i just wanna be with you

6.

- Éhes vagyok - kezdett el nyafogni Nash, amikor már mindannyian leszálltunk a buszról, és csoportosoltunk egy elég forgalmas sétálóutcán. A tanárok elmondták, hogy itt most van 45 percünk , utána indulunk tovább a London Eye-hoz, amit egyébként már innen is lehetett látni.
- Én is - kontrázott Natalie. - Te jó ég, mit meg nem adnék most egy jó kis hambiért... - sóhajtott.
- Adlak, Nat - szólalt meg Cam is, felnézve a telefonjából.
- Na szépek vagytok, eljöttök idáig hambit zabálni, ahelyett, hogy bevágnátok egy tál fish&chips-et? - háborodott fel Holland, mire nevetni kezdtem.
- Mondja ezt az, aki végig telefonozta az utat, mit sem törődve a tájjal - böktem meg. Cameron felröhögött.
- Fontos volt, oké? - védte meg a barátnőmet még mindig röhögve. Oh, persze, Londonnál minden fontosabb. - Egyébként hol hagytad Shawnt?
- Öhm passz, majd idejön, ha akar - rántottam meg a vállamat.
- Mosolyszünet van? - vigyorgott rám Nash.
- Mosolyszünet? Mintha együtt lennénk, könyörgöm... - nevettem fel gúnyosan.
- Miért, nem vagytok? - kerekedett el Natalie szeme.
- Srácok, azért, mert együtt lófrálunk, nem vagyunk együtt. Amúgy is, egy napja, hogy egyáltalán beszélő viszonyba vele - magyarázkodtam kínosan nevetve.
- De hát az ölében ültél, és cipelt a hátán... Na meg, adott neked valami becenevet is - érvelt Cam.
- Mert csak 1 ülőhely volt, és nem tudom, a becézéssel mi a baj, te jó ég! - akadtam ki.
- Mi a baj, Pindúr? - hallottam meg a hátam mögül az érintett hangját.
- Semmi - vágtuk rá egyszerre öten. Áh, alig volt gyanús.
- De összejönnél vele? - kérdezte Nash. Nem, egy cseppet sem zavarta, hogy Shawn is ott áll.
- Nem tudom, Nash, ez nem így működik.
- Szóval nem.
- De! - vágtam rá. Holland és Natalie kuncogni kezdtek - Vagyis izé...
- Elárulná valaki, hogy miről van szó? - nézett rajtunk végig.
- Nem - röhögte ki Nash, majd Natalie-val együtt megindultak egy McDonald's felé, Holly és Cameron pedig utánuk. Minek az embernek ellenség, ha ilyen csudi jó barátai vannak, akik bármikor ott hagyják a szarban? Mindegyis. Legalább kettesben maradtunk. Shawn felém fordult. Felhúzott szemöldökkel, kérdőn nézett rám.
- Elmondod?
- Nem lényeg. Inkább keressünk valami kajáldát mi is, ha már ezek a szemetek itt hagytak - ragadtam meg a kezét, majd elkezdtem húzni magam után.
Pár percnyi séta után beültünk egy random étterembe.
- Mit szeretne a hölgy? - kérdezte Shawn, miután egy egész helyes pincér srác letett az asztalunkra 2 étlapot.
- Nem tudom, valami olcsót, nem szeretnék sokat költeni - válaszoltam miközben a szemeimmel az ételeket pásztáztam. Shawn a kezemre tette az övét, így felkaptam a fejem.
- Hé, a vendégem vagy, emlékszel? - mosolygott. Éreztem, hogy elvörösödök, na meg a torkom is a szívemben dobogott. A következő pillanatban Shawn leemelte a kezét az enyémről, és óvatosan végig simította az arcomat. Lélegzet visszafojtva figyeltem, amit csinál. Szája mosolyra húzódott, barna szemei pedig az arcomat pásztázták.
- Nyugi - suttogta, majd immár végleg elvette a kezét.
Shawn közölte, hogy ő most meglátogatja a mellékhelyiséget, én adjam csak le a rendelést. Nem nagyon örültem neki, de legalább volt esélyem beszélni a helyes kis sráccal. El is hadartam, hogy mit szeretnénk, majd legnagyobb meglepetésemre a srác így szólt:
- Az a fiú a barátod?
- Öhm nem, mi csak osztálytársak vagyunk elég régóta...- motyogtam elpirulva. Hatalmas kék szemeivel végig pásztázott.
- Turisták vagytok?
- Igen, az iskolából lehetett jelentkezni - válaszoltam ezúttal már magabiztosabban.
- És honnan is jöttetek, kedves...?
- Ashlyn, Ashlyn Wagner - nevettem el magam szétszórtan, majd a kezemet nyújtottam. - És te?
- Daniel O'Donnell. Örülök, hogy megismerhettelek - válaszolt a szőkeség egy ezerwattos mosoly keretében, de a következő pillanatban eltűnt az arcáról. - A barátod... Mit is csinál? - ráncolta össze a szemöldökét. Nem értettem, miről beszél, ezért abba az irányba fordultam, amerre ő is nézett. Shawn éppen a zenészekkel egyezkedett, majd végül leült a zongorához. Érdeklődve figyeltem mozdulatait, ahogyan az étteremben tartózkodó többi ember is. Shawn megköszörülte a torkát, majd beleszólt a mikrofonba.
- Öhm... Helló, Shawn vagyok, és tudom, talán furcsa, hogy most ide leülök, és játszok egy dalt. De hát, egyszer élünk, nem? - nevetett bele édesen a mikrofonba. - Ezt a dalt pedig küldeném Pindúrnak, - nézett felém, - de csak mert emlékszem mennyire szerette a hangomat.
- Méghogy nem a barátod... - nevette el magát a még mindig mellettem álló pincérsrác.
- Tényleg nem - mentegetőztem.
- És erről ő is tud? - kacsintott. Mosolyogva megcsóváltam a fejem. Életemben nem voltam még ilyen helyzetben, hogy egy baromi helyes srác nem hiszi el, hogy nem vagyok együtt egy másik, szintén baromi helyes sráccal. Plusz, ma már ez a sokadik alkalom, hogy összeboronálnak minket. Az ég szerelmére, két ellenkező nemű már nem is lehet barát?
Eközben Shawn elkezdett játszani és énekelni.
- Day, after day... - Hangja bezengte az egész éttermet. Mindenki egy emberként, lélegzet visszafojtva figyelte, amit művel. Talán, még a számat is eltátottam néhol. Nagyon rég nem hallottam énekelni, és habár akkor is jó hangja volt, mostanra határozottan jobb lett. A hangszíne teljesen gyedi, és ettől fogva pedig szexi. Ahogy ez a dal is. Nem egy egyszerű dal volt, hanem tényleg érzéki, szenvedélyes és szexi. Volt benne erő, és rengeteg érzelem.
A pulzusom az egekben járt, és hirtelen nagyon meleg is lett, szóval elkezdtem magam legyezni is. Mit művelsz velem, Mendes?