- Joshua! Hallod, amit mondok? - rázott fel gondolataimból Michael fáradt, egyben kissé felháborodott hangja.
- Ja, persze, persze. - feleltem szórakozottan.
- Vedd le a lábadat az asztalról, kérlek. - mondta halkan, az orrnyergét masszírozva, mintha fájna a feje. De egy angyalnak soha nem fáj a feje! Végül komótosan levettem a lábam, egy huncut mosoly kíséretében.
- Köszönöm. - sóhajtotta megkönnyebbülten. - Szívem szerint, én már rég kitettem volna a szűrödet innen, de túl jól teszed a dolgod, és erre most nagy szükség van.
- Feltételezem, hogy nem ezt akartad mondani nekem.
- Joshua...
- Josh. - javítottam ki.
- Joshua, kérlek, ne szakíts félbe! Már az imént elmondtam, amit akartam. De elmondom most is, ez egyszer utoljára... Joshua! Figyelnél végre?!
- Persze, nyugi.
- Új személyt kapsz.
- Hogy mi?! És kit? - kérdeztem döbbenten.
- Éppen most születik meg, úgyhogy jobb lesz, ha sietsz. Ne nézz így! Azt a 95 éves védencedet átadtam egy másik, tapasztalt angyalnak. Megnyugodhatsz, nem hagyjuk egyedül a jó öreg prédikátort. - mondta, miközben átnyújtotta a kórház címét egy finom anyagú papírra írva. - Emellett...- folytatta - Ez az első olyan eset, hogy egy nőnemű személyt bízunk egy ilyen fiatal hímnemű angyalra, szóval nehogy elszúrd!
- Miért? Mi történhet? Egy babára fogok vigyázni. - tiltakoztam magabiztosan, mire Michael elmosolyodott.
- Mindenki felnő egyszer, Joshua...
- Josh. - mosolyogtam rá.
- Menj már! Dolgom van! - hessegetett ki, mire felpattantam és kimentem a kapuig, ránéztem a címre, majd behunytam a szememet, és mikor kinyitottam, már ott is voltam.