Rácz Gergő – Harc és Vágy
5 Seconds Of Summer – Never Be
Tudod mi a fájdalom?
Hülye kérdés. Biztos érezted azt a szúró érzést a mellkasodban és úgy gondoltad, hogy most mindent feladsz, hiába való a létezésed. Még a legoptimistább ember is megtör. Mindenki próbálja valahogy a fájdalmát csillapítani; egyesek az ivásba és a drogokba fojtják érzelmeiket, nem gondolva ennek következményeire. Aztán van a másik véglet, aki valaki segítségét kérve próbálsz könnyíteni a rád nehezedő súlyon. És van a harmadik csoport; amikor egyedül vagy, mindenféle segítség nélkül. Csak ülsz a fotelben, szenvedsz, de senki nincs ott veled. Csak a hűséges társad, a magány.
Viola tartozott már mindhárom csoportba. A szüleivel való veszekedés után egyenesen egy bárba indult, ahol leitta magát a sárga földig. Ez még párszor megtörtént, aztán abba is hagyta ezt az életmódot, ám a harmadik csoportba ment át. Egyedül volt. Senkije nem volt.
De most, hogy itt van egy férfi karjaiban, aki miatt nem képes épen gondolkodni, hivatalosan is a második csoportba tartozik. De vajon meddig? Mi van, ha miután elbúcsúznak, örökre nem látják egymást? Ha ez is csak egy pár órás ismeretség lesz?
- Szeretnél róla beszélni? – zökkentette ki a gondolatmenetéből Gergő. – Nagy baj van?
- Nekem... Ez túl sok – sóhajtott a nő, meggyötört arccal.
- Elhiszem. Aludj még egy kicsit. Hajnali kettő van még csak. Vasárnap van, nem kell menned dolgozni, ugye?
Válaszként csak megrázta a fejét, majd lehunyta a szemét.
- Sokszor történik ilyen veled? – kérdezte suttogva a férfi, miközben Viola hajával babrált.
- Egy párszor – minden éjjel.
Nem mondhatja el neki. Ez egy idegen fickó, aki szintén otthagyja majd őt, de előtte eléri, hogy belészeressen. És ehhez már közel jár. Így kell történnie. Mindig így van. Az élet szívás, bár Viola inkább egy háborúhoz hasonlítja. Egy olyanhoz, amiket sok-sok csata előz meg, míg eljön az igazi harc. Vannak, akik elbuknak és olyanok is – csak elég kevés – akik túlélik.
Mi lehet háború? Egy betegség – legyen az mentális, vagy fizikai -, egy fontos ember elvesztése vagy akár egy bűncselekmény. De a háború egyenlő a halállal? Biztos, hogy meghalsz? Az ellenség túl nagy neked és úgy véled semmi esélyed? Igen, kétségkívül. A háború lehet egyenlő a halállal is. De lehet azonos a kiteljesedéssel is. Rajtad múlik, hogy élsz tovább, vagy meghalsz. A sorsod a te kezedben van.
Minden nézőpont kérdése; lehet egy letarolt föld, csupa vérrel és sárral is szép – mert ez azt mutatja, hogy valaki harcolt. Hogy élni akart. De ez már csak a szomorú múlt. Meghalt, de küzdött a végsőkig. Mindenki számára példa lehet.
Féltél már?
Nem, nem arra gondolok, amikor meglátsz egy pókot a faladon és sikítozva ütögeted a párnáddal, hogy meghaljon. Nem az, hogy rettegsz a matematika felmérőd eredményétől. Ez a kis szó nagy tartalommal bír. A menekülési vágy érzelmi szintje – írja a szótár. - Ekkor a személy külső fenyegetés miatt gyors, irányíthatatlan késztetést érez, ami a környezetébe szórja szét a figyelmét, és veszélyforrások után pásztáz. Újra megkérdezem; féltél már? Volt esetleg halálfélelmed? Féltél már, hogy elveszted a legfontosabb embert, aki a világot jelenti neked? Rettegtél már attól is, hogy betedd a lábad abba a helyiségbe, ahol mindenki csak bánt? Tudod mi az a pánikbetegség? Nap, mint nap találkozunk a félelem szóval... De csak dobálóznak vele.
