Roxfort //Szünetel//

Barátok és ellenségek

Mógus egy idő után rájött, hogy az órai káosz mögött, Fred és George Weasley vigyorgó arca rejtőzik.
Meg is kapták a magukét. Három hét büntető munka, Fricsnél. Én szerencsére megúsztam szárazon a dolgot, az ikrek (Oliver kérésére) nem köptek.
Az eset óta, már két hét eltelt.
Ezen a hétvégén rendezik meg a Griffendélesek a kviddics csapat válogatót. Az ikrek és Oliver meg tökre be vannak kattanva. Minden szabadidejüket a pályán töltik (már amikor az nem foglalt). Az ikrek már szinte nem is tanultak, Oliver pedig rendszerint éjel pótolta lemaradásait.
Komolyan ennyit ér nekik a kviddics?
Őrültek annyi biztos! De ha már így felkészültek, muszály lesz, hogy bevegyék őket a csapatba, mert ahogy Olivert ismerem, ő nagyon maga alatt lenne, ha nem kerülne be, az ikrek pedig...őket nem tudom sose láttam még őket szomorúnak, de nem is szeretném annak látni soha!
Szóval a fiúk teljesen elfoglaltak.
Szóval mostanában próbálok másokkal is barátokzni. Jó ha az embernek....bocsánat mágusnak sok barátja van, nem?

Hónom alatt a Roxfort történetével sétáltam a birtokon a tó felé. A nap szépen sütött, még így késő ősszel is, szóval úgy gondoltam kiülök a tóhoz és ott olvasok.
-Ó a kis Brightmore!-Hallottam meg egy gúnyos hangot a hátam mögül. Megfordultam. Mögöttem egy csapat Mardekáros állt, élükön Marcus Flint egy alattomos vigyorral az arcán.-Hova, hova?
-Mit akarsz Flint?-Fintorodtam el.
-Ó én az égvilágon semmit.-Somolygott a Mardekáros. Undorító!-De hova, hova?
-Semmi közöd hozzá!-Húztam fel az orrom.
-Ó! Csak nem Woodhoz mész?-Röhögött fel Flint.-Nem birod ki nélküle? A csókjai nélkül?-Biggyesztette le a száját.
-Fogd be Flint!-Mondtam vészjóslóan. Utálom mikor ezzel piszkálnak. Oliver nem a pasim!
-És mond csak Wood jól csókol?-Folytatta Flint, figyelmen kívül hagyva engem.-És vadul vagy érzékien csinálja?-Erre össze szűkűlt a szemem és a jobbom a talárom zsebébe sűlyesztettem, s rámarkoltam a pálcámra.
-Maradj csöndben Flint, vagy...-Kezdtem de félbe szakított. A többi Mardekáros meg ott röhögött mögötte.
-Vagy mi lesz? Elmész megmodasz Olikának, hogy az a hülye Marcus Flint bántott? Jaj, hogy egyem a kicsi szived!-Gügyögött gyúnyolódva. A zsebemben egyre erősebben markoltam a pálcám.-Nem értem mit eszel Woodban!-Sóhajtott színpadiasan.-Hisz én sokkal...-Ám a mondatát nem tudta befejezni, mivel előkaptam a pálcám.
-Silencio!-Szegeztem rá, mire Flint ledöbbent képpel tátogott, de hang nem jött mi a torkán. Mardekáros társai rémült fejjel bámultak Flintre. Persze az ellenátkot nem tudják persze! Talán figyelni kellett volna órán. Hülyék!
-Azt mondtam fogd be.-Ejtettem ki a szavakat undorodva, a pácámat továbbra is Flintre szegezve. Az a nyápic disznó meg remegve állt előttem. Persz most ilyesztő vagyok!-Na hordjátok el magatokat!-Intettem a pálcámmal. Nem kellett kétszer mondani; a Mardekáros kölykök élükön a némán tátogó Flintel, vonyítva futottak el a kastély felé. Gondolom szólni fognak Pitonnak. Na kapok én még ezért!
Nevettem egyet a Mardekárosokon, majd elraktam a pálcám, és tovább mentem. Néha azért vissza-vissza pillantottam, hátha mégis utánam jön valamelyik.
Pont hátrafelé pillantgattam, mikor neki mentem valakinek. Ennek következtébe majdnem elestem. De az a valaki elkapta a kezem, megakadályozva ezt.
-Jaj ne haragudj!-Szabadkoztam, majd fölnéztem a "valakire".Nagy meglepetésemre a Hugrabugos Cedric Diggory állt elöttem.
-Semmi baj, én kérek bocsánatot.-Mosolyodott el kedvesen.-Hova mész Jean?-Kérdezte.
-Olvasni a tópartra.-Feleltem.-És te Cedric?
-Én meg éppen a kastélyba mentem. Van még egy kis tanulni valóm.-Húzta el a száját.-Amugy nyugottan szólíts Cednek. Azt jobban szeretem mint a Cedricet!
-Rendben.
-Na én most megyek Jean! További szép napot!-Köszönt el.
-Köszi neked is! Szia Ced!-Intettem neki, majd folytattam a sétámat a tóhoz. De várom már, hogy leülhessek a tó partján!

D.W.☺