint te. Sajnálom.
Némán biccent egyet. És ekkor olyat tesz, amit sosem hittem volna. Ajkaimra hajol és egy apró csókot lehet rájuk. Szivem szerint utána kapnék csodálatos ajkainak, de muszáj vagyok tartani magamat. Így csak kéjsóvárogva bámulom a tökéletes ajkakat.
- Viszlát Catherine- mond nekem búcsút.
Hang nélkül veszi az irányt a lift felé, míg bennem újra összetört valami. Elengedtem őt.
(...)
- De Kate! Szereted! Mi a szarra volt ez jó?- Akad ki Neymar döntésemen, miután áthívtam elmeséltem neki a történéseket.
- Nem tudom...
- De tudd!- Szól rám erélyesen.
Sosem szólt még hozzám ilyen hangnemben, ilyen hangerővel, ilyen mimikával tarkítva. A mindig kedves és megértő Neymarnak ezúttal nyoma sincsen.
- Azt hiszem, félek- motyogom neki.
- Mitől?- Hőköl hátra egy picit a meglepődöttségtől.
Csak némán megrázom fejemet. Fogalmam sincsen mitől tartok. Az Isten szerelmére Catherine Clark vagyok ő pedig Cristiano Ronaldo!
- Holnap reggel indulok vissza Barcelonába, magángéppel. Szeretném ha velem tartanál.- Sóhajt.
- Minek?
- Mert neked Madridban van a helyed, Cris mellett. Szerintem nem kell érveket felsorakoztatnom azért, hogy velem gyere. Egy jó tanácsot tudok csak adni; hallgass a szívedre!- Mosolyodik el lágyan és magamra hagy kesze-kusza gondolataimmal.
A brazil kissé tört angol szavait átgondolva rá is jövök mit szeretnék igazán, és ahogy ő mondta; a szívemre hallgatok.
Sietős léptekkel közelítem meg szobámat, ahová pár perccel korábban a katalánok focistája bejött. Minden fontosnak titulált ruhámat belehajtogattam bőröndjeimbe. Holnap pedig fel fogom hívni Pérezt az autóm miatt.
- Büszke vagyok rád, Kate- szól oda nekem Neymar mosolyogva mielőtt lekapcsolná szobámban a világítást.
- Mit fogok én kezdeni nélküled?- Teszem fel szomorúan a kérdést és közelebb húzódom Neymarhoz.
- Nincs olyan, hogy nélkülem. Én mindig veled leszek- öleli át derekamat.
Mosolyogva fogadom gesztusát és még közelebb kúszok testéhez.
Egész éjszaka békésen alszom, hála Neymar védelmező érintéseinek. Talán, hogyha nem lenne Cris a képben, még több is lehetne közöttünk, pusztán barátságnál.
Reggel azonban a világ legidegesítőbb ébresztőhangjára ébredek.
Nagyot nyújtózva vonulok a fürdőbe. Sminkemet kollekciómhoz passzolóan készítem el. Mielőtt elindulnék Neymarral a reptérre, egy üzenetet hagyok a konyhapultok apámnak és Pepnek. Szinte biztos vagyok benne, hogy az utóbbi minden lehetséges módszerre próbálna megakadályozni abban, hogy ezt tegyem, míg apám csak szimplán nem jött haza éjszakára. Nem nevezném meglepő fordulatnak.
Egész idő alatt ujjaimat tördelem, pedig Dubai- Barcelona- Madrid között igencsak nagy távolság van. A több órán keresztül tartó repülőút alatt csak csendben ölelgetem Neymart. Nem tudom elhinni, hogy nem lesz ott minden egyes pillanatomnál. Megrémiszt a tudat, hogy az életem két legbiztosabb pontját -Pepet és Neymart- egy nap vesztem el. Míg Barcelonában kiszállt a focista odatelefonáltam Pereznek érkezésemről, aki hitetlenkedve fogadta bejelentésemet és egy "ezt még meg kell beszélnünk" mondattal le is tette a kagylót. Szándékosan rá sem hederítettem távozó barátomra, mivel biztos vagyok benne, hogy elsírtam volna magamat.
Most pedig itt ülök már a Kate:01 rendszámú Range Roveremben és a Bernabeau felé tartok.
Amint odaérek gyomrom apróra zsugorodik össze az izgalomtól. Mi van, hogyha ezúttal ő küld el engem? Önmarcangoló gondolataimból kopogás zökkent ki. Ijedtemben ugrok egyet.
- Úram ég! Catherine!- Veti nyakamba magát Marcelo, amint kilépek kocsim ajataján.
- Szia Marci- ölelem meg szorosan a védőt.
- El sem hiszem, hogy itt vagy! És ez te vagy!- Emeli fel egyik egyenes fürtömet, mire elnevetem magamat.
- Igen, én vagyok- mosolygom rá kedvesen.
- Hogy kerülsz ide? Cris tudja, hogy itt vagy?- Halmoz el kérdésekkel suttogva.
- Miatta jöttem vissza és nem tudja senki sem, hogy Madridban vagyok. Neymaron és Perezen kívül, na meg persze már te is- nevetem el magamat.- Na de induljunk el befelé, beszélnem kell a nagyfőnökkel.
Bőszen bólogatva halad mellettem. Megígéri, hogy nem szól senkinek sem itt létemről, amíg én megbeszélem a továbbiakat.
- Halihó- lépek be kopogás nélkül Florentino irodájába.
- Catherine, szervusz! Kérlek foglalj helyet!- Mutat a vele szemben elhelyezkedő székre.
Egy órával és egy teljesen őszinte, minden leplet lerántó beszélgetéssel később elindulok az öltözők felé. Amennyiben Cristiano örömmel fogad, maradok a pozíciómban hivatalos szerződéssel, apám segítsége nélkül.
A fiúk birodalmából egy árva hang sem hallatszik, így biztosra veszem, hogy még tart az edzés.
A pálya felé veszem az irányt. A hosszú, kihalt folyosókon csupán cipősarkam kopogása csap zajt.
Szívem hevesebben kezd verni, amikor kilépek a műfűre. Érzem, ahogyan minden szem rám szegeződik. Félve küldök feléjük egy mosolyt ezzel azt jelezve nekik, hogy minden rendben velem. Csendben leülök a kispadra és megvárom az edzés végét. Mind odaözöllenek hozzám. Válogatni sem tudok köztük, hogy először melyiket öleljem meg.
- Bocs srácok, de asszem' ez az én terepem itt- hallom meg Cristiano érces hangját keresztül hasítani a levegőben.
Óvatos mosoly kúszik ajkaimra, miközben Cris elém lép a többiek pedig lelépnek.
- Hozzám jöttél?- Húzza fel jobb szemöldökét kérdően.
Aprót bólintok.
- Már ha látni akarsz...
- Semmit sem akarok jobban- nyúl kezemért.
- Mit szólnál hozzá, hogyha újra kezdenénk?- Ajánlom fel neki.
- A nevem Cristiano Ronaldo és a Real Madrid szerelmes csatára vagyok- nyújtja felém a kezét.
- Catherine Clark, a Fly Emirates igazgatójának a lánya és totálisan beleszerettem egy sportolóba- fogok vele kezet.
Azt hiszem, végre jól döntöttem, de ez már a jövő zenéje.