Kviddicsmeccs

425 22 0
                                    

Reggel Madam Pomfrey ébresztett.
-Ébresztő Brightmore!-Paskolta meg a takarómat.-Hogy érzi magát?
-Jól.-Motyogtam.
-Remek.-Csapta össze a tenyereit Madam Promfrey.-Akkor miután fölöltözött elmehet.
-Rendben.-Bólintottam.-Köszönöm.
Gyorsan felvettem az ágyam mellett lévő székre kikészített blúzt, szoknyát és talárt, majd elköszöntem Madam Pomfrey-tól, és elhagytam a gyengélkedőt.
Mivelhogy szombat volt, nem volt tanítás, így kényelmesen sétáltam le a Nagyterebe.
Amikor beléptem láttam, hogy már javába folyik a reggeli. Odasiettem a Griffendélesek asztalához és lehuppantam Oliver mellé. Ő éppen a Reggeli Próféta mai példányát olvasta így nem vette észre az érkezésemet.
-Én is örülök neked Oliver.-Mondtam köszönés képpen.
Erre felkapta a fejét.
-Jean!-Húzott az ölelésébe.-De jó, hogy kiengedtek! Ezek szerint már jól vagy.
-Kitűnő felfedezés Oliver!-Viccelődtem.
-Köszönöm.-Felelte vigyorogva a fiú.
-Holnap Kviddicsmeccs!-Ült le velünk szembe Fred és George.
-Várjátok mi?-Néztem rájuk.
Az ikrek bólogattak.
-Jó, hogy újra itt vagy Jean.-Mondta George.
-Ja.-Erősítette meg Fred az ikre előbbi mondatát.
-Hé, srácok!-Tettem fel mind két kezemet meglepettem.-Úgy viselkedtek, mintha valami nagy betegségből lábaltam volna ki! Pedig csak rosszul lettem órán.
-Nyugi Jean. Mi csak örülünk, hogy már nem vagy rosszul.-Mondta Oliver.
-Jaja.-Vágták rá az ikrek.
Ezután csak a Kviddicsről beszélgettünk.

     -Másnap, azaz vasárnap-

Én keltem fel elsőnek. Legalábbis a szobánkban.
Angelina, Alica, Katie és Bonnie még javában húzták a lóbőrt.
Nem sokáig alszanak már...gondoltam, ördögi mosolyal az arcomon.
Kikászálódtam hát az ágyamból és az ágyak elé álltam.
-Ébresztő!-Ordítottam el magam.-December 17.-e van, Kividdicsmeccs! Gyerünk fölkelni!-Alica és Bonnie úgy ültek fel az ágyukban mintha áramütés érte volna őket, Angelina pedig a fejére húzta a takaróját. Egyedül Katie-nek volt annyi jelenléte, hogy lekorholjon.
-Menj a francba Jean!-Morogta.-Máskor kicsit kellemesebben ébressz fel minket jó?
-Most nem lehetett.-Válaszoltam-Kviddicsmeccs van! Szóval ébresztő!-Ezután a székemhez szaladtam és gyorsan felöltöztem. Magamhoz vettem a pálcám és már indultam is reggelizni.

Mikor leültem konstatáltam, hogy se Oliver, se az ikrek nem jöttek még le.
Körülnéztem a teremben.
Alig páran ültek az asztaloknál.
A mi asztalunknál már ott ült a Kviddics csapat összes tagja. Olyan hatod-és hetedévesekből állt a csapat, akik közül csak Bill Weasley-t ismertem.
Na mindegy.
Magamhoz vettem egy piritóst, és szedtem egy kis tojásrántottát.
Pár perc múlva megérkezett Fred és George.
-Hello.-Köszöntem nekik teli szájjal.
-Jóreggelt.-Mondták egyszerre.
-Oliver?-Kérdeztem.
-Nemsokára jön.-Monta George.
És ebben pár perc múlva meg is érkezett Oliver. Arcán egy hatalmas vigyor ült.
-Sziasztok!-Kiáltotta már messziről.-Huh, ti nem izgultok a meccs miatt?-Kérdezte miután lehuppant mellém.
-Én nem annyira.-Feleltem-Erős csapata van a Griffendélnek.
-Hát ez igaz.-Mondta Fred.
-De azért mi izgulunk.-Mondta George.

Kb. egy óra múlva már kint ültünk a stadionba, egy-egy Griffendéles zászlóval a kezünkben.
Mikor már a tanárok is elfoglalták a helyüket, a hangszórókból megszólalt Lee Jordan hangja.
-Jóreggelt hölgyeim és uraim! Köszöntök mindenkit az idei év, második Kviddicsmeccsén! Lee Jordan vagyok, elsőéves Griffendéles. Ma a Hugrabug és Griffendél fog megütközni egy mással.
Köszöntsük hát nagy tapsal a Hugrabug csapatát!-Harsogta.-A hajtók, Edward Wroth, Sophia Ring és Mark Nobber, most jönnek a terelők, Robbert McMan és Ian Solder, most az őrző röppen a pályára, Alan White, és végül a fogó Cedric Diggory!
És most köszöntsük óriási tapsal a Griffendél csapatát!
Jönnek a hajtók, Mike Long, Annie Linger és Irene Amoth, a terelők posztját Bill Weasley és Liam Moon tölti be, most az őrző Christian Kong száguld be a pályára, és végül a fogó Eric Hoodwin zárja a sort.
És most köszöntsük szintén nagy tapsal Madam Hooch tanárnőt, a meccs bíróját!-Madam Hooch a seprűjével és a labdás ládával a kezében beséltált a pályára. Szólt pár szót a csapatokhoz aztán kiengedte a labdákat és belefújt a sípjába.
-Éééés fölszálltak!-közvetitett Lee.
És a meccs elkezdődött.

D.W.

Roxfort //Szünetel//Where stories live. Discover now