*Ashton szemszöge*
Ma reggel megdöntöttem az elméletet, miszerint meghaltam.
Felébredtem.
Másfél hónapnyi vérveszteség okozta kóma.
Meggyógyultam.
Ébren voltam, lélegeztem és vert a szívem.
Elhatároztam, hogy meglepem az én gyönyörű barátomat.
Izgatottan ültem a kórházi ágyamban, mire a nővér végre hozott nekem egy telefont. Hogy a régi jó szokásaimnál maradjak, hatalmas vigyorral tárcsáztam a Lifeline-t.
-Szia, üdvözöllek a Lifeline-nál. A nevem Melissa.
-Hello, tudod adni Luke-ot?
-Sajnálom, de nem.
-Hogyhogy?
-Pár hete felmondott. Aztán...most halt meg nemrég...
A mosoly lehervadt az arcomról, a szemeim pedig könnyel teltek meg.
-...halló?
-Hogy halt meg?
-Öngyilkos lett.
Ennek hallatára eldobtam a telefonom. A kezeim remegni kezdtek, ahogy sírtam.
Megtaláltam a rózsákat és köztük az üzenetet. Felolvastam magamban, miközben üvöltöttem, mint egy baba. Itt kellett volna maradnom még pár napot, de már nem érdekel. Nincs miért vigyáznom magamra, ha Luke már nem él. Miért hagyna el? Nagyon szeretem. Együtt vagyunk...elméletileg. Mivel kómában voltam, nem tudtam válaszolni, de mindenki tudja, hogy igent mondtam volna. A kórházból egyenesen Luke házához rohantam. Ennyit a felépülésemről. Az anyukája nem tudta, ki vagyok, de az idősebb bátyja, Ben beengedett a szobába, ahol Luke feküdt. Békés volt, mégis összetört. Közelebb mentem hozzá,majd a fülébe súgtam:
-Várj itt, szépségem. Nemsokára találkozunk.
Hazasiettem, és kivettem a fiókomból a pisztolyomat. Elkezdtem visszaszámolni.
10 Luke.
9 Láthatom Luke-ot.
8 Beszélhetek vele.
7 Beletúrhatok a hajába.
6 Átölelhetem.
5 Érezhetem a szívverését.
4 Belenézhetek káosszal teli babakék szemébe.
3 Megcsókolhatom a puha ajkait, ő pedig visszacsókol.
2 Hallhatom a hangját.
1 Luke.
0 Puff.
Órákkal később keltem fel...senki sem látott vagy hallott engem. Meghaltam. Tényleg meghaltam.
Valaki gyengéden simogatta a hajam. Felnézve láttam, hogy Luke ölében fekszem. Az én Luke-om ölében. Elfordultam, hogy elrejtsem a könnyeimet, ő azonban felemelte az államat, maga felé fordítva az arcomat.
-Te vagy az-suttogtam.
Kedves kék szemeiből örömkönnyek kezdtek folyni, ahogy visszasuttogott.
-Te vagy az.
Összeszedtem minden bátorságomat, két kezem közé fogtam az arcát, majd közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Éreztem, ahogy mosolyog közben. Gyengéden eltolt magától.
-Hiányoztál-mondta halkan.
-Te is nekem-mosolyogtam, majd újra megcsókolt.