Idén leszek elsős a Roxfortban. Hogy várom-e? De még mennyire! Kicsi korom óta erre vártam. Hogy végre betöltsem a 11-et és mehessek a Roxfortba. Anya és Apa nagyon sokat meséltek a Roxfortról. És csupa jó dolgot mondtak el és...
-Jean!-Szólt anyukám az előszobából.- Gyere indulunk az Abszol útra!
Apropó! Még be sem mutatkoztam Jean Eva Brightmore vagyok. Tesóm nincs, de van egy nagyszerű apukám és anyukám, Leonard és Kira Brightmore. Meg van egy kutyánk Terry, két éves bernáthegyi. Nagyon cuki!
-Jean!-Emelte föl a hangját apu.-Mostmár tényleg gyere.
-Jövööök!- Száguldottam le a lépcsőn.
Anyu és apu már a kandalló mellett álltak.
-Na csak, hogy lejöttél!-Szólt apu.-Ki megy először?
-Megyek én.-Mondta anyu, majd kimarkolt egy kis adagot a kandalló párkányon lévő Hopp-Poros cserépből, bele dobta a kandallóba, beleállt a zöd fényű lángokba majd hangosan így szólt.
-Az Abszol út!-És eltűnt.
-Most menj te kicsim.-Mondta apu. Bólintottam. Nem elősszőr utaztam Hopp-Porral. Timo bácsékhoz is mindig így mentünk.
Beledobtam a kandallóba egy adag Port majd beleálltam a lángokba.
-Abszol út.-Mondtam.
Aztán elkezdett forogni velem a világ. Mint mindig most is becsuktam a szememet, és igyekeztem nem mozgolódni, nehogy véletlenül rossz helyen hagyjam el a hálózatot. Ám az aggodalmamra úgylátszik semmi ok nem volt, mivel szerencsésen megérkeztem, igaz anya karjaiba.
-Jól vagy kicsim?-Kérdezte.
Erre én csak vigyorogva bólintottam.
Csak ezután néztem körül.
Az Abszol út egy széles hosszú utca, ami tele van boltokkal, boszorkányokkal, varázslókkal és a kis házi kedvenceikkel. Ezt fogtam fel belőle első látlásra. Sose láttam még ennyi varázslót.
-Szerintem váljunk ketté.-Zökkentett ki apa a nézelődésemből.-Lányok ti menjetek Olivander úrhoz pálcát, és Madam Malkinhoz talárt venni. Én addig megveszem a tankönyveket meg az egyéb szükséges dolgokat.-Osztotta be a tegendőket.-És ha készen vagytok találkozzunk a Czikornyai és Patzába! Sok sikert!- nyomott egy puszit a fejemre, majd kezében a listámmal elment.
-Gyere kicsim-Fogta meg a kezemet anyu.-Elősször Madam Malkinhoz megyünk.
Bólinzottam majd elindultunk a talárszabda felé.
Mikor beléptünk az ajtón egy kb. az 50-es éveit taposó nő lépett oda hozzánk.
-Üdvözlöm önöket kedveskéim!-Köszöntött minket mosolyogva.-Miben segíthetek?
-Jónapot Madam! A kislányomnak szeretnék hàrom iskolai talárt, két süveget és egy téli talárt venni.-Mondta anyu.
-Ó! Csak nem most leszel előéves a Roxfortba?-Fordult felém Madam Malkin.
-El tetszett találni!-Feleltem.
-Na akkor gyere kedveském!-Mondta a Madam.
Madam Malkintól fél óra múlva jöttünk ki, én a kezemben egy nagy szatyorral.
-Na akkor irány Olivander pálca boltja!-Mondtam majd lelkesen húzni kezdtem anyut az említett bolt felé.
Tömeg ide vagy oda, hamar odaértünk a bolthoz. Amikor benyitottunk a boltba, apró csengők zaja tudósította, jöttünket. A pult mögött álló Olivander úr, (vagyis hát gondolom, hogy ő volt az) rögtön becsukta a Reggeli Próféta mai számát, és felénk fordult.
-Á! Mrs. Brightmore!-Köszöntötte anyát, aztán rám nézett.- Gondolom a Kisasszony a lánya.
-Jónapot Olivander úr! Jean Eva Brightmore vagyok.-Mutatkoztam be.
-Nahát akkor Miss Brightmore azt hiszem kezdhetjük is.-Csapta össze a kezeit Olivander, majd eltűnt a pocok között.
Nemsokára előbukkan, egy hosszúkás dobozzal a kezében.
-Talán ez.-Vett ki a dobozkából egy sötét árnyalatú pálcát. Felém nyújtotta, én meg óvatosan elvettem.
-Suhintson vele.-Mondta Olivander.
Suhintottam. Semmi nem történt.
Vissza adtam a pálcát Olivandernek.
-Akkor...-Motyogta majd újra eltűnt a polcok takarásában.
Egy újabb pálcát nyúljtott felém.
A páclának kicsit világosabb volt a színe mint az előzőnek, és fura vonalak díszítették.
És amikor megfogtam a pálcát melegség járta át a testem. Suhintottam vele, és a párcából egy kék színű fénycsóva tört elő.
-Nagyszerű!-Kiáltotta Olivander úr.-Cseresznyefa, szárkányszívizom húr, 11 és fél hüvelyk, közepesen rugalmas. Nagyszerű összeállítás!-Lelkendezett. Anya kifizette a pálcámat, én pedig megköszöntem Olivandernek. Olivander mosolygva elköszönt tőlünk, mi pedig a Czikornyai és Patza felé vettük az utunkat.
Apa már várt minket, jó pár szatyorral és...egy gyönyörű koromfekete bagolyal a kezében.
Oda rohantam apához, ő pedig mosolyogva átadta nekem a baglyot.
-Hogy legyen mivel küldened a leveleidet nekünk!- Mondta én meg egy óriási puszit nyomtam az arcára.
-Mi lesz a neve?-Kérdezte anya kiváncsian.
-Felhő.- Válaszoltam némi gondolkozás után.-Felhőnek fogom szólítani.
-Na ha már így megvagy, akkor menjünk.-Szólt anyu és a karját nyújtotta felém.-Hopponálni fogunk.-Megfogtam a kezét, aztán elnyelt minket a tér örvénye. Összeszorult a tüdőm, és nem kaptam levegőt. Amikor már azt hittem, hogy megfulladok a talpam talajt ért, és ha anya nem tart meg biztosan összeesek. Utálok hopponálni.
Anyu elenedte a kezemet én meg a térdemre támaszkodva kapkodtam a levegőt.
-Jól vagy kicsim?- Kérdezte apa miután egy nagy pukkanás kiséretében megjelent mellettünk.
-Aha.-Egyenesedtem fel.-Mostmár.
-Na akkor menjünk vacsorázni.
Hát hogy elrepült az idő nem? Észre sem vettem, hogy már lassan hét óra van.
A vacsora után rögtön felvittem a szobámba Felhőt és az új cuccaimat, és az utóbbiakat bedobáltam a J.E.B. feliratú ládámba.
Ezután gyorsan megfürödtem, átöltöztem és befeküdtem az ágyamba. Magamra húzam a takarómat, majd odaszóltam az baglyomnak.
-Aludj jól Felhő! Holnap indulunk a Roxfortba!