BETTER ♡ RÁCZ GERGŐ

MÁSODIK

Rácz Gergő – Harc és Vágy

5 Seconds Of Summer – Never Be

Tudod mi a fájdalom?

Hülye kérdés. Biztos érezted azt a szúró érzést a mellkasodban és úgy gondoltad, hogy most mindent feladsz, hiába való a létezésed. Még a legoptimistább ember is megtör. Mindenki próbálja valahogy a fájdalmát csillapítani; egyesek az ivásba és a drogokba fojtják érzelmeiket, nem gondolva ennek következményeire. Aztán van a másik véglet, aki valaki segítségét kérve próbálsz könnyíteni a rád nehezedő súlyon. És van a harmadik csoport; amikor egyedül vagy, mindenféle segítség nélkül. Csak ülsz a fotelben, szenvedsz, de senki nincs ott veled. Csak a hűséges társad, a magány.

Viola tartozott már mindhárom csoportba. A szüleivel való veszekedés után egyenesen egy bárba indult, ahol leitta magát a sárga földig. Ez még párszor megtörtént, aztán abba is hagyta ezt az életmódot, ám a harmadik csoportba ment át. Egyedül volt. Senkije nem volt.

De most, hogy itt van egy férfi karjaiban, aki miatt nem képes épen gondolkodni, hivatalosan is a második csoportba tartozik. De vajon meddig? Mi van, ha miután elbúcsúznak, örökre nem látják egymást? Ha ez is csak egy pár órás ismeretség lesz?

- Szeretnél róla beszélni? – zökkentette ki a gondolatmenetéből Gergő. – Nagy baj van?

- Nekem... Ez túl sok – sóhajtott a nő, meggyötört arccal.

- Elhiszem. Aludj még egy kicsit. Hajnali kettő van még csak. Vasárnap van, nem kell menned dolgozni, ugye?

Válaszként csak megrázta a fejét, majd lehunyta a szemét.

- Sokszor történik ilyen veled? – kérdezte suttogva a férfi, miközben Viola hajával babrált.

- Egy párszor – minden éjjel.

Nem mondhatja el neki. Ez egy idegen fickó, aki szintén otthagyja majd őt, de előtte eléri, hogy belészeressen. És ehhez már közel jár. Így kell történnie. Mindig így van. Az élet szívás, bár Viola inkább egy háborúhoz hasonlítja. Egy olyanhoz, amiket sok-sok csata előz meg, míg eljön az igazi harc. Vannak, akik elbuknak és olyanok is – csak elég kevés – akik túlélik.

Mi lehet háború? Egy betegség – legyen az mentális, vagy fizikai -, egy fontos ember elvesztése vagy akár egy bűncselekmény. De a háború egyenlő a halállal? Biztos, hogy meghalsz? Az ellenség túl nagy neked és úgy véled semmi esélyed? Igen, kétségkívül. A háború lehet egyenlő a halállal is. De lehet azonos a kiteljesedéssel is. Rajtad múlik, hogy élsz tovább, vagy meghalsz. A sorsod a te kezedben van.

Minden nézőpont kérdése; lehet egy letarolt föld, csupa vérrel és sárral is szép – mert ez azt mutatja, hogy valaki harcolt. Hogy élni akart. De ez már csak a szomorú múlt. Meghalt, de küzdött a végsőkig. Mindenki számára példa lehet.

Féltél már?

Nem, nem arra gondolok, amikor meglátsz egy pókot a faladon és sikítozva ütögeted a párnáddal, hogy meghaljon. Nem az, hogy rettegsz a matematika felmérőd eredményétől. Ez a kis szó nagy tartalommal bír. A menekülési vágy érzelmi szintje – írja a szótár. - Ekkor a személy külső fenyegetés miatt gyors, irányíthatatlan késztetést érez, ami a környezetébe szórja szét a figyelmét, és veszélyforrások után pásztáz. Újra megkérdezem; féltél már? Volt esetleg halálfélelmed? Féltél már, hogy elveszted a legfontosabb embert, aki a világot jelenti neked? Rettegtél már attól is, hogy betedd a lábad abba a helyiségbe, ahol mindenki csak bánt? Tudod mi az a pánikbetegség? Nap, mint nap találkozunk a félelem szóval... De csak dobálóznak vele.