*Ashton szemszöge*
"Szia, a Lifeline-t hívtad. Kérlek tartsd, amíg adjuk egy kollégánkat."
-Bazdmeg. Én nem akarok...
-Hello, üdvözöllek a Lifeline-nál. A nevem Luke. Miben segíthetek?
-Szia Luke. Ashton vagyok.
-Édes név. Szóval miben tudok segíteni?
Ezen elpirultam.
-Én...meg akarok halni, Luke.
-Miért?
-Talán, mert mindenki utál?
-Én nem utállak.
-Nem ismersz.
-Jó srácnak tűnsz te. Hány éves vagy, Ashton?
-Tizennyolc, miért? Fel akarod hívni az anyukámat vagy mi?
-Én is annyi vagyok. Ne aggódj-mondta erőltetett kuncogással.
-Ne haragudj, nem akartam bunkó lenni.
-Semmi baj. Megértelek, nem vagyok valami segítőkész. De érdekelsz.
-Köszi, Luke.
-Jó, akkor most...
-Francba, mennem kell! Az apám nem tudhatja meg, hogy beszéltünk. Holnap újra hívlak.
-Kérlek, ne...-kezdte, de én letettem.