Ha félsz nem tudod élvezni a boldog pillanatokat az életedben; nem tudsz szárnyalni igazán, mert félsz, hogy mi lesz, ha lezuhansz – valami rossz történik veled. De nem veszed észre, hogy pont a félelem miatt zuhansz. Ha félsz elfeledsz önfeledten örülni – elfelejted a nevetést. Rettegsz a magasban – feladod az utazást. Ha élsz, akkor keresed a kalandokat, akarod a bevetést. De mi kell ahhoz, hogy élj? A válasz egyszerű. Egyetlen egy szó, amivel ma igazán dobálóznak; bátorság.
Mi a bátorság?
Ami benned van. Szakszóval: Veszélyek ellenére kitartó. Legyőzöd az élet kihívásait, eléred a célt. Bízol a saját erődben, kiállsz a véleményed mellett. Kitartó személyre jellemző. Ha kitartasz egy ember mellett bátor vagy. Ha felvállalod a másságod szintén. Kitartásról tanúskodó. Ha az élet párszor padlóra küldött, de te még mindig itt vagy, akkor bátor vagy.
Ezek után lehet azt mondani Violára, hogy ő hiába fél, bátor. Kitartott és felállt, és előröl kezdett mindent. Két évvel ezelőtt új életet kellett kezdenie, messze mindenkitől. A szülei megvető pillantásától, a barátai kitagadásától, az ominózus férfi bántásaitól és a rokonok szóbeszédeitől.
A nő már békésen aludt Gergő védelmet nyújtó karjaiban, aki viszont nem tudta lehunyni a szemét.
Tudni akarta, hogy mi történt vele, ha beleőrül, akkor is. Tudni akarta az igazat, ami valljuk be, fájt volna neki is. De, hogy egy nő ennyire elbűvölő és ártatlan legyen? Olyan... Nem emberi. Nem voltak szavak rá. A tökéletes még meg sem közelíti azt, amire ő gondol, ha meglátja ezt az angyali teremtést.
Érezte, hogy nagy gond volt vele, több mint egy egyszerű rémálom. Hiszen reszketett... Félt valamitől. Vagy inkább valakitől?
Az a dal, amit énekelt neki... Az a dal rengeteget jelentett számára, nem tervezte senkinek se megmutatni. Mélyről jött. Nagyon mélyről.
Szerette volna, ha Viola megnyílt volna előtte. Ha elmondta mi az, ami miatt ennyire zaklatott lett. Nem simán rémálma volt. Ez nem álom volt. Ez... Nem, az nem lehet. Ez a varázslatos nő, ezer százalék, hogy nem pánikbeteg. Ahhoz túl jó ember.
Csak nézte, ahogyan összepréseli tökéletesen telt ajkait, miközben a nappalit csak a szuszogása töltötte be.
Az arcát simogatta. Fehér puha bőrére pár zilált, szőke tincs tapadt.
Gergő csak vele akart lenni. Átölelni, mint az előbb, ha történik valami, vigasztalni őt. Énekelni neki, biztatni őt. Tudni mindent a múltjáról, fogni a kezét és nem engedni el többé, ahogyan a dalában is énekelte. Azt akarta, hogy az ölében aludjon el, vagy épp a karjaiban. Ott akart lenni a döntéseinél, vagy amikor bizonytalan. Nem tudta mit érez iránta és ez felettébb idegesítette.
Azt se tudta mit akar tőle. Csak szimplán megsajnálta vagy barátja szeretne lenni? Esetleg megtetszett volna neki ez a csoda?
Nem az nem lehet. Hiszen ő sose volt igazán szerelmes, csak gimnáziumban. Most pedig ő is megtapasztalná ezt a gyomorforgatóan romantikus érzést, negyven évesen? Nem nőtt még ki belőle?
Ugyan. A szerelemnek nincs korhatára. Megtalálhatod hetven évesen vagy akár hat éves korodban is az igazit. Mindenkinek van egy társa. Csak nem mindenki találja meg.
Vajon Gergő társa Viola lenne? Ő lenne az igazi számára?
Annyi megválaszolatlan kérdés... Annyi rejtély. Mint egy rossz krimi.
Minden olyan békésnek tűnt, csak sajnos nem az. A nő is olyan nyugodtan aludt, mintha semmi nem történt volna. Csak az arcára száradt könnyekből lehet azt megítélni, hogy valójában sírt.
Sóhajtva az ablakra nézett, ahol csak különböző épületek körvonalai és fényei látszódtak a túloldalon. Olyan régi, fekete-fehér város volt. Olyan élettelen. Mintha kihalt volna az emberiség és csak ők menekültek volna meg. Olyan filmbelinek tűnt az egész. Olyan hihetetlennek. Olyan szokásostól eltérőnek.
Szemhéjai ólomként nehezedtek le. De nem aludhatott. Vigyáznia kellett erre az angyalra, nehogy megtörténjen vele az, ami nemrég.
Végül az álmossága győzött felette. Lehunyta tengerkék íriszeit, majd elnyomta őt az édes álom.
--
A szobában állt, vele szemben pedig Viola. Zöld szemei kisírtak voltak, a fekete szemfesték elkenődött az arcán. Haja kuszán állt, kócosan. Egyszerű pizsamában volt, miközben Gergő kezét szorongatva. Sötét volt, csak a kinti lámpák fénye világított be gyéren.
A férfi szája mozogni kezdett, majd énekelni kezdett egy dalt.
„I need your love to light up this house
I wanna know what you're all about
I wanna feel you feel you tonight
I wanna tell you that it's alright."
Viola csak nézte az éneklőt, miközben vállára helyezte kezeit.
„I need your love to guide me back home
When I'm with you, I'm never alone
I need to feel you feel you tonight
I need to tell you that it's alright."
Lassan mozogtak a számra. Két lépés jobbra, két lépés balra.
„We'll never be as young as we are now
It's time to leave this old black and white town
Let's seize the day
Let's run away
Don't let the colors fade to grey
We'll never be as young as we are now
As young as we are now."
A refrénről már ismerős volt a zene. Egy híresebb pop-rock banda szerzeménye ez, amit régen Viola húga, Krisztina hallgatott.
„Oh whoa whoa oh, oh oh oh
Oh whoa whoa oh
I see myself here in your eyes
Stay awake 'till the sunrise
I want to hold you hold you all night
I want to tell you that you're all mine."
A kémia szinte megvolt köztük.
„I feel our hands intertwined
Hear our hearts beating in time
I need to hold you hold you all night
I need to tell you that you're all mine."
Csend. Csak a halk éneket és lábaik dobbanását lehet hallani.
„We'll never be as young as we are now
It's time to leave this old black and white town
Let's seize the day
Let's run away
Don't let the colors fade to grey
We'll never be as young as we are now
As young as we are now."
Olyan mesébe illő az egész.
„We won't wait
For tomorrow
It's too late
We don't follow."[2x]
Gergő sosem hitte volna, hogy egy dalban vall szerelmet.
„We'll never be as young as we are now
It's time to leave this old black and white town
Let's seize the day
Let's run away
Don't let the colors fade to grey
We'll never be as young as we are now
As young as we are now.
Oh whoa whoa oh, oh oh oh
Oh whoa whoa oh [2x]
As young as we are now."
(5 Seconds Of Summer – Never Be)
Viola sosem hitte volna, hogy valaki dalban vall neki szerelmet